Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások

március 25.

2012-03-25T08:35:00.000-07:00

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A Göcsejiek úgy tartották, hogy az e napon beoltott fát nem szabad kivágni, mert vér folyna belőle. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek. Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak, mert ekkor már a déli szél hazafelé tereli ereszeink lakóit.

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja
Jézus fogantatásának ünnepe. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére.

Március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony ~ Gyümölcsoltó ~
Fecskehajtó Boldogasszony napja

Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor a pásztorok tapasztalatait összefoglalva mondja a következőket: „Gyümölcsótó indítja meg a mezőt a növekedésre. Gyümőcsótó előtt, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a födbül. De ha elmúlt gvümölcsótó, akkor meg ha vaskalapáccsal verik vissza, akkor is előjön. A fecskék is megérkeznek.” A hal is felveti már magát a vízben – tapasztalják Palics, Ludas halászai.

Általánosan vallják, hogy e nap az oltás, a szemzés napja. A Muravidéken még ma is hiszik, hogy amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik belőle. Ha mégis levágná vagy kivágná valaki, akkor meghal az illető, halála után pedig a pokolra jut, mondták Szécsiszentlászlóban nagyon idős adatszolgáltatóim. De az ilyen fáról jó oltani, mert az új oltás megmarad. Egyesek szerint még nyesegetni, tisztogatni sem szabad ilyenkor a fákat, a nyesedéket elégetni meg éppen tilos, magától kell annak elrohadnia.

A fiatalok nem hisznek a tiltásban, sokfele azt tartják, hogy éppen ezen a napon ajánlatos a gyümölcsfákat tisztítani, oltani, a szőlőt metszeni, oltani, de lehetőleg növő hold idején, mert akkor hamarabb terem. Az asszonyok most vetik a veteményes kertben a palántának valót.

Gvümölcsoltó időjárásjósló, termésjósló nap is. Palicson, Ludason, Bácsszőlősön. Kispiacon figyelik a békákat. Ha megszólalnak a békák, 40 napig még hideg lesz. Mások a medvéről állítják, ha kijön a medve, még 40 napos hidegre számíthatunk.

A jó termést a derült, szép idő jósolja meg.

Az egészségvédelmet szolgálja az a Szabadkán, Kelebián már nemcsak bunyevácoknál gyakorolt szokás, hogy ilyenkor vörösbort kell inni, hogy szaporítsák a vérüket. Eret semmi szín alatt sem szabad vágatni.

március 24.

2012-03-24T08:34:00.000-07:00

Március 24. – Gábor napja

Vetni kell a káposztát és a káposztaféléket – mondják a kertészkedő háziasszonyok Szlavóniában. De vigyázni kell, ha távolabb eső földre megy a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.

március 22.

2012-03-22T08:34:00.000-07:00

Március 22. – Laetáre napja ~ Beáta, Izolda napja

A nők számára guzsalyütő nap. Most már végleg fel kell hagyniuk a fonással, szövéssel, itt vannak a tavaszi munkák a nyakukon. Nem szabad téli munkára fecsérelni az időt. A kerti, a kinti munka fontosabb, sürgősebb, minél hamarabb hozzá kell lógni.

március 21.

2012-03-21T08:34:00.000-07:00

Március 21. Benedek napja
A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak.

Március 21. – Benedek napja

Most van a tavaszi napéjegyenlőség, a tavasz hivatalos kezdete. „Sándor, József, Benedek, jünek a jó melegek.” „Benedek zsákszámra hoz meleget.” „Benedek zsákba hozza a meleget.” Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor mondja, hogy a pásztorok csúfondárosan átköltik a rigmust. A bolondos napokra emlékezve ezt mondják: „Benedek zsákba hozza a hideget.” A pásztorok a szeles, hideg időre is azt szokták mondani: „De benedekes idő van!”

A Benedek-napi időjárás utal a jövendőre. Ha dörög Benedekkor, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz.

A hiedelmek közül érdemes megemlíteni a Benedek napján dugdosott fokhagymához fűződőt. Az öreg adatszolgáltatók erősítik, maguk is hisznek benne, hogy a Benedek napján dugdosott fokhagyma elűzi a boszorkányt. A „téteményei” hatástalanok maradnak.

március 19.

2012-03-19T08:33:00.000-07:00

Március 19. József napja
A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás – és természetjóslás, sőt a haláljóslás is. Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: “Fecskét látok, szeplőt hányok!”

Március 19. – József napja

József a meleghozók társaságába tartozik. A népi tapasztalat azt mutatja, hogy az első meleg napok megérkeztek. Most már sok helyen kieresztik a méheket a kaptárból, kitisztogatják a kaptárokat a gondos méhészek. A marhákat is kihajtják a Muravidéken a legelőre, de a rendszeres kihajtás, legeltetés csak később kezdődik. A gólyákat is ezen a napon várják vissza.

József-napkor mindenfele figyelik az időjárást mind a földművesek, mind a pásztorok, mert József időjósló, mégpedig 40 napra előre, ezenkívül még baj- meg termésjósló nap is. Az a hiedelem terjedt el, hogy József napján, ha fúj a szél, sok tűz lesz. Ezért mondták: „Sándor, József a szegény ember ellensége.” Az e napok táján fújó böjti szelek sok kárt tettek régen, nagyon sokszor letépték a kis falusi házak tetejét.

Amilyen az idő József-napkor, olyan várható 40 napig. A Muravidéken, Szécsiszentlászlóban azt mondják, amilyen az idő Józsefkor, olyan lesz Péter-Pálkor és szénahordáskor. Ha József napján derült, hőség hozzánk beül – tartják a muravidékiek.

A termést illetően Csókán, Szajánban, Jázován azt vallják: „József kedvessége jó év kezessége.” Azt is hallani: „Ha szivárvány tűnik fel az égen, jó termés lesz.”

A háziasszonyok házi regulája szerint most kell vetni a krumplit, a hagymamagot, eldugdosni a fokhagymát. A bánáti székelyek azt ajánlják, hogy olyan sekélyre ültessük a krumplit, hogy meghallja a déli harangszót.

Bácska népe tapasztalatból tudja, hogy József-nap után kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet, végleg kizöldült a rét, a legelő. De azt is mondták, hogy ha a gazda kiad valamit ezen a napon a házból, akkor a méhek rajzáskor elrepülnek. Tilos e napon a gazdának elmenni a házból.

Tisztítónap is József. József-napkor illik mindenkinek megfürdeni és tiszta fehérneműt venni – tartották és gyakorolták a szlavóniai nagycsaládban.

Általában mindenütt felköszöntik a Józsefeket, hisz sokan kaptak valamikor ilyen nevet, kialakult tehát elég szép számú köszöntővers a tiszteletükre. A baranyaiak híresek köszöntőikről, névnapozásaikról. Várdarócon pl. Lábadi Klára ezeket hallotta:

„József, a neved napján a boroskancsót érd el,
Amíg a halál a torkodra nem térdel.”

Laskón hallotta:

„Adjon az isten száz ólat, egy malacot!
Ez legyen az utolsó névnapod!”

Kiss Lajos Sepsén jegyzett fel egy igen régi és a XVII–XVIII. századi népi éneklésmódot visszaidéző köszöntőt.

„Serkeny fel, miért aluszol,
Hózsán indulj nótádra!
Kelj fel, miért szunyadozol
E nap víg hajnalára?!

Ez József, melyet kére
Szive isten estére:
Ez napra hogy felvirradtál,
Békességben megtartottál.”

Egy másik köszöntő:

„Békességgel, víg örömmel
Köszöntünk e házhoz:
Eljutottunk, felvirradtunk
Szent József napjához.
Szomorúság, nyomorúság
Tőlünk távol járjon!…”

Bácsszőlősön hallottam:

„Jézus, Mária, Szent József!
De megijedtem:
Amit mára megtanultam,
Mind elfeledtem.
Csak azt tudom, József van ma,
Áldja meg az ég hatalma.
Adjon neki szénát, zabot,
A lovának.
Sok szerencsét, boldogságot
Ő magának.
Rakott asztalt, tele kancsót
Vendégének.
Szolgáljanak örömére

Számos évek!”

március 18.

2012-03-18T08:33:00.000-07:00

Sándor, József, Benedek

A legismertebb időjárási regula szerint: “Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget”. Az Alföldön Sándor névünnepét március 18-át tartották alkalmasnak a fehérbab vetésére. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.
A legtöbb népszokás József naphoz kötődik: Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert “Szent József kiosztotta nekik a sípot”. A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat. A méheket igen szűzies életet élő állatoknak tartották, ezért készítették a gyertyát – Jézus jelképét – viaszból és nem faggyúból.
Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér. Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az évre. Szeged környékén uralkodott az a hiedelem, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.

Március 18. Sándor napja
E naphoz kapcsolódó mondás: “Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”

Március 18. – Sándor napja

Végre megjött Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.” (Ám ha üres ez a zsák, nem kapod, csak harmadát – fűzik hozzá a Muravidéken.) Egyes kutatók szerint egy régi római hiedelem cseng vissza a szólásban. Tudniillik a rómaiak hite szerint Aeolus, a szelek atyja bőrzsákba zárva tartotta a szeleket. Ha kiszabadultak, a hajók a tengeren felborultak, az emberek elpusztultak.

A Sándorokat csúfolják is, de fel is köszöntik. Harasztiban így csúfolják a Sándorokat:

„Sándor, József, Johák,
Jünnek a gagólyák!” – a gólyák, tehát itt a tavasz.

Kopácson Lábadi Klára gyűjtötte az alábbi Sándor-köszöntőt:

„Engedje az isten, hogy sok Sándor napját
Megérjünk erőben, egészségben!”

vagy

„Isten éltessen sokáig,
Még a füled le nem ér a bokádig!”

március 17.

2012-03-17T08:32:00.000-07:00

Március 17. – Gertrúd napja – Guzsalyütő nap

Szlavóniában általában guzsalyütő napnak tartják március 17-ét. Ez azt jelenti, hogy az asszonyoknak is be kell fejezniük a téli munkának számító szövést, fonást. Fel kell készülniük a rájuk váró tavaszi munkákra, hisz már jön a jó vetőidő, vele a vetés és más egyéb kerti munka.

március 12.

2012-03-12T08:32:00.000-07:00

Gergely napja

A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa “égi születésnapjának”, azaz halálának emlékünnepe. Ahogy a máig népszerű csíziós versike is mondja: “Gergely napja ritka, ha jó. Hideg, szeles, sokszor van hó.” Való igaz, hogy ekkor még, az erőteljesebb fölmelegedést megelőzően, Gergely, a rossz ember könnyedén megrázhatja hószakállát, de ezt már nem vették zokon a Benedekben bizakodó szántóvetők.
Ezen a napon a kisiskolások tarka, csúcsos süvegben járták körbe a falut, és “Gergelyeztek”. Kicsit a katonatoborzásra emlékeztetően hívogatták leendő pajtásaikat az iskolába. Valamikor a Gergely-nap volt a téli szünet vége, a gyerekhad ilyenkor gyülekezett újra az iskolában, és a Gergely járással összegyűjtött ajándékok elősegítették az újrakezdést.

Március 12. Gergely napja
Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: “Megrázza még szakállát Gergely.”

Március 12. – Gergely napja

Gergely napja a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap, a Juliánus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időpontja volt – olvashatjuk Bálint Sándornál.

Gergelyről ma a pásztorok azt mondják: „Gergő tekergő, csak kárt csinál, mert ha Gergő megrázza a szakállát, a bíbiceket jócskán ellepi a hó. Márpedig a bíbicek Gergő napján már fészken ülnek, Gergő napján tojjak az első tojást.” A Gergő-napi zivatar is rossz időt mutat. A kalendáriumok versben foglalják össze a tapasztalatokat. A Kincses Kalendárium 1935-ben pl. azt írja:

„Gergely napja ritka, ha jó,
Hideg, szeles, sokszor van hó.”

„Gergő napi szél Szent György napig él.”

Gergely napján kezdődött régen az iskolaév tavaszi féléve, melyet a diákok új tanulótársak toborzására használták fel. Ez volt a gergelyezés vagy gergelyjárás, a diákok ünnepe, melyet még IV. Gergely pápa (827–844) rendelt el Szent Gergely pápa, az iskolák, diákok védőszentje tiszteletére.

Vidékeinken sehol másutt, csak Göntérházán, a Muravidéken ápolták és ápolják a gergelyjárás szokását, lassan már több mint 80 éve, mint ahogyan azt adatszolgáltatóim is mesélték, és amint azt leírta Varga Sándor Gelygerjárás címen a Szlovéniai magyarok szemléje című naptárban 1977-ben. A göntérházi népszokás gyakorlása 1895 táján kezdődött, amikor megnyílt az iskola, és bevezették a kötelező népoktatást. Ez bizonyos nehézségekkel járt. Hogy legyőzzék a szülők ellenkezését, a tanító szervezésében egy 3–5 tagú hetedik-nyolcadik osztályos gyerekekből álló csoport házról házra járva népszerűsítette az iskolát, a tanulás fontosságát, hívta az iskolaköteles gyerekeket iskolába.

Az előkészület már egy hónappal előbb megindult. Meg kellett tanulni hibátlanul az éneket, hogy a tanító ne valljon szégyent, ne mondhassák rá, hogy rosszul tanít, nem érdemes a gyereket iskolába küldeni.

A gergelyjárók – gergőgyerkök – jó hangú és jó hallású, jól tanuló gyerekekből kerültek ki. Mindennapi ruhában, de gazdagon felpántlikázott kalappal indul a falunak a négy vagy több gergőgyerök. A vállukig érő, kalapjukról körös-körül lelógó pántlikákat a rokon lányok adták. Akinek jobb módú rokonai voltak, az gazdagabb, szebb pántlikás kalappal dicsekedhetett. Versengtek is a lányos mamák a pántlikák adományozásában. Azt akarták bizonyítani, hogy az ő lányuknak gazdag hozománya lesz, érdemes vele foglalkozni.

A csoport felszereléséhez tartozott és tartozik még ma is egy fakard, melyet a vezető vitt. A kardra egy darab paprikás füstölt szalonnát tűztek. A szalonnadarabot egy módosabb fiú szülei adták. Szükségük volt még egy karkosárra és bugyellárisra, amelyet a legmegbízhatóbb gyerek gondozott.

A gergelyjárást a falu első házánál kezdték. Minden házba betértek. Ha volt a házban iskolába kerülő gyerek, ott szépen, hibátlanul igyekeztek előadni a Gergelyhez, az iskolák pártfogójához szóló ének göntérházi változatát, mely így hangzik:

„Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónak az ő napján,
Régi szokás szerint,
Menjünk isten szerint iskolába

Lám a madarak is,
Hadd szaporodjanak, majd eljönnek,
A szép kikeletkor
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.

Mint illendő helyben,
Mint gyümölcsös kertben fiatal fák,
Nevelkednek ifjak,
Gyermekek, jó fiak isten által.

Ily helyben királyok,
Úrfiak, császárok taníttatnak,
A szegény árvák is,
Elhagyott fiak is taníttatnak.

Ti is ezenképpen
Gyertek el hát szépen iskolába,
Ahol szép tudományt,
Vegyetek adományt magatoknak.

Nem jó tudatlanul
Felnőni parasztul e világban,
Mert így emberségre,
Nem mehet semmire ez országban.

Szívünknek öröme,
Mind drága szép gyöngye,
Kis gyermekek, Krisztus hív titeket,
Mint szüleiteket, eljöjjetek!

Hogyha nem adhattok
Minekünk diákot házatokból,
Papirosra valót,
Adjatok adományt javatokból.

Szerelmes öcséjim,
Tik lesztek társaim,
Jertek el, hát!
Jó taníttó vagyon,
Áldja meg az isten,
Ki minket vár.

Jöjjetek mivelünk,
Azért idejöttünk,
Kis gyermekek,
Mert szép a tanulás,
Mind istentül áldás,
Reá nézve.

Az isten áldása
És szent adománya
Házatokon
Maradjon mindvégig,
Világ végezetig,
Jószágtokon.”

A gyerekek az éneklés befejeztével átvették az ajándékot, pénzt, szalonnát, tojást. Délben a szalonnából és a tojásokból az egyik gyerek édesanyja rántottat készített. Miután elfogyasztották, bejárták még a falu többi házát. A begyűlt tojást azután felajánlották a tanítónak. Újabban a tanító nem fogadja el a szerzeményt, a gyerekek elosztják egymás között a pénzt és a tojást. Régen a tanítónál készítették el a rántottat, és fogyasztották is el egy kis borocskával meglocsolva.

Ami a nap időjárását illeti, mint említettük, Gergely napján még havazhat. Ilyenkor azt mondják: „Gergely megrázta a szakállát.” De már nem veszik komolyan a havat, Szlavóniában pl. Gergely és József között már vetik a lent.

Gergely általában vető- és termésjósló nap. Búzát, rozsot, hüvelyeseket és palántának valót lehet és kell vetni. Kupuszinán Gergelykor csírázatlanul vetik a hagymamagot. Székelykevén azt tanácsolják, hogy a földeken dolgozó ember még kint rázza ki bocskorából a földet, mert ha hazaviszi, nem lesz jó termés. Ezenkívül arra is vigyázzon a gazda, hogy a vetés előtti éjjel ne aludjon a feleségével, mert üszkös lesz a búzája. Hasonló okból pénteken se vessen, de tökös rétest se süssön búzavetésig a háziasszony.

március 10.

2012-03-10T08:31:00.000-08:00

Március 10. – 40 vértanú napja

Időjárás-mutató nap. Azt állítják az időjárást figyelő földművesek és pásztorok, hogy e nap időjárása 40 napig tart. Különösen az e napi hideg, fagy okoz gondot, mert „ha fagy 40 vértanú napján, még 40 napig várhatjuk a zord időt”.

március 9.

2012-03-09T08:31:00.000-08:00

Március 9. – Franciska napja

Franciska napja időjósló nap. Azt tartják a bácskai meg a baranyai öregek, hogy amilyen időjárás uralkodik Franciska napján, olyan lesz egész márciusban.

március 7.

2012-03-07T08:30:00.000-08:00

Március 7. – Tamás napja
E nap egy a „közönséges” napok közül. Semmiféle különösebb szokás, cselekmény nem kapcsolódik hozzá. Mindenki teszi az időhöz alkalmazkodó és szükséges dolgát. Csak egy-két szólás maradt fenn Tamással kapcsolatban: „Tamás, aki jobb ember, mint három mási!” Vagyis jobb, mint szeptember, november, december, azaz a három -ember nevű hónap időjárása. „Ami másé, nem Tamásé.” Ez azt jelenti: „Ami tiéd, vedd el, a másét kerüld el.”

március 4.

2012-03-04T08:30:00.000-08:00

Kázmér napja

Itt-ott még ma is él a hagyomány, hogy Kázmér napján – ha engedi az időjárás – a méhészek kiengedik kaptáraikból a szorgalmas kis munkásaikat, erőt gyűjteni. A régi babonás időkben ugyancsak ez a nap volt faluhelyen a patkányűzés dátuma. Kázmér hajnalán a gazdaasszony háromszor körülszaladta a házat, és mogyoróvesszővel ütögetvén a falat, riasztotta el a portán és környékén élősködő undok férgeket.

Március 4. – Kázmér napja

Kázmér napját vidékeinken patkányűző napként tartják számon.

Baranyában úgy vélekednek, hogy most kell tenni róla, hogy a patkányok kitakarodjanak az istállóból, esetleg a házból, ha már oda is befészkelték magukat.

A Muravidéken régen a patkányok kiűzése céljából a gazdasszony éjjel háromszor körülszaladta a házat, közben a kezében tartott egyéves mogyorófa vesszővel verte a ház falát. A „tétemény” csak akkor mutatkozott hatásosnak, ha éppen újholdkor történt. Ha minden szükséges feltétel megvolt a téteményhez, utána biztosan elmenekültek a patkányok. Hírük, nyomuk sem maradt.

A méhésztradíció megkívánja, hogy a hónap első szerdáján kiengedjék a méheket a kaptárból. A jószágtartók is kihajtják a jószágokat a legelőre, a szép zsenge fűre, ha még szokásban van a legeltetés, a legelőre hajtás.

március 1.

2012-03-01T08:28:00.000-08:00

Március 1. – Albin napja

Székelyeink Baba Marta-napnak is emlegetik e napot. Azt tartják, ha Baba Marta mérges, azaz március első napja rossz időt hozott, akkor még kellemetlen, rossz időjárást várhatunk.

Székelykevén, ahol székelyek és bolgárok élnek szép egyetértésben, a bolgárok egy szabad térségen szárízíkből tüzet gyújtanak, majd a férfiak átugrálják, hogy egészségesek legyenek, meg hogy a tűz égesse el a telet. A falu székely lakossága is átvette a szokást, ők vagy február utolsó napján, vagy március első napján gyújtanak tüzet, hogy – mint mondják – megmelengessék Baba Martát”.

február 28.

2012-02-28T23:48:00.000-08:00

Február 28. – Román napja

E nap estéjén Székelykevén egyesek tüzet raknak az utcán, és átugrálják, hogy egészségesek legyenek, legyen végre szép idő. Mint Daradics Zsuzsa néni mondta, a tűzzel melegítették a márciust, a tavaszt, hogy ne legyen hideg. A tűzrakók, ugrálok nemcsak férfiak, hanem fiatal menyecskék is.

Szerémségben termésjósló napnak tartották Román napját. Ha derűs az idő, akkor jó termés lesz – foglalták szavakba a sokéves tapasztalatot.

február 24.

2012-02-24T23:47:00.000-08:00

Jégtörő Mátyás

(Mátyás napján nagyon hideg van. Erre utal a következő népi szólás: “Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.”)

Jégtörő Mátyás a február végi jeles napok közül talán a legismertebb 24-e, Mátyás, a jégtörő, aki vagy meghozza, vagy megtöri a jeget. “Ha nincs, jeget csinál, Elrontja, bontja, ha talál, A jeget olvasztja Mátyás, Töri, és rajta likat ás…” – többek között így emlékeztettek a réges-régi magyar kalendáriumok télutó havának ma is nagyon népszerű időjóslatára. Van egy szólásunk is, miszerint: Mátyás, Gergely két rossz ember – ami arra utal, hogy legtöbbször hideg, szeles idő szokott lenni ezen a két napon. A népi megfigyelés szerint a Mátyás-napi hideg jó termést, a szél kevés tojást jósol. A halászok, ha ezen a napon bárminemű halat fogtak, azt Mátyás csukájának nevezték, és ez egész évre szerencsét jelentett, bő zsákmányban reménykedhettek. Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz. Jégtörő Mátyás napjához – az ismert és említett hiedelmek mellett – több babonaság is kapcsolódott. Ha nem esett a hó, vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár, vagy ahogy a Dunántúlon sokfelé mondták, a zséter.

Február 24. – Jégtörő Mátyás napja

Mátyás, Gergely két rossz ember! – szól a rigmus. Ilyenkor nagy hidegek szoktak lenni.

A nevet magyarázva a doroszlóiak úgy gondolják, azért kapta Mátyás a jégtörő melléknevet, mert „Mátyás föltöri a jeget; ha nem talál, akkó csinál, ha meg talál, akkó ront”. A Muravidéken így fogalmaznak: „Mátyás, ha talál, pusztít, ha nem talál, iépít.” „Esetleg még azt mondják: „Mátyás a gyeget (jeget) evággyo”, azaz nem fagy be már a víz, ha van is jég ezen a napon, megolvad. Ha pedig megolvad a jég, „tapogatva jár az ember, mint róka a jégen Mátyás után”.

A topolyaiak szerint „Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál”. Esetleg ezt is hallani: „Ha nem talál, havat hoz, ha meg talál, havat visz.”

Balázs Mátyás juhász szerint a pásztorok életéhez nőtt a Mátyás-nap. Kivételek csak a szökőévek, mert ilyenkor Mátyás-ugrás következik be, azaz Mátyás 25-ére esik. Ha Mátyás éjszakáján fagy, akkor még negyven fagyos éjszaka következik. Jégtörőnek is nevezték, de azt is mondták, Mátyás jeget olvaszt, de ha nem talál, csinál.

A pásztorok szívesen várták Mátyást, mert elhajtotta a havat, a legelő megtarkult, kilátszott a fű a hó alól, és a meddüséggel mehetett a legelőre a juhász (meddő juhokkal). Amikor szabályozták az ellést, úgy irányozták, hogy Mátyáskor jöjjön be az elles.

Szlavóniában azt tapasztalták, hogy Mátyás elviszi a havat, s kiereszti a kankó (= szűr) ujjából a pacsirtákat, azaz jön a jó idő. A feketicsiek szerint „Mátyás kipiszkáli a kutyagumit a hóból”. Doroszlón azt mondják, ha megjelenik a mátyásmadár, hamar kitavaszodik.

Jól tudjuk, hogy az időjárás és a termés szorosan összefügg. A földműves embert is sürgeti már Mátyás. Szlavóniában és másutt is úgy tudják, ha havas az idő Mátyáskor, el kell vetni a búzát, árpát, zabot, hogy jó termés legyen. A háziasszonyok pedig mákot, sárgarépát, petrezselymet, borsót vetnek, mert az e napon vetett magvakat nem eszi meg a féreg. Azt is mondják, ha esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő savanyú lösz, a tojások pedig aprók. A jó idő viszont jó máktermést hoz.

Ez a nap a baromfiszaporulat biztosításában fontos nap. Csirkét nem szabad ültetni, mert nyomorultak lesznek, vagy ki sem kél csirke a Mátyás-napi tojásokból, mert nincs mag az aznapi tojásban. Doroszlón visszakézből átdobják a szomszédba a Mátyás-napi tojást, mert az kártojás. Székelykevén piros ceruzával jegyzik meg a Mátyás-napi lúdtojásokat. Nem kell elültetni őket, mert ha a kisliba ki is kel, eltűnik.

Topolyán egyesek megpiszkálták Mátyás éjszakáján a tyúkokat, hogy biztosítsák a szerencsét. A székelykeveiek szerint egyesek elteszik a Mátyás-napi libatojást, mert jó gúnár kél ki belőle, noha rendszerint eltűnik vagy záp lesz a tojás. Ha mégis kikél a tojás, szerencsét hoz. Ha süt a nap, akkor baromfihullás fenyeget.

Ha nem esett hó e napon, akkor a topolyai öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy tejeljen, tele legyen a sajtár. A baranyai halászok, ha csukát fognak e napon, azt mondják, kifogták a szent halnak tartott Mátyás csukáját, szerencsés lesz a halászat az elkövetkező esztendőben.

február 22.

2012-02-22T23:47:00.000-08:00

Üszögös Szent Péter

(félreértés alapja az üszögös. Az üszékössége változott üszögössé. Ezen a napon nem végeznek semmilyen munkát, mert a hiedelem szerint szerencsétlen nap, és minden amibe belefognak üszkös lesz.)

A télbe fáradt hajdani öregek február 22-ét, Üszögös Szent Péter neve napját, mint jeles napot tartották számon. “Amilyen némű Péter urunk estélye, olyan idő lészen negyven napig” – állította a 300 évvel ezelőtti lőcsei kalendárium. “Ha éjjel meg nem fagy, tovább se félj a fagytul” – mondogatták. Hogy miért kapta Szent Péter az üszögös jelzőt? A néphit szerint, ha ezen a napon csapkodó eső esik, vagy ködös az idő, bizonyosan megüszkösödik a búza. Szántani sem volt szabad ilyenkor, sőt, mert szerencsétlen napnak tartották, semmi fontos dologba nem volt érdemes belekezdeni.
Mellesleg az átkos “üszög” kifejezés afféle félreértésből került a jeles szent neve elé. A galileai tengeren halászó Simonból előbb Jézus egyik követője lett, később Péter néven apostol, a szentírásban mint az apostolok fejedelme szerepel. A február 22-én tartott apostoli székfoglalójának emléknapján a rómaiak nagy ünnepségeket rendeztek. Később a keresztény egyház is elrendelte e nap megünneplését. Elnevezése a magyar néphitben a középkori fordítás – Szent Pétör ü székössége – elhallásából származik. Egyes helyeken ezen a napon semmilyen munkához nem fogtak, nem nyúltak lisztbe, mert üszögös lesz a búza, nem ültettek tyúkot, mert megfeketedik a tojás… “Péter üti az üszögöt, jön a melegebb üdő” – mondogatták.

Február 22. – Üszögös Péter napja

A név keletkezését Csefkó Gyula próbálta megfejteni. Az egyházi használatban szereplő Pétörnek ü székössége = Péter székfoglalása, püspökké választása szószerkezetből vált a népnyelvben Üszögös Szent Péter – értelmesebbé téve a prédikációk során hallott szószerkezetet. A Winkler-kódexben (1506) szerepel először Üszögös Szent Péter.

A néphit szerint, ha csapkodó eső esik, esik az üszög a búzára, ha ködös az idő, biztosan megüszkösödik a búza. Szántani, vetni sem szabad ilyenkor. Csantavéren árpát tilos vetni e napon, mert üszög terem benne. Különben is szerencsétlen nap lévén, nem tanácsos semmibe se belekezdeni. Padén pl. nem szabad a kemencében fűteni, hamuba nyúlni, mert üszkös lesz a búza. Székelykevén azt mondják: „Péter üti az üszögöt” – jön a melegebb idő. „Azt tartják, amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József-napkor. Ha hideg az idő, még negyven napig tart. Tehát negyvenes időjósló és tiltónap.

február 19.

2012-02-19T23:46:00.000-08:00

Zsuzsanna napja

(Zsuzsannát hamis vád alapján házasságtöréssel vádoltak. Ehhez kapcsolódik a “Zsuzsanna-játék”, mely többszerplos népi játék, és amelyben Zsuzsanna történetét játsszák el. A népi hiedelem szerint ha ezen a napon megszólal a pacsirta akkor közel a tavasz.)

A néphit szerint, ha ekkor magasan száll a pacsirta, hamarosan megjön a jó idő, és ha reptében még énekel is, akkor már biztosra vehető, hogy itt a szép kikelet. A délvidéken a megcsorduló eresz jó termést jövendöl. Szép idő esetén, e napon már sokfelé elkezdték a tavaszi szántó-vető munkák előkészületeit. Egy héber legenda szerint a szépségéről és jámborságáról ismert Zsuzsannát, akit tolakodó udvarlói a fürdőben megleptek, házasságtörés miatt perbe fogták, és halálra ítélték. Mivel férje nagyon szerette hitvesét, a legjobb jogtudóst kereste fel, hogy az asszonyt megmentse. Az ifjú és éles elméjű Dániel bíró beváltotta a hozzá fűzött reményeket: bebizonyította Zsuzsanna ártatlanságát, és vádlóit juttatta halálbüntetésre.

Február 19. – Zsuzsánna napja

Egy kishegyesi adatszolgáltató szerint „Zsuzsánna pisálja el a havat, friss füvet hoz, s megszólaltatja a pacsirtát” – azaz már nem kell számítani nagy havazásokra. A pásztorok is úgy tudják, hogy Zsuzsánna leginkább rápisil a hóra, és az elolvad.

Vidékeinken a természet jelenségeit számon tartók azt vélik, hogy Zsuzsánna napján akármilyen az időjárás, megszólal a pacsirta. A pásztorok szerint akármilyen az időjárás, még ha hó borítja is a tájat, megszólal a pacsirta. Ez pedig azt jelenti, hogy vége a téli zimankónak, a kegyetlen hidegnek.

Bácska, Bánát lakosai azt mondják, ahány nappal előbb szólal meg a pacsirta, annyival hallgat el utána a hideg miatt. A topolyaiak még azt is hozzáteszik, hogy nemcsak a pacsirta szólal meg, hanem a pipiske is meg a vadgerlice is, szép időt jeleznek.

A pacsirta röptéből is lehet az időjárásra következtetni. Ha Zsuzsánna-napkor magasan repül, akkor már közeleg a tavaszi munka ideje, de ha csak a háztetőig száll, akkor még hideg idő várható.

Egyesek szerint még csak most kell metszeni a szőlőt, hogy le ne fagyjon a rügy. A trágyát is ki lehet már hordani a földekre meg lehet kezdeni az előkészületeket a szántás-vetésre.

A régi öregek jó érvágó napnak tartották Zsuzsánna napját.

Bálint Sándor említi, hogy 1870 táján a bánáti Magyarittabén Zsuzsánna-játékot jegyeztek fel. A nagyböjtben fiúgyerekek adták elő. Sajnos, ma már nyoma sincs a játéknak, legfeljebb a nagyon idősek emlékeznek rá, hogy volt ilyen játék.

Alább közöljük a Magyar Nyelvőr 1876-os évfolyamából Zsuzsánna históriáját Hantz Gyula lejegyzésében.

Zsuzsánna históriája

E dramatizált bibliai műre nézve utánjárásom s több oldalú kérdezősködésem után azon hiteles tudomást vettem, hogy a református gyerekek – főleg Magyar Ittebén – nagy böjtben szoktak házról házra járni és ezt eljátszani; éppen mint nálunk katholikusoknál a minő a betlehemes játék. Az egészet egy ittebei gyermek nótás könyvéből írtam le.

Az együttbeszélő személyek:

Zsuzsánna, a Joakihm felesége.
Joákhim, a Zsuzsánna férje.
Melkhiás, az egyik vén.
Judás, az másik.
Simeon, az bíró.
Azária, a hajdú.
Dániel és az egész község.

Az elöljáró:

Hív músák jőjetek, gyüjetek sorba,
Ne űjetek ösztönözölt öntözött köny között a porba,
Ennek bizonyságára,
Tudomány piaczára,
Mások vigasságára,
A virtusnak a megmutatására.

Zsuzsánna szól:

Óh óh boldog egek! rajtam segítsetek,
Szivem tisztaságát őrizni jőjetek;
Ha bűnt nem akarok tenni ellenetek,
A gyilkos kezektől engem megmentsetek.
Imé két bűnökben élő, buja vének
Tisztaságot rontó czéllal rám jövének;
Hogy szép szóval rajtam semmit nem tevének,
Erővel is engem bűnre késztetének.
Jertek hamar, jertek a segítségemre!
Jaj honnan, jaj honnan törnek életemre!
Jaj de nagy félelem lövöldött szivembe!
Zuzia, Zuzia! jöjj segítségemre!

Zuzia szól:

Mi kiáltást hallok, vajon ki nevezett?
A fülembe igen gyászos hang érkezett.
Itt vagyok asszonyom, jaj mi leié téged,
Talán a gyilkosok halálra kergettek?!

Zsuzsánna szól:

Amott vágynak két vén elöljárók,
Engem gyalázatos gonoszságra várók;
Erőszakot akarának rajtam tenni,
De nem tudtak velem semmire is menni.
Segíts karjaimon, igen meg rémültem,
De jó hogy parázna kézre nem kerültem.

Joákhim szól:

Oh mi bajod esett Zsuzsánna, hív párom?
Majd ki reped szivem, halálomat várom.
Szived réműltségét látom szemeidben,
Tán meg alutt a vér ifjú ereidben?
Jaj talán gyilkosok vadászszák éltedet,
Vagy tisztaságodban bántottak tégedet??

Zsuzsánna szól:
Oh ugyan az elébb két parázna vének
Kárhozatos bűnre engem kísztetének;
Nem hajtottam semmit a buja kérésre,
Híven elmélkedtem amaz esküvésre.
De oh rebeg szivem, mi lesz dolgom vége?!
El nyom a két vénnek istentelensége!
Ok a roszak, mégis összevetett vállal
Véghez viszik, hogy én lakoljak halállal.

Joákhim szól:

Óh megveszett világ, melyből tisztaság
Elment, és erőt vett benne a bujaság!
Ha így tör ki a bűn az elöljárókból,
Mi lészen végtére az alattvalókból?!
Áldott légy ó hív pár, ki a tisztaságot
Többre nézted mint a buja kívánságot.
Nemes a te lelked, a bűn meg nem szállta,
Mert a házassági hitet jól meg állta!
Ne félj meg tartja ő szívednek reményit,
Mikor meg bünteti mások gonoszságát,
Nap fényre ki hozza lelked tisztaságát.
Ha a két buja vén kikéi ellenedre,
Bízd minden ügyedet igaz Istenedre;
Őket a halálnak torkába taszítja,
De a te lelkedet még meg szabadítja.

Zsuzsánna szól:

Óh adják az egek, hogy az igaz légyen!
őket ne engemet, nyomja el a szégyen.
De mégis rebegek, mert a jóság szentség,
Az erőszak nem mindenkor mentség.

Melkhiás és Judás:

Hol van, hol van, merre szaladt a parázna?
A ki el titkolná felettébb hibázna.
Ügy-e el ment: nem láttátok? most szaladt el erre?
Mindjárt ráüsmernénk a buja emberre.
Zsuzsannával együtt láttuk a fa alatt,
De hogy lármát üténk, hirtelen elszaladt.
Meg akartuk fogni, de nem bírtunk vele,
El futott és régen már e bűnben éle.

Melkhiás:

Judás hidd meg igen szerencsések lettünk,
Hogy ily okos móddal nagy lármát ütöttünk;
Már így a bűnt könnyen eltitkolni merjük,
De Zsuzsannát ugyan majd bele keverjük.
Büntetésit veszi ő makaccságának,
Hogy ő nem engedett két öreg szavának;
Tisztasága által akart szentté lenni,
De épen az által fog halálra menni.

Judás szól:

Úgy van, ha minekünk ő engedett volna,
Senki gyalázatot felőle nem szólna.
Bármint mentse magát, ő néki nem hisznek,
Midőn a bíróhoz véle együtt visznek.
Elöljárók vagyunk, ki támad ellenünk?
Könnyű lesz minekünk magunkat mentenünk.
Sokszor elnyomtuk mi már az igazságot,
Mégis nem gondoltak rólunk gonoszságot.
Ne gondolj lelkeddel, csak a szád hazudjon,
Hogy bűnünkről senki semmit is ne tudjon.

Melkhiás szól:

Okosan, mert hiszen a ki velünk szembe
Szállni fog, azt ejtjük még veszedelembe.
De ne késsünk tehát folytatni perünket,
Nehogy az igazság elérjen bennünket.
Zsuzsannát a kösség elébe hívassuk;
Vádoljuk halálra, aztán kárhoztassuk.
Menjünk Simeonhoz, a bíró ő légyen,
Köztünk, az asszony közt, igazságot tegyen.

Judás szól:

Nem bánom Melkhiás, azt jól cselekeszszük,
Vigyázzunk, mert másképp a szurkot megeszszük. (A bíró előtt)
Simeon biró vagy, tudod hogy mi vének,
Beadói vagyunk a mások bűnének;
Úgy-e tisztán éltünk egész életünkben?
Zsuzsánna kertjében amidőn sétáltunk,
Vele egy ifiut gonoszul tanáltunk;
El szaladt, de mi nem futottunk utána.
Hívd össze a népet. Haljon meg Zsuzsánna.

Simeon a biró, szól:

Oh mi dolog, hiszen egész életében
Szentül élt: esméri minden jó hírében;
De Zsuzsánna volt az, a Joákhim párja?
Minden belső részem a borzadás járja.

Melkhiás szól:

Az, az a Joákhim kegyes felesége;
Szent volt, de napfényre jött szemtelensége.

Simeon szól:

Oh egek! az ember de megcsalatkozik,
Titkos bujaságról nem is gondolkozik;
Zsuzsánnát itéltem mindenkor tisztának,
De tartozom hinni a vének szavának.
Ha bűnön kaptátok, én hát a kösséget
Egybe hívom, érjünk ő ügyében véget.
Azária! menj el, hívd össze a népet,
Itéljük meg ama vádoltatott szépet!

Azária szól:

Népek! gyülgyetek be Simeon házába,
E vagyon kiadott parancsolatjába:
Két vének egy bűnöst adtak be ő néki,
Rólok fog ítélni az igazság széki.

Simeon Szól:

Vitéz Azária menj el Zsuzsánnához!
Hívd fel az igazság ítélő házához;
Hadd terjeszszem dolgát a kösség elébe,
Mond, megáljon elő halálos ügyében.

Azária szól:

Zsuzsánna oh szánom sorsodat!
Sajnálom hogy ki kell mondanom bajodat.
A kösség elébe hivatott a biró,
Ott vágynak két vének, ott a törvényíró.
Tisztátalansággal vádolni akarnak,
Holott téged mások jónak itélének;
Ne félj mert az egek meg tartanak téged,
Pédául tette ki hitvesi hűséged!

Joákhim szól:

Oh boldogtalan sors!

Zsuzsánna szól:

Oh oh igaz egek!
Ne hagyjatok! sírva kiáltván rebegek!
Ártatlan fejemet kérlek ne hagyjátok,
Szivem tisztaságát napfényre hozzátok!

Bús szemeim sírjatok,
Könnyeim omoljatok,
Eső fakadj fejemre,
Forrás fakadj szivemre;
Mert jaj ártatlanságát,
Házam tisztaságát
Noha meg tárta testem,
Mégis ily bajba estem,
Egek ügyem nézzétek,
Lám nincsen bennem vétek!
Ne hagyjatok hogy végre
Jussak becstelenségre!

Joákhim szól:

Oh hív pár ne epeszd magad
Felette, Most a szived az ég próbára ki tette;
De azért el nem hagy, bízzál az Istenben,
Meglásd, hogy segélőd lészen ő mindenben.
Tudom én, hogy mindig tiszta volt a szived,
Híven kedvellettél engemet, mint híved.
Végy erőt és menjünk a kösség elébe.
Talán nem ad az ég a halál kezébe.

Azária szól:

Itt van nagy érdemü közönség Zsuzsánna,
Bánatos rokoni jajgatnak utána.

Melkhiás és Judás szól:

Hallgassátok népek, kik ide gyültetek,
Azt, a mit beszélünk, renddel megértsétek.
Tegnap midőn jártunk Joákhim kertében,
Oda jött Zsuzsánna szép öltözetébe;
A kertnek ajtaját hirtelen betette,
Kisérő leányát ki is rekesztette.
Akkoron egy ifjú, ki ott el rejtezett,
Hozzá ment és vele csúfosan vetkezett;
Mi eztet a dolgot ketten észre vettük,
Kik egy titkos zugba magunkat rejtettük.
Oda is szaladtunk, mihelyest meg láttuk,
De a gonosz ifjút mi meg nem foghattuk;
Mert erősebb lévén, mint mi, kinyitotta
Az ajtót és magát megszabadította.
Megfogtuk Zsuzsánnát és kérdeztük tőle,
De meg nem vallotta, mivel hogy nem merte,
Mellyel magát bűnbe mélyebben ejtette.
Hogy pedig higyjetek, kezünket fejére
Vetjük; ha nem igaz, rajtunk legyen vére.
Most pedig fedezd fel előttünk orczádat,
Ne tagadd bűnödet, ki ne nyissad szádat.

Zsuzsánna szól:

Oh ti gonosz vének! vélem így mért bántok?
Ártatlan ügyemben miokon nem szántok?
Ne tegyetek csúffá, hogy mások láttára,
Felfedezzem orczám szivem bánatjára.

Melkhiás:

Oh oh de szent aszszony, de tud szenteskedni;
Hogy akarja titkos tetteit elfedni!
Szégyenli előttünk képét felfedezni;
Bezzeg nem szégyenlett ám tegnap vetkezni.
Meg nem csalsz másokat a színészkedéssel.
Rakva van a szived istentelenséggel.

Simeon:

Zsuzsánna mit szólasz magad mentségére,
Különben halál lesz rút bűnödnek bére?!

Zsuzsánna:

Uram én nem tettem semmi gonoszságot,
Az ég maga tegyen itten igazságot!
Hidd el uram, hidd el, nincs semmi vétségem,
Meg tartam férjemhez mind addig hűségem.
Sőt ők a bűnösök, kik megtámadának,
Erőszakot rajtam tenni akarának;
De én nem engedtem szivek rút tüzének,
Ellenem vádakat csak azért költenek.

Melkhiás:

Enye istentelen hát mered tagadni?
Hogy mersz bűneidnek oly hamis színt adni?
De nézzed csak Judás, hogy pirul orczája!

Judás:

Úgy van, mert hamisan beszél hazug szája,
A lelkiismeret belülről furdalja;
Ma gonosz bűnének bérét meg tanálja.

Simeon:

A pirongatásnak legyen immár vége!
Csak azt valljátok meg: igaz-e vétsége?

Melkhiás és Judás:

Igaz uram, igaz, úgy volt mint mondottuk;
Magunk láttuk mi azt, nem mástól hallottuk.
Nem lehet füleink senkinek gyanúja,
Mert nem a fül, hanem a szem volt tanuja.

Simeon:

Mit mondasz Zsuzsánna ezekre, azt kérdem?

Zsuzsánna:

Mit tudjak? Ha tetszik, előtted két térdem
Meghajtom, esküszöm igazán az égre,
Hogy nem vetemedtem ily fertelmességre.

Melkhiás:

A te esküvésed semmit is nem tészen,
Minden gonoszságod tudva van egészen.
A hamis lelkűknek különös szokások
Esküdni, hogy jónak véljék ötét mások.

Simeon:

Már most mit ítéljek ezen két fél között,
Nem tudom; e perben elmém megütközött.
Zsuzsánna tagadja, hogy a bűnt nem tette,
Ellenben a két vén esküszik felette.
Elöljárók látták, igaznak kell lenni;
A népnek kell erről ítéletet tenni.
Mit itél a község? Most igazat szóljon!

A kösség szól:

A bűnös Zsuzsánna meghaljon, meghaljon!

Simeon szól:

Hallottad Zsuzsánna a nép végezését?
El vészed bűnödnek csúfos büntetését.
Vitézek, a szokott helyre ki vigyétek,
Hogy a törvény szerint őt meg kövezzétek.

Joákhim szól:

Jaj jaj szerencsétlen pár! oh hát meghalsz-e?
Tisztaságod mellett gyalázatot valsz-e?
Jaj esdeklő szivem most mindjárt ki reped,
Éretted ó drága! ezer kín közt eped.
Mutassatok a jó szívűnek mentséget.
Ne engedjétek meg a virtust szenvedni,
A gonosz bűnt azon győzedelmeskedni!
Sirassátok sorsunk jó szívü kísérők,
Rokonink és mások, minket jó esmérők!

Első Ária:

Így szenved-é az ártatlanság,
El nyomja-e már a virtust a tisztaság?
Boldog egek ne engedjétek,
Hogy ily erőt végyen a vétek.
Ti igazok vagytok, a bűnt megbüntessétek!

Második Ária:

Látjuk hogyan bír virtussal ma,
A kinek van el fedezni bűneit hatalma.
Az erőszak leszen tisztaság;
A hamisság örűl,
Mikor szenved az igazság.

Harmadik Ária:

Ime szenved a jó Zsuzsánna,
A hitetlen buják pedig örülnek utána.
Keljetek ki egek mellette;
Tiszta ő és a bűnt más tette!
Büntessétek meg azt,
A ki ily bajba ejtette.

Zsuzsánna:

Oh, mit sírtok? szűnjön könnyetek árja!
Az én lelkem az ég segedelmét várja.
Érzem ha meghalok is, dicsőségben élek.
Rút másnak meghalni a nagy gonoszságért,
De nékem nem szégyen lesz a tisztaságért.

Dániel szól:

Oh de nagy gonoszság, hogy a hív Zsuzsánna
Meghal; ily jólelkű asszonyt ki ne szánna!
Ha a tisztaságnak nincs őrzője senki,
így a virtus vége gonoszul megyén ki.
Tudom, hogy a birák magok bűnben élők,
Mégis egy ártatlant halálra ítélnek.
Nem hagyom, nem hagyom Zsuzsannát meghalni.
Rút volna virtusért gyalázatot vallni.
Meg álljatok népek! hova mentek vájjon?
Én nem engedem, hogy Zsuzsánna meg haljon.

Melkhiás:

Micsoda? nem hal meg? nem egyez meg benne?
Mintha bizony szavad olyan nagyot tenne.

Dániel:

Úgy felelsz te gonosz?

Melkhiás:

Hallgass, te gyermek vagy;
A te tekinteted a nép előtt nem nagy.

Dániel szól:

Nem nagy?
Meg mutatom, hogy akkor nagy lészen,
Mikor a bűnötök utól ér egészen.

Melkhiás:

Oh ne hallgassátok, gyermek ő, menjetek, merre indultatok.

Dániel:

Meg álljatok népek! mert ma a bűn s gazság
Kisűl és két vénet elér az igazság.

Joákhim szól:

Oh segíts Dániel, hogy ha lehet, rajtunk,
Ama kedves párért mindnyájan sóhajtunk.

Melkhiás:

Oh ne hallgassátok, menjetek előre.
Mintha biz e gyermek vonhatna kérdőre!
Dániel: Meg álljatok népek! kérlek igen szépen,
Ne tegyetek csúfot az ártatlan szépen!
Térjetek mindnyájan a bíró házához vissza,
Ma két vén a halál poharát meg iszsza.

Melkhiás:

Megiszszuk? te gyermek! No azért sem bánom,
Térjünk vissza, mit szól, hallani kívánom.

Simeon szól:

E gyermek úgy látszik, mutat bátorságot,
Tán nap fényre hozza még az igazságot.
Térjünk meg, nem bánom. Dánielt közinkbe?

Ülj le, mentsd a bűnöst, ki van a kezedbe.

Melkhiás:

No szent gyermek kezd már azt a nagy mentséget,
Mosd le Zsuzsánnáról a fertelmességet.
Dániel: Választasd el őket, Simeon, egymástól,
Kik meg részegedtek a bujálkodástól.

Simeon:

De mire mégy vele, éppen nem semmire.
Maradj itt Melkhiás, felelj beszédére.

Dániel:

Állj elő bűnfészek; azt fogom kérdezni,
Mi fa alatt láttad Zsuzsannát vetkezni?
Felelj hamar, úgy-e vér futkossa hátad?
Azt kezdem kérdezni, mi fa alatt láttad?

Melkhiás:

Nézd, nézd, ez a gyermek hogy akar próbálni,
De hamis, de czélját nem fogja tanálni.

Dániel:

Felelj egyenesen!

Melkhiás:

Mi? Mán az nem értem.
Elég az, hogy őket egy fa alatt értem.

Dániel:

Micsoda fa alatt?

Melkhiás:

Reá kevés gondom;
Lentikusfa alatt, egyenesen mondom.

Dániel:

No te rosz bűnváz! fejedre hazudtál;
Testedet, mely sok bűn büdös fészke vala,
Még ma ketté vágja az urnak angyala.
No már a másikat állítsátok elő.
Meglátom, szavamra ugyan mit felel ő?!

Azária:

Jöjj bé már te Judás! Simeon mondotta,
Bünének Melkhiás csúfságát vallotta.

Dániel:

Hallod-e te bűnváz, te ördögi mívű,
Minden álnoksággal meg rakodóit szívű!
Mond meg: hol tanáltad Zsuzsannát vétekben;
Igazán szólj, ne tégy kárt a jó lélekben.

Judás:

Hol láttam Zsuzsannát? Már erre ki szólna?
Mintha hamisságot mi gondoltunk volna.

Dániel:

Ne tétovázz, mond meg, mi neve a fának.
A mely alatt láttad Zsuzsánnának?

Judás:

Én a kertben láttam.

Dániel:

Nem azt kérdeni tőled.
Úgy látom, rosz lélek hazudoz belőled.
Mond meg egyenesen, mi a fának neve,
Mely alatt Zsuzsánna gonoszságot teve?

Judás:

Tölgyfa, ha akarod egyenesen tudni.

Dániel:

Ejnye gonosz! de jól tudtál most hazudni.
Az első azt mondta, hogy lentikus alatt
Látta, a mely alól egy ifjú elszalatt.
Hát te tölgyfa alatt? Bezzeg hazudtatok,
De szépen sűl a bűn, gonoszok, reátok!
Az urnak angyala ma ketté vág téged,
A ki másra kented istentelenséged.
Meghaltok mindketten, kik sok bűnt tettetek,
A nép bizonyság lesz ma ti ellenetek!
Soknak tisztaságát már meg rontottátok,
De ezt ki vallani nem merték reátok.
A szép Zsuzsánnát is bűnre kísztettétek,
De mint hűséges párt meg nem széditetek;
És hogy ki ne sülne reátok a vétek,
E nagy gyalázatba azért kevertétek!
A kösség feleljen, mit csináljunk vélek;
Úgy-é hogy meghaljon e két gonosz lélek?

A kösség szól:

Halljon meg, haljon meg mindkettő erővel,
Verjük agyon őket száz meg ezer kővel.

február 16.

2012-02-16T23:45:00.000-08:00

Február 16. – Julianna napja

(Julianna ókeresztény vértanú volt. Ezen a napon általában esik a hó, és ettől az időjárás enyhülését várják.)

Általános az a vélemény, hogy már jön a jobb idő. Ezt úgy fogalmazták meg: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.” A tavaszt váró emberek Juliannától várják a tél szorításának megengedését, a szebb, a jobb időt, a természet ébredését.

február 15.

2012-02-15T23:45:00.000-08:00

Február 15. – Fausztinus napja

A doroszlóiak mesélik, hogy már nekifognak a gyümölcsfák nyeséséhez, rendezkednek a szőlőskertben, gyümölcsösben, mert jó termést várnak a korai nyeséstől, munkától.

A háziasszonyok számára e nap varrástiltó nap. Nem szabad varrniuk semmit, mert bevarrják a tyúkokat, s egész évben hiába reménykednek majd, nem tojnak a tyúkok.

február 14.

2012-02-14T23:45:00.000-08:00

Bálint napja

(Bálint napján ha hideg, száraz az idő, akkor jó lesz a termés. Az ország különböző részein más-más hiedelem kötődik ehhez a naphoz.)

A tavaszvárás gondolata kapcsolódik Szent Bálint pap és vértanú – február 14-én esedékes – régi, jeles névünnepéhez. A néphiedelem szerint ekkor tartják menyegzőjüket a madarak, párosodnak a verebek. A Bálint-napi időjárásból – száraz hideg esetén – jó termésre következtettek. A gazdaasszonyok jó alkalomnak tartották ezt a napot a kotlóstyúk-ültetésre, míg a férfinép szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megered.

Február 14. – Bálint napja

A földműves háztartásokban mindenfele megindul a tavaszi tevékenység, mert mint Topolyán hallottuk, Bálint napján megszólalnak a verebek, jelzik a tavasz közeledtét. Feketicsen is beszélnek a veréblakodalomról, ami már jó időt jelent. Meg is indul mindenfele a tavaszi munka a gyümölcsösökben: metszik a fákat, a szőlőt, gyümölcsfákat is ültetnek, mert hamar kihajt és megerősödik. Feketicsen azonban a további hideg időnek is van jele: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: „csücsülj be!”, akkor még hidegre kell számítani.

Szlavóniában, Szerémségben, Muravidéken nemcsak a gyümölcsősben kell dolgozni, hanem foglalkozni kell az állatokkal is: most kell párosítani őket, el kell ültetni a kotlókat is.

Topolyán a szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz sok tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, meri a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.

február 12.

2012-02-12T23:44:00.000-08:00

Február 12. – Eulália napja
Szlavóniában a földművesek az évszázados tapasztalatok szerint úgy vélik, sőt biztosak benne, hogy az ekkor vetett mag jó termést hoz. Éppen ezért – ajánlják – igyekezzék is mindenki kihasználni az alkalmat.

február 11.

2012-02-11T23:44:00.000-08:00

Elek napja

A csíkgyergyói székely hegyi pásztorok ezen a napon tartották a kígyók ünnepét, mert hitük szerint ekkor bújnak elő a csúszómászók. Ezért a nap dologtiltó és gonoszjáró napnak számított. Előestéjén pásztortüzekkel riogatták a gonosz ártalmakat, és köszöntötték a reményeik szerint közelgő tavaszt.
A kígyók – miképpen a csúszómászók – mindig is undort keltettek, nem véletlenül még mózesi tiltás is van arra, hogy húsukat a zsidók nem fogyaszthatják. A kígyó mint jelkép már az Ádám-Éva legendában is megtalálható, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ábrázolása a templom építkezéseknél mindig csak a külső falon jelenhetett meg. Az ok a “kint” és “bent”, a “rossz” és a “jó” ellentétének a kifejezésére való törekvés volt. Bévül csak a tiszta, megszentelt jelképek foglalhatnak helyet, és így a bűnök – a kígyó, vagy a hét főbűn – megjelenítése is csak a falakon kívülre kerülhetett. Az ablakrácsok gyakorta csavart, “kígyózó” formája is erre a szimbolikus értelemre utal, mintegy kirekesztve a belső térből a rosszat.

február 10.

2012-02-10T23:43:00.000-08:00

Skolasztika

Több olyan, erre az időszakra eső névnap is hiányzik már modern korunk naptárából, amelyeket csak a népi hagyományokat őrző kalendárium tart számon. Közéjük tartozik – február 10-én – a hajdan oly népszerű Skolasztika napja. Az előrelátó gazdák ekkor választották ki és vágták le a márciusi gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén felhasznált oltóágat: “Mivel a föld és a növények nedvei olyan megállíthatatlan akarat hatására kezdenek el ilyenkortályt mozogni, mint a Szent Benedek ikertestvérének, Skolasztikának könnyeit követő eső.” Történt ugyanis Krisztus után 543-ban, hogy a szent életű báty a szokásos éves látogatását tette Piombariolában, édes ikerhúgánál. A kolostorban nem kívánt egész éjszakára ott maradni, Skolasztika kérése ellenére hajthatatlan maradt, de amikor az imádkozni kezdett, olyan égzengés és vihar támadt, hogy távozni nem lehetett. A könnyek Isten akaratát tükrözték – a legenda szerint – hiszen akkor látták egymást utoljára.

Február 10. – Skolasztika napja

Skolasztika vagy középkori alakjában Kolos napja termőnap. Általános szokás, hogy ezen a napon szedik, gyűjtik az oltóágat. A most szedett és gondosan eltett oltóággal oltják majd a gyümölcsfákat gyümölcsoltókor.

február 9.

2012-02-09T23:43:00.000-08:00

Apollónia napja

Krisztus után a III. században élt Apollónia, a szép fiatal szűz, aki dacolva minden veszéllyel, hű maradt hitéhez, sőt, kisebb-nagyobb közösségekben hirdette az evangéliumot. Végül menekülni kényszerült a keresztényüldözők elől, akik Alexandriában elfogták, és Krisztus után 249-ben fogait kitörték, majd máglyahalálra vetették. Apollónia a néphitben a fogfájósok védőszentje. Emléknapján – február 9-én – a hozzá írt imádságos cédulák és az elmondott imák hatására a fájós fogakat meggyógyítja.

február 6.

2012-02-06T23:43:00.000-08:00

Dorottya napja

Dorottya napja, február 6-a ismét csak a vigasságoké és az időjárásjóslásé. A népi regulák szerint: “Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja” – vagyis a megfigyelések szerint a hideg még hidegebb lehet, de ugyanez történhet a meleggel is.
A Csíziók a Vízöntő jegyben született leányokról azt írja: “a mely leány a Vízöntő-jegy alatt születik, kevély, minden embert becsmérlő, sokat szóló, férjét gyakorta megcsúfolja, jól megtanított, eszes lesz, a lapoczkáján vagy orcáján jegy lesz…”
A Vízöntő jegyben “jó eret vágatni, orvosolni, vénekkel barátkozni, házasulni, jégen járni, madarászni, borotválkozni, adósságot behajtani és haszonra való dolgokat kezdeni”.

Február 6. – Dorottya napja

Ez is időjárásjósló-nap. Ilyenkor már némi enyhülés tapasztalható. Az Ágotától megszorított időjárást, a hideget Dorottya tágítja, azaz enyhíti.

Ha mégsem következne be enyhülés, hanem még tart a téli zimankó, akkor Julianna majd biztosan meghozza, ezért mondják: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.”

A Muravidéken az enyhülést Zsuzsannához kapcsolják: „Ha Dorottya szorítjo, Zsuzsanna megtágítjo.”

február 5.

2012-02-05T23:42:00.000-08:00

Ágota napja

Szent Ágota napján, február 5-én már a lassan csak-csak közelgő tavaszi munka előkészületeire összpontosult a gazdaember figyelme. Ennek első lépéseként igyekeztek rendet teremteni a portán, körülsöpörték a házat, az ólakat, hogy elűzzék a házi férgeket, a Szent Ágotához címzett imádságos cédulák pedig a tűz ellen nyújtottak védelmet. Az időjárással kapcsolatos hiedelem főleg a délvidéki magyaroknál terjedt el: “Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja” – mondták, és bíztak abban, hogy hamarosan megenyhül az idő.

Február 5. – Ágota napja

E naphoz általános vélemény szerint gonoszűző hagyomány tapad. Körülsöprik a házat, az ólakat, hogy kiűzzék a háziférgeket, bogarakat. Most van az ideje a tavaszi munkák megkezdése előtt, hogy megszabaduljon az ember, az állat a házban elszaporodott, bajt, betegséget terjesztő, kárt okozó férgektől, bogaraktól.

Az időjárást illetően ezt halljuk: „Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja.”

február 3.

2012-02-03T23:42:00.000-08:00

Balázsolás

(Szent Balázs püspök nevéhez fűződik a balázsolás. Ilyenkor a pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond. A népi hiedelem szerint ez jó a torok fájás ellen. A legenda szerint ugyanis Balázs püspök megmentett egy fiút akinek halszálka akadt a torkán, és a fiú anyja hálából ételt és gyertyát adott neki. Ezen a papon az iskoláskorú gyermekek úgynevezett “balázsjárás” keretében házról házra járnak, adományokat gyűjtenek. A “balázsjárás” Magyarország mellett leginkább cseh, morva és szlovák területen terjedt el.)

Balázsolás Szent Balázs püspök a legenda szerint egy özvegyasszony egyetlen fiát mentette meg, aki halszálkától fuldoklott. Ezért egyes vidékeken a balázsolást “torkoskodásnak” vagy “toroknyomásnak” is nevezik. Néhány vidéken almát szentelnek ezen a napon, amit később torokfájás gyógyítására használnak. Régebben borszentelést is végeztek Balázs napján, és a Balázs-bor is szentelménynek számított. Az áldás alatt mormolt szavaknak a néphit rendkívüli erőt tulajdonított, ezért a férfiak sokfelé így imádkoztak: “Ments meg uram engem a torokfájástól, a kígyómarástól, de főleg a rossz asszonyoktól”.
Balázs napja már inkább illeszkedik a farsangi vígságok sorába, hiszen akik ünnepelnek ilyenkor, azok maguk is minden csínyre hajlandók. Szent BalázsA diákok, a sok alkalmi csibészség mellett védőszentjük napján kéregettek maguknak és mesterüknek – a magister kamrája régebben is kongott az ürességtől, akárcsak a diákgyomor.
Szent Balázs egyike a tizennégy segítő szentnek, és a torokfájás mellett sok testi nyavalya gyógyítója is. Tisztelete a XIV. századi pestisjárvány óta ismert, és tegyük hozzá nem véletlenül, mert a fekete halál kezdeti tüneteiben torokfájással, majd fulladási rohamokkal jelentkezik. Balázs napja gonoszűzésre is alkalmas volt. Baranyában úgy tartották, hogy ha ekkor eső támad, a nyár elején elveri a jég a termést.

Február 3. – Balázs napja

Balázs napja egészség-, termésvarázslás, gonoszűzés, madárűzés, időjárásjóslás és nem utolsósorban a gyermekek balázsjárásának napja.

Balázs napját a csíziók is számon tartják. Balázs püspök a kora középkorban Európa-szerte nagy tiszteletnek örvendett – mondja Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban. Legendája szerint a torokbajok csodálatos orvosa, az állatok patrónusa, aki az égi madaraknak is parancsol.

A topolyai, ürögi és más katolikus falvak gyermekeit ezen a napon megbalázsolta a pap, hogy a betegségek elkerüljék őket. Az álluk alatt két gyertyát keresztbe téve imádkozott a pap. A templomból hazatérő gyerekek az anya vagy a nagyanya az ajtóban várta egy bögre vízzel és fehér kendövel. A gyerek ivott a vízből, majd bekötötték a torkát a kendővel. Csak ezután léphetett be a házba. Ürögön az is szokásban volt, hogy a nők bekormozták a férfiakat.

A termésjóslás, madárűzés a Muravidéken és Baranyában abban nyilvánult meg, hogy a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőt, zavarja el ősszel, szőlőéréskor a madarakat, ne tegyenek kárt a termésben.

Topolyán pedig, mivel nem szőlővel foglalkoznak, hanem búza- és kukoricatermeléssel, a gazda régen templomba menés előtt néhány gabonaszemet süllyesztett a zsebébe, mint azt Borús Rózsának mesélték, a templomban pedig a jó termésért imádkozott. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórta, hogy egészségesek legyenek.

Az időjárásra vonatkozóan Baranyában az a hiedelem alakult ki: „Ha esik, nyár elején elveri a jég a termést.” Mások szerint azért sem kívánatos e napon az eső, a csapadék, mert kifagy a vetés.

A nap fontos eseménye a gyermekek balázsjárása, koledálása színjátékszerű cselekvénysorozatban. Már a XVII. században is régi szokásként emlegetik ezt a vidám kéregetést, amit valószínűleg a középkori vándordiákok terjeszthettek el. Részint az iskolamester, a tanító alkalmi jövedelmét szaporítandó, részint új diákokat verbuválandó bejárják a falut, és balázséneket énekelve gyűjtik az adományokat, amiből azután a mester megvendégeli a gyermeksereget. Az adomány: szalonna, kolbász, tojás, hús, pénz, zsír, liszt, bab stb. A Muravidéken még nem is olyan régen hét 12–13 éves gyerek összeállt, kiosztotta a szerepeket. Volt köztük püspök, katona, diák, káplár, huszár, kapitány és egy kosarat vivő vagy szatyros. Mindenki a szerephez illő öltözékben parádézott: csákó, süveg a fejükön, vállukon kendő, kezükben fakard. Csak a szatyros szerénykedett mindennapi ruhájában. Házról házra jártak, és minden házban elénekelték a legelterjedtebb éneket.

„1. Emlékezzünk Szem Balázsra, hóm ma vaon naptya,
Mesterünknek akarattya átalunk mutattya
Örömünk a háznok, asszonyok uránok,
Ha’ hirdessik és emliccsik ü asztot kivánnyo.

2. Gazda gyorsan kell fő mastan, hozz minekünk juo bort,
Valami a házadná van, mindenedet csak hozd.
Lásd a nyársunk üres, biélünk is ehes.
Ha sajnálod szalánnádot, liégy hát magad ehes.

3. Asszon csuód meg az uradot, küöcsd e keresményit,
Ne sajnállod meg uodanyi a pienzes erszinyit.
Tuggyok, hók kimilli, de nem lehet viényi,
A leginyek fortilláve mind köllessik lényi…”

A hátralevő négy versszakban az öregekhez, a szűzlányokhoz és a legényekhez szólnak.

A legelső ismert magyar nyelvű balázsének a XVII. századból került feljegyzésre:

„Ma van Szent Balázs napja,
Régiektül nekünk szokás hagyva.
Szegény diákoknak járni,
Házanként kerülni,
Asszonyokat csergetni.

Azért édes asszonyunk,
Ne légyen hozzád hiába járásunk.
Kérjük érted istenünket,
Segélj sokszor diákokat.

Adjál egy kis szalonnát,
Hadd tegyünk rajta áldást,
Ad az Isten érte mást.
Adjatok szalonnát…”

február 2.

2012-02-02T23:40:00.000-08:00

Gyertyaszentelő

(Ezen a napon (a római katolikus egyház) Szűz Mária megtisztulására emlékezik. A templomok körül körmenetet tartottak, és közben zsoltárokat énekeltek. Nagyon fontos dolog volt a gyertyaszentelés. A szentelt gyertya Krisztus jelképe. Úgy tartották a gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat. Nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyákat. Ehhez a naphoz kapcsolódik az a hiedelem is, miszerint ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a tél.)

Gyertyaszentelő BoldogasszonyA keresztény ünnepi kalendáriumban e hónap kiemelkedő napjai közé tartozik február 2., gyertyaszentelő Boldogasszony, másként Mária tisztulása. Ennek a tavaszkezdő napnak fontos szerepe van a zsidó és a keresztény mitológiában is, hiszen jelképesen a megújuló és újrakezdhető világ szimbólumait találjuk bennük. A katolikus templomokban a nagymise előtt ezen a napon gyertyát szentelnek, amely jelképezi az asszonyi termékenységet és a megújuló élet ki nem oltható lángjait. A szentelt gyertya egyike a legrégebbi hazai szentelményeknek.
A magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a tűznél szentelték meg a gyertyát, amit aztán a későbbi századokban is gondosan őriztek a sublótban és a ládafiában, vagy a szentképek rámái mögé erősítetve. Régen minden katolikus falusi házban volt szentelt gyertya, aminek nagy szerepet tulajdonítottak az emberi élet során, a bölcsőtől a koporsóig. Gyakran vihar idején gyújtották meg, védelmező céllal. De égett, ha beteg volt a családban, befalazták az új ház falába, a haldokló kezébe is ezt adták. A gyerekágyas anya szobájában is ez égett éjjel-nappal, egészen a keresztelőig, “nehogy a pogánykát a gonoszok kicseréljék”.
Régebben pálfordulás napján – január 25-én -, ma már csak gyertyaszentelő napján érdekli az embereket, kijön-e a medve a barlangjából. Tudnunk kell, hogy e szokás gyökerei Erdélyben találhatók, de a szálak onnan is tovább vezetnek, egyenesen Jókai Mórhoz. Sokak szerint a nagy mesemondó fantáziájában született meg az időjós medve máig élő alakja.

Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony

A régi rómaiaknál tavaszkezdő nap volt. Nagy ünnepséget rendeztek, a lupercaliát. A Plutótól, a sötétség istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére indultak gyertyás-fáklyás körmenettel. A keresztény egyház azután gyertyaszentelési ünneppé szelídítette az ünnepet. A szentelt gyertya pedig egészség-, szerencsevarázsló eszközzé vált.

A Muravidéken és másutt is torokfájás ellen gyertyát szenteltettek, és az álluk alatt, a torkuknál keresztben tartottak 3–4 égő gyertyát. Egyesek egy pici gyertyadarabot le is nyeltek.

Az öreg topolyaiak hite szerint, ha eljön a világ vége, akkor csak a szentelt gyertyák fognak világítani. A református vallású öreg pacsériak úgy tanulták őseiktől, hogy a szentelt gyertya a haldokló kezében enyhíti az elmúlás kínjait, és gyógyítja az orbáncot. Az öreg topolyaiak házában – Borús Rózsa szerint – valamikor régen mindig tartottak egy szentelt gyertyát vihar, vész ellen, egyet a haláluk órájára és egyet a nagyobb ünnepekre. Becsén a szentelt gyertyát felakasztották a falra, hogy ne csapjon a ménkű a házba.

Muhi János említi azt a bácskai hagyományt, hogy amíg nem keresztelik meg az újszülöttet, olvasót kell kötni a pólyájára, a fejénél meg gyertyaszentelő boldogasszony napján szentelt gyertyának kell világítania, hogy a gonoszok el ne cseréljék a „pogánkát”.

Bácsszőlősön gyertyaszentelőkor egy versikét szoktak mondani az ünnep köszöntésére:

„Itt a gyertyaszentelő
A pincekulcsot vedd elő,
Ha fénylik, ha nem, nem bánom,
Majd búsulhatunk a nyáron.
De most az nem való ide,
Bort az asztalra ízibe!
Ne légy szomorú és csüggedő,
Mert itt a gyertyaszentelő!”

Február 2. mindenütt időjósló nap. A Muravidéken úgy vélik:

„Gyertyaszentelőn ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél”

vagy: „Gyertyaszentelő hidege, kora tavasz hírnöke.” „Fénylik gyertyaszentelő, hideg lesz az esztendő.” Ha farkasordító hideg volt, zimankós idő, akkor azt mondogatták, már nem tart soká, várjuk a jó időt.

Topolya és Bácska, Bánát más helységeiben a sokéves tapasztalat így öltött formát: „Ha gyertyaszentelő havaz, közel a tavasz.” ,,Ha gyertyaszentelő fényes, a gazda kényes.” „Gyertyaszentelő melege sok hó és jég előjele.” Vojlovicán hallani: „Ha gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte.” Ha megcseppen az eszterhéj Telecskán ezen a napon, akkor kései tavaszodást várnak, de ha nem csepeg, korán beköszönt a tavasz. Szlavónia népe is figyeli az eresz csorgását, az esőt, mert azt tartja, ha megcsordul az eresz, rossz lesz a tavasz is, de ha egész nap esik az eső, bő termésre van kilátás. Székelykeve lakossága az eresz csepegését esős tavasz jelének veszi. Baranya, Bácska, Bánság, Szlavónia, Muravidék földművesei az egész napos esőből bő termésre, az enyhe időből rossz termésre következtetnek.

A fényes idő rossz ómen. Mindenütt ismert a rigmus: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az ízíket vedd elő” (fűts). Doroszlón azt ajánlják: „Ha fénylik gyertyaszentelő, akkó a szűrödet vedd elő, mer ameddig ezen a napon besüt a nap, odáig még befúj a hó meg bever az eső.” A muravidékiek még megtoldják: a hó olyan magos lesz, amilyen messzire a napfény beért. Ugyancsak ők állítják, de nemcsak ők, hanem szinte mindenütt, hogy a medve, a borz kinéz az odújából, megfordul, alszik tovább, mert még annyi ideig lesz hó, mint eddig. A feketicsiek, becseiek úgy vélik, hogy még negyven napig tart a hideg.

Vörösmarton az a hír járja, hogy a kígyók, békák, cserebogarak gyertyaszentelőig lefele mennek a földben a hideg elől, gyertyaszentelőn megfordulnak, és jönnek felfelé, csábítja őket a tavasz.

Baranya népe így foglalja össze tapasztalatait: „Ha gyertyaszentelő fénylik, a ruhádat vedd elő.” Székelykeve kissé tovább megy a következtetésben:

„Ha fénylik a gyertyaszentelő,
A szűrödet vedd elő.
De ha csepeg-csorog,
Kevés lesz a borod.”

A pásztorok nevében Balázs Mátyás Oromhegyesről a következőket mondja: „A mi pásztornépünk alföldi, nem a medvét emlegették, inkább azt emlegetik: ha a gyertyaszentelő havas, közeleg a tavasz, ha derűs az ég és csendes, akkor a tavasz érkezése még várat magára.”

Ami most igen aktuális: „Gyertyaszentelő, ha fénylik, a drágaságot reménylik.”

január 25.

2012-01-25T04:22:00.000-08:00

Pál fordulása

(Ezt a napot pálfordulónak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, mely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és innentől Pál apostol néven emlegetik. Ezen a napon pálpogácsával haláljóslást is tartottak. A családtagok számára készített pogácsákba libatollat tűztek, és akié sütés közben megperzselődött arra halál várt a következő évben.)

“Pálnak fordulása, fél tél elmúlása!” – sóhajtották ilyenkor már több bizakodással a tavaszra is gondolva, a kalendáriumot böngészve a régi öregek. Január 25-e – az őskeresztényeket üldöző Saulból lett Szent PálSzent Pál apostol megtérésének az ünnepe – találóan kapcsolódott össze a népi időjóslással. Hogy tudniillik ezen a napon a tél is ellenkezőjébe fordul, és kifelé ballagva jeget tör, vagy csinál. Se szeri, se száma az erre utaló hajdani jövendöléseknek.
A valamikori veszedelmes járványok szülték a vészjósló megfigyelést is: “Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel.” A nyugtalanabb időjárás sem ígért jobb kilátásokat: “Hogyha szeles Pál-fordulás, akkor lészen hadakozás.” Babonásabb helyeken nem elégedtek meg a regulák jóslataival, a kíváncsi mámikák úgynevezett Pál-pogácsát sütöttek. Annyi darabot, ahány tagja volt a családnak. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűztek, és akinek a pogácsáján sütés közben a toll-életjel megégett, az bizony – legalábbis a kíméletlenebb vénasszonyok szerint – még abban az évben búcsút mondhatott az árnyékvilágnak. A jó termést elősegítendő ajánlatos ilyenkor a hagymadugványos tarisznyát leemelni a fogasról, és megfordítva visszaakasztani, mert akkor nem magzik fel a hagyma, és a ludak fenekét is illik megpiszkálni, hogy szaporábban tojjanak.
Kevésbé közismert tény, hogy a gyertyaszentelő napjához fűződő “medvejóslat” eredetileg szintén Pál napjához kapcsolódott. “Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből – állították Baranyában a múlt század közepén is – és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszasomfordál, mert annyi hideg nap lesz a kitavaszodásig, mint amennyi az esztendőből már elmúlt.” A délvidéken a régi öregek így fohászkodtak jórafordító Pálhoz: “Inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen.” Mert akkor, a tapasztalások szerint, akár meg is számlálhatták a kivénhedt tél utolsó napjait.

Pál fordulása ~ Jóraforduló Pál ~ Pálfordulás

Balázs Mátyás oromhegyi pásztor szerint e nap neve Jóraforduló Pál vagy Pálforduló, mert ez a tél közepe, most fordul az idő jobbra.

Horgoson a következőképpen magyarázzák a fordulást Pálkor: „Minden isten teremtménye, aki ősszel a földbe vette magát, a seggit tartotta eddig kifelé. Most megfordul, fejjel kifelé.” (Móra István: Jeles napok, Ethnographia, 1913.)

A muravidéki ember azt mondja, azért is fordulónap, mert „Szempá napko fele kenyir, fele sziéna efogyott.” Fogytán a tartalék. A bácskaiak, többek közt a doroszlóiak ugyanezt a tényállást így fogalmazzák meg: „Pálfordulásko fele kenyér – fele tél.” Mások szerint: „Pálnak forduláso fé té emúláso.” Baranyában: „Pál fordulása fél tél” vagy: „Pál fordulása fél tél, fél kenyér”.

Pál fordulása termésvarázsló –, de főleg jóslónap vidékeinken is, de másutt is. A termés biztosítására Doroszlón meg Kupuszinán és környékén a dughagymás tarisznyát fordítva kell visszaakasztani.

Termésjósló jelek is felfedezhetők e napon. Az egész napi jó idő pl. jó. termést jelent. „Pál fordulása, ha tiszta, bőven terem mező, puszta. Ha havas vagy nedves, lesz a kenyir igen kedves.” „Ha fénylik Szent Pál, minden termés szépen áll.” „Pál fordulása napján, ha tiszta az idő, bőven terem puszta, mező. Ha fénylik is Szent Pál, akkor minden termés szépen áll.” Ha Pál napján fúj a szél, szűk szénatermés várható – tapasztalták a Muravidéken. A régi regula is utal Szent Pál napjának termésjósló szokására. „Mikoron fénlik Szent Pál, minden termés szépen áll, havas pedig avagy esős, ha lészen, mértékletes esztendőt jelent. Felleges, ha lészen, avagy ködös, hirtelen halál várható.” Baranya-szerte a hó vagy eső drágaságot hoz. A köd, mint adatszolgáltatóim magyarázták, a jószág pusztulására figyelmeztet. Ezek szerint haláljóslónap is ez a nap. Erre mutat még a számos megfogalmazásban általánosan elterjedt népi regula: „Ha Pál fordul köddel, ember hullik döggel.” Kolera, dögvész, had, pusztulás fenyeget. Ha nedves szél támad, betegség fenyeget. „Ha Pál fordul köddel, hal az ember döggel.” „Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel.” „Ha szeles, jő hadakozás, ha ködös, embernek sírt ás, ha pedig havas vagy nedves, lesz a kenyér igen kedves.” „Ha Pál fordul köddel, hull az ember döggel. Hogyha szeles Pálfordulás, akkor lészen hadakozás.” „Pál napján, ha köd van, nagy halás lesz. A Pál napján fújó szél háborút jelent.” Baranyában azt a tanácsot adják, jó lesz rá felkészülni.

Topolyán nem elégednek meg a regulák jóslataival, ők maguk vallatják meg a jövőt. Pálpogácsát sütnek. Életkor szerinti nagyságban annyi pogácsát készítenek, ahány családtag van. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűznek. Megsütik. Ha sütés közben valaki pogácsáján megégett a toll, akkor halál vár rá. De ha csak éppen megpörkölődik a toll, akkor még nem esedékes a halál, csak valami betegség leskelődik az illetőre.

Az időjárást is meg lehet jósolni e napon, mert Pálfordulása időjósló nap is. Laskón a hátralevő tél negyvenes napja, azaz, úgy vélik, még negyven napig olyan lesz az idő, mint most. Általános hiedelem szerint Pál fordulásakor a tél ellenkezőre fordul, vagy jégtörő, vagy jégcsináló lesz. Ha az ember meglátja az árnyékát, hosszú télre kell számítani – tartják Baranyában, Szlavóniában és a bácskai Telecskán. Ha Pál napján szép az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, mint amennyi már eltelt az esztendőből.

Az állatok is jelzik az időt. Közismert a medve időjárás jelzése. Baranyában ezt így adják elő: „Ha Pálfordulókor a medve kijön a téli menedékéről, és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszamegy, mert még annyi hideg nap lesz, mint amennyi már elmúlt az esztendőből.” A bácskaiak részletesebb képet festenek. „Ha Pál fordulóján napos idő van, akkor kijön a medve a barlangjából, körülnéz, azután visszamegy, megigazítja a fekvőhelyét, újra visszafekszik, mert még hideg lesz.” Az ürge is időjós lehet. Ha kijön az odújából, jó idő lesz.

A pásztorok még talán a földműveseknél is jobban igazodnak el a természet ellenséges jelei között. Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor is kiváló megfigyelője a természetnek. Ő mondja, ha kisüt a nap Jóraforduló Pálkor, vagyis Pálfordulókor, akkor a tél második fele keményebb lesz, mint az első. Ha nem süt ki, gyengébb időjárásra van kilátás.

Általában mindenütt, többek között Topolyán is azt vallják: „Inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen!” Annál jobb, minél hidegebb az idő e napon, mert akkor megmenekülünk a betegségektől, háborúságtól, szegénységtől, nyomorúságtól és nem utolsósorban a hosszú téltől.

január 22.

2012-01-22T04:22:00.000-08:00

Vince napja

(A drávaszögi falvakban ún. vincevesszőt vágtak, amit a szobában vízbe állítottak. A kihajtott vesszőkből jósolták meg a következő év termését. A gazdák szerint ezen a napon sok bort kell inni, hogy bő legyen a termés. Az időjárás is meghatározó volt, például szép, napos idő esetén jó bortermést reméltek, rossz idő esetén viszont rossz bortermést jósoltak.)

“Vígan egyél és mulasd az esztendő elejét, de Vincére és Pálra vigyázz!” – ajánlották a régi magyar kalendáriumok Boldogasszony, Télhó, avagy a csillagképre is utaló Vízöntő havára. A középkor óta számon tartott ünnep január 21-e, Ágnes napja. Névünnepéhez több időjárási jóslás kapcsolódik: “Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince” – mondogatták sokszor és sokfelé.
Az aragóniai származású Szent Vince Krisztus után 260 és 304 között élt, és hirdette az evangéliumot. Szent VinceA Diocletianus császár által elrendelt keresztényüldözés idején, 304-ben fogták el és iszonyú kínzások között végezték ki. Emléknapja, január 22-e ma már elsősorban időjóslóként maradt fenn a néphagyományban. Ilyenkor a szőlőtermelők fürkészik az eget, mert napsütés esetén bő termésre számítanak, míg ha ködös az idő keveset szüretelnek ősszel. Ha napfényes az idő, áldomást is isznak a szent tiszteletére. Régebben viszont, ha az eresz nem csordult meg, hideg vízzel öntötték le Vince szobrát.
Bácskában az ismert rigmust módosították is: “Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince.” Mások mást figyeltek meg: “Ha csurog Vince, jó bortermés, száraz Vince, kalácstermés.” Volt, ahol a jégcsapok hosszúságából a kukoricacsövek várható nagyságára következtettek. A vincellérek pedig Vince-vesszőt metszettek, később a vízben kihajtott rügyek állásából jövendölték meg a várható termőképességet. Szent Vince egyébként már régtől fogva védőszentje egész Európa szőlősgazdáinak. Sok helyen még ma is ismerik a versikét: “Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince, Gabonával pajta, csűr, Mihály így jó édes bort szűr.” Vagyis, ha ilyenkor derült-napos az idő, akkor jó lesz a szőlőtermés. A szájhagyományok szerint a szerző egy fűzfapoéta volt, aki egy Vince-napi lakomán, túl sokat ivott a hegy levéből, de a szépen csengő rím is hozzájárulhatott, az egyébként teljesen alaptalan megállapítás fennmaradásához.

Vince (= Győzedelmes) napja

Vince Baranyában a karancsiak szerint a bor védőszentje. Napja termésjóslónap.

Bálint Sándor említi, hogy Vincét „ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Nevének a vinum = bor szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek Vince névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni”.

Vince a szőlősgazdák napja. Vörösmarton, Csúzán, Bodolán vidáman ülik meg Vince napját, mert azt tartják, hogy ez a nap a „szőlővessző pálfordulója”. Hetekkel előbb már megbeszélik a gazdák, kinek a szőlőjében ülik meg a Vincét. A megbeszélt napon szalonnát, kolbászt, hurkát, kenyeret csomagolnak, és szánkón a hegyre vágtatnak. A legtávolabbi szőlőbe mennek. Csak akkor választják a legközelebbit, ha rossz az idő. Ilyenkor azonban hamar végét vetik a szórakozásnak, hisz a rossz idő rossz termést jelent. Halálozás közben természetesen a borosüveg is kézről kézre jár. Beszélgetés közben szó esik a múlt évi termésről, a szüretről. Evés után gömböcöt akasztanak egy tőkére, hogy a gömböchöz hasonló nagyságú fürtök teremjenek. Mielőtt hazamennek, vincevesszőt metszenek, és nótaszóval repülnek a dombról haza. A szőlővesszőket a meleg szobába öblös szájú üvegbe helyezik. Ha kihajtanak a vesszők, megmutatják, hogy nem fagytak le a szemek.

A muravidékiek szerint: „Vigadj az esztendő elején, de Vincére és Pálra ügyelj!”

Vince időjárását már régóta mindenütt, nemcsak Baranyában, nagy figyelemmel kísérték a szőlősgazdák. A tapasztalatokat így fogalmazták meg: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.” A baranyai szőlősgazdák szerint: Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Vagy: Ha nem csorog a Vince, üres lesz a pince, ha csak csepeg, csorog, kevés lesz a borod. A kopácsi szőlősgazdák a jó termést elősegítendő azt vallották, hogy ilyenkor sok bort kell inni. A Muravidék szőlőtermelőinél a megfigyelés így fogalmazódik meg: „Ha jó idő van, és ha ek kicsint a víz megfutamodik, sok bor lesz.” Azt is mondják: „Ha Vince-napkor a ló csapa (nyoma) megtelik vízzel, sokat terem a szőlő.”

Topolyán már tovább mentek; a bor mellett az élelem is fontos lévén számukra, így csapódott le a tapasztalat: „Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince.” Mások mást figyeltek meg: „Csurog Vince, jó bortermés, száraz Vince, kalácstermés.” Baranyában a csúzaiak is hasonlóképpen vélekednek: „Ha fényes Vince, megtelik borral a pince, gabonával pajta, csűr.”

A topolyaiak az eresz jégcsapjainak hosszúságát is vizsgálgatják e napon, mert amilyen hosszú jégcsapok lógnak le az ereszről, olyan hosszú kukoricacsövek teremnek majd. Csúzán másképpen kutatták a jövőt. Vincevesszőt metszettek. A szőlőtökéről lemetszettek néhány vesszőt, bevitték a meleg szobába, öblös szájú üvegben vízbe állították. A kibomlott rügyek állásából, mértékéből következtettek a termésre.

A Vincéket Bácsszőlősön így szokták felköszönteni:
„Ha megcsordul Vince, megtelik a pince.
Régi igazság ez. Igaz-e, jó Vince?
Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét,
Telj meg áldással Te s csorduljon meg pincéd!”

január 21.

2012-01-21T04:21:00.000-08:00

Ágnes napja

Ágnes napja varázslónap. Topolyán, ha kivezetik az istállóból a lovat e napon, összeszedik a patájából kihulló trágyadarabokat, a tyúkok fészkébe teszik, hogy sokat tojjanak, majd később elkotoljanak, és jó kotlók legyenek.

A szerémségi Nyékinca, Dobrodol, Satrinca lakóinak megfigyelése szerint „ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”.

Bácskában a verőfényes időt ezen a napon a jó termés jelének tartják, de ha zimankós az idő, rossz lesz a termés.

január 20.

2012-01-20T04:21:00.000-08:00

Sebestyén napja

(Az ország Sebestyén-kultusza a pestisjárványokkal, a jószágvésszel függ össze. Amikor a járványok kialakulnak a nép hozzá imádkozik.)

A történelmi Magyarország egyes déli vidékein január 20-át, Fábián és Sebestyén vértanúk ünnepét, az első tavaszkezdő napnak tartották, merthogy eddig lehetett fát kivágni, utolsó fertályán a holdnak, mivel ekkortól ismét megindul a fákban az életnedv. Az egyház ugyanazon a napon ünnepli, és a litániában is együtt emlegeti a két ókeresztény vértanút, Fábiánt és Sebestyént,Szent Sebestyén jóllehet valódi közük nincs egymáshoz, legfeljebb annyi, hogy vértanúságuk elszenvedése után mindkettőjüket Rómában, Callistus katakombájában temették el.
Betegséget, sőt a halált is az archaikus hiedelemvilág mind a klasszikus görögöknél (Apolló nyilai) mind pedig az ószövetségi zsidóságnál a nyíl művének tulajdonította. A nyílnak ebből az ősi szimbolikus képzetéből következett, hogy Sebestyén alakjával is kapcsolatba hozták, és a pestis nyila, csapása ellen már a VII. században kérik a hívek az ő oltalmát. Tisztelete mégis a feketehalál (1348) után válik általánossá. Ennek tükröződése, hogy a középkor végén alig van templom, szárnyasoltár, amelyből Sebestyén képe, szobra hiányoznék.
A pestisjárványtól való megszabadulás emlékére Székesfehérvár lakossága 1739-ben Szent Sebestyén tiszteletére böjttel és körmenettel kapcsolatos, örök időkre szóló fogadalmat tett, amelyet ünnepélyesen okiratba foglaltak és a belső tanács jegyzőkönyvében is megörökítettek. E fogadalom értelmében építették 1739 és 1749 között a Szent Sebestyén-kápolnát, amelyet 1800-tól 1807-ig nagyobb templommá bővítettek.

Fábián és Sebestyén napja

A palicsi, hidasi, bácsszőlősi idős személyek úgy tapasztalták meg, úgy hallották az „ősök”-től, hogy ez az első tavaszt ébresztő nap. Ha kimész a szőlőbe, és szemügyre veszed a fákat, látod, hogy már mézgásodni kezdenek, megindult bennük a nedvkeringés, „kezdik szilni a nedvet”.

Az apatini németek régen zsírban sült kalácsot, úgynevezett kichlt készítettek ezen a napon, hogy a szél le ne tépje a házfedelet a fejük felől. Doroszlón is hasonló célból babot főznek, fánkot sütnek.

Mivel Sebestyén a nyíllal, puskával lövők védője, Sebestyén napja a vadászok ünnepe.

január 18.

2012-01-18T04:21:00.000-08:00

Piroska napja

(Piroska napjához fűződik ez a mondás: “Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy”.)

Szent Prisca Január 18-án van Piroska névünnepe, amikor felidézhetjük a hajdani rímes népi megfigyelést: “Piroska napján, ha fagy, negyven napig el sem hagy.” Okulván az akkori telek legzordabb időszakából, ezen a napon a földművesek még inkább kímélték az állatokat, a lovakat sem fogták be. Rómában, az Aventinus hegyén áll Prisca ókeresztény vértanú temploma. Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni Priscát, vagy magyarul Piroskát, de ő keresztény létére erre nem volt hajlandó. A császár ezért kivégeztette az Aventinus hegyén. Hazai tekintélyt e névnek Szent László leánya adott, akit szintén Piroskának hívtak.

Piroska napja

Szerémség Dobrodol nevű községében és másutt is Vajdaság-szerte járja: „Piroska napján, ha fagy, negyven napig el sem hagy.” Piroska napja tehát negyvenes időjósló nap.

Lendván, Szécsiszentlászlón ezt így fogalmazzák meg: „Ha fagy Piroska napján, még negyven napig fagyos idő várható.”

A földművesek ezen a napon kímélték az állatokat, még a lovakat sem fogták be.

január 17.

2012-01-17T04:20:00.000-08:00

Szent Antal napja

(Remete Szent Antal (i.sz. 250) szerzetes volt, akit a háziállatok védszentjeként tiszteltek. A középkorban előfordultak járványszerű mérgezések, melynek tünetei hasonlítottak az orbáncéhoz. Szent Antal tüzének nevezik az orbáncot és az ehhez hasonló mérgezést. A betegeket imádságokkal, ráolvasással próbálták gyógyítani. Az ehhez kapcsolódó hiedelmek a hitújítás korában elhalványultak, de később újra éledtek Páduai Szent Antalként.)

Január 17-e, Remete Szent Antal névünnepe. Hűséges remetetársa volt Remete Szent Pálnak. A felső-egyiptomi Komában született 250-ben, hosszú életet élt, hiszen 106 éves korában, 356-ban tért vissza a teremtőjéhez.Remete Szent Antal Ő a beteg emberek és a beteg állatok patrónusa. A szent ereklyéit a XI. században vitték Franciaországba, ahol megalakult 1095-ben az antoniták rendje. Emléknapját elsősorban a hazai délszlávok ünnepelték, de szórványos adatok előfordulnak a magyarok köréből is. Kultusza a XVI. század végére lehanyatlott, és a hozzá fűződő hagyományok, hiedelmek a Lisszabonban, 1195-ben született Páduai Szent Antal alakjához kapcsolódva éltek tovább, aki afrikai hittérítő és a Ferencesek szerzetének buzgó terjesztője volt. Mivel az ő emléknapja június 13-a, a hiedelmek szerint a Szent Antal tüzének nevezett orbáncot, és más hasonló eredetű betegségeket csak január 17-én és június 13-án lehetett gyógyítani. Egyes vidékeken azt tartották, hogy az orbáncosról úgy lehet levenni a tüzet, hogy az említett napokon három Antal nevű férfi megáll a beteg ágya mellett, és egyszerre szív el egy pipa dohányt, amelynek füstjét a gyógyulni vágyóra fújja.

Antal ~ Téli Szent Antal napja

Remete Szent Antal régen a beteg emberek, állatok nagy tiszteletben álló védőszentje volt. Ismertetőjele a disznó. Ezért gúnyolódik rajta Szkhárosi Horvát András: „Az kinek elvész disznaja, malacca, az pásztorságot Szent Antalnak adja.”

A T-alakú keresztet egyiptomi vagy antalkeresztnek nevezték. Járvány, bőrbetegségek, Szent Antal tüze, kígyómarás ellen viselték.

Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban említi, hogy Bácson, a hajdani érseki székhelyen levő középkori Remete Szent Antal kápolnát gyógyulást remélve nemcsak magyarok, hanem törökök is látogatták. A monda szerint egy török basa építtette, mert egy bácsi barát meggyógyította fia szemhályogját.

január 13.

2012-01-13T04:20:00.000-08:00

Veronika napja

Topolyán és általában mindenütt azt tartják az évtizedes tapasztalatok alapján, hogy ez az év leghidegebb napja.

január 6.

2012-01-06T04:18:00.000-08:00

Vízkereszt

(A karácsonyi ünnepkör zárása, és a farsangi időszak kezdete. Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ezen a napon ünnepelték. Az egyház ezen a napon emlékezik meg a napkeleti bölcsekről, és Jézus megkeresztelkedéséről. E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. A víz megkereszteléséből, (megszenteléséből) ered a magyar vízkereszt elnevezés. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján végezték a templomban, de haza is hordták meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen. Ezen kívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, melyet ma már kevésbé használnak.)

Vízkereszttel, háromkirályok napjával fejeződik be január 6-án a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik a farsang. Hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfa ékességeit, régebben pedig, a hiedelmesebb tájakon, a fát tűzre vetették, nehogy ártó kezekre jusson. Valamikor ezen a napon szokás volt a háromkirályok járása, amelynek első nyomai a XIII. századba vezetnek vissza. A bibliai napkeleti bölcsek példáját követve, három fehérbe öltözött, csákós legényke: Gáspár, Menyhért és Boldizsár állt össze és látogatott házról házra, verses mondókájukkal a háromkirályok napját köszönteni. Amiért természetesen almával, aszalt szilvával meg egy kis pénzzel jutalmazták őket.
Három királyokVízkereszt Jézus megkereszt- eléséről kapta a nevét. Ennek emlékére szenteltettek vizet a katolikus vidékeken, amiből aztán egész évre megőriztek egy keveset a házaknál. Behintették vele a szobát, az istállót, a kutat, a tavaszra eltett vetőmagot, és a betegségek gyógyítására is használták.
Vízkereszt sokfelé dologtiltó, férjjósló és szerencsevarázsló nap is volt. Étrendjéhez hozzátartozott a töltött káposzta, a fonott kalács vagy a fánk meg a csöröge. A nap időjárásából következtettek az új esztendő szerencséjére, időjárási viszonyaira, a várható termésre és az emberek egészségi állapotára. “Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhély, az iziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél” – mondták a hegyköz lakói. Az izik: takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár, amit egyes vidékeken fűtésre is szoktak használni. Ha hideg az idő e napon, korai tavaszban reménykedhetünk. Akad olyan jövendölés is, hogy ha ezen a napon süt a nap, még hosszú lesz a tél.
A délvidéki magyar falvakban úgy tartották, ha eső esik, férges lesz a mák. Ha hideg van, rossz termés várható, ám ha a kerékvágásban víz fakad, jó termőidőre van kilátás. A hóesésből korai tavaszt, száraz időből zivataros nyarat jósoltak az öregek. Általános vélekedés volt, hogy ha ezen a napon fúj a szél, szerencsés lesz az év. A babonásabb szőlősgazdák a patakokat is megfigyelték, és ha megáradt bennük a “vízkereszt vize”, jó és bőséges bortermésre számíthattak. A vidám emberre pedig azt mondták, olyan, mint a napfényes Vízkereszt. “Boldogasszony havában – tanácsolta már a Mátyás királyunk idején megjelent Csíziós könyvecske is – igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájás ellen igen hasznos. Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos ecettel. Eret ne vágass.”

Boldizsár napja ~ Vízkereszt vagy Háromkirályok napja

A karácsony és vízkereszt közötti idő, az úgynevezett karácsonyi tizenketted határnapja, valamint a farsang első napja január 6. Gonoszűző és szerencsevarázsló napnak hitték e napot. A Miklós-nap és vízkereszt napja közé eső első hónap babonaságának, bűbájosságának zárónapja ez. Topolyán még dologtiltás is kapcsolódott hozzá. Nem dolgoztak vízkeresztkor. Tilos volt az asszonyoknak mosni, varrni, meszelni. A férfiak bőven ellátták az állatokat, szépen bántak a jószággal, nem verték, a lovakat, meg pihentették, nem hajtották. A szlavóniai reformátusoknál pedig mivel karácsonytól vízkeresztig nem volt szabad főzni, mert – mind mondták – „bájolat lesz, megdöglenek a jószágok,” e határnap után megszűnt a tilalom. A katolikusoknál mindenfelé a víz, só, kréta és házszentelés napja volt. A víz, a só, a kréta gonoszűző szerként szolgált. A bejárati ajtóra szentelt krétával a paptól felírt G. M. B. (a három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevének rövidítése) és esetleg alatta a boszorkányűző pentagramma + az évszám gonoszűző jelként funkcionált. Ugyanilyen gonosz- és ördögűző ereje volt a háziasszonytól a szentelt gyertya kormával felírt nagy G. M. B.-nek is az istálló, a ház ajtaja fölött. A szerémségi Vogányban, Maradékon a templomból szentelt vizet hoznak, öntenek belőle a kútba, a baromfi itatójába, a maradékot pedig üvegben őrzik, de az üveget nem dugják be. Maradékon egy üveg szentelt vizet a szőlőbe is kivisznek, felakasztják valamelyik gyümölcsfára, szőlőkaróra.

Zentán, a Kukucska nevű Tisza-parti városrészben, melynek lakói igen hagyományőrzők voltak szociális helyzetük miatt is, hallottuk, hogy vízkeresztkor szentelt vízzel megszentelik az udvart, az ólat, a lakást, hogy megvédjék az ott élőket, embert, állatot a rossztól, a gonosztól. A családtagok még isznak is a szentelt vízből. A többit pedig elteszik, mert gyógyítóerőt tulajdonítanak neki ők is, mint mások is. Ekkor bontják le a karácsonyi asztalt is. A karácsonyi búzának a felét a kútba dobják, másik felét pedig a jószágok kapják, mert ennek is gyógyereje van.

A szentelt sóból a marháknak adtak, óvószerként.

Doroszlón is adnak minden jószágnak a lucabúzából, hogy egész éven át egy se legyen beteg. A karácsonyi fonatos kalácsból levágott, megszentelt és megszáradt három darabot összemorzsálták, és apránként a jószágnak, a baromfinak adták, hogy egész évben egészségesek legyenek. A karácsonykor kútba dobott és „háromkirál”-kor kifogott almából is kaptak a jószágok is meg a háziak is. Zenta-Újfaluban vízkeresztkor napfelkelte előtt összeszedik a karácsony böjtje óta összegyűlt morzsát, az utcán napkeletnek szórják, hogy ne lepjék meg a bolhák a házat.

Vízkereszt tiltónap is, nem szabad fonni ezen a napon. Férjjósló nap is meg szerencsevarázsló-nap is. Sajátos étrendje is volt. Székelykevén pl. töltött káposzta, fonott kalács vagy fánk került az asztalra ebédre. Topolyán pedig baromfihúst készítettek, csörgét sütöttek.

A legtöbb katolikus községben esti harangszó után elindultak a kántálók vagy a háromkirályok ünnepet köszönteni. A Bánátban kolindálásnak, koledálásnak nevezték e szokást. Többnyire a Bácskából, Bánátból és a Muravidékről van adatunk e, már a XVI. században említett színjátékról. Gombos, Doroszló, Topolya, Padé, Száján, Verbica, Törökbecse, Csóka, de a baranyai Sepse, a szerémségi Ürög, Vogány és a muravidéki községek gyermekei is jártak háromkirályozni.

A Muravidéken három fiúgyermek áll össze háromkirályozásra. Vállukon királyi palástot jelképező fehér lepedő, fejükön különböző színű papírsisak, korona. Oldalukon kard. Egynek kirúgós csillag a kezében. Törökbecsén Kálmány Lajos tanúsága szerint a háromkirályok fehérbe öltözve, vállukon keresztbe kötött szíjjal, oldalukon karddal járnak házról házra. Fejükön csákó, a „szerecsöny”-é feketés színű, a „napkeleti” kezében van a csillag. A házba lépve a konyhában éneklik:

„Háromkirályok napján,
Országunk egy’ istápján,
Dicsérjük énekökkel,
Vigadozó versökkel.
Szép jel és szép csillag,
Szép napon támad.”

Ezután egyenként belépnek a szobába, bemutatkoznak, és elmondják, mit hoztak a kis Jézuskának: aranyat, tömjént, mirhát.

A Szeged környékéről származó és a szegedi hagyományokat őrző csókaiak gyerekei csapatában három személy királynak öltözött, a negyedik, a zsákos közönséges, mindennapi ruhába öltözve gyűjti be az adományokat, és védi a királyokat a hamis, harapós kutyáktól. A királyok nem öltöznek különlegesen, csak fehér inget húztak, kezükben fakard. A fejükön színes papírból készült satyak, amelyen kereszt van. Boldizsár király kezében van a csillag, ő nem hord kardot. A beköszöntőjük így szól:

„Jó estét, jó uram! társaim kint vannak
Szép csillaggal, igen nagyon fázunk;
Nosza uraim, mit mondanak
Ezön híradásunk?
Tetszik-e csillagunk látványa,
Vagy elbocsájtanak?”

A háziak „Szabad!” kiáltására bemennek, megállnak az ajtó mellett. Jobbról áll Gáspár, középen Boldizsár, balra a korommal feketére álcázott Szerecsen király. Együtt éneklik:

„Háromkirályok napján,
Országunk egy istápján
Dicsérjük énekökkel,
Vigadozó versökkel.”

Boldizsár ekkor kinyújtja a rugóra járó csillagot, a másik kettő pedig a csillag alatt összeveri a kardot:

„Szép jel és szép csillag.
Szép napunk támadt!” – éneklik.

Majd következik a szavalt bemutatkozás

„Én vagyok Boldizsár király!
Onnan felül gyüttem,
Azt a hírt hallottam:
Hogy Krisztus Urunk
Bötlehömbe születött
Sok néptű mögmöneködött,
Én vagyok Boldizsár király!”
„Én vagyok Gáspár király!
Onnan fölül gyüttem… stb.
Én vagyok Gáspár király!”

Végül:

„Én vagyok Szerecsöny király!
Engöm mög ne csudájjanak,
Hogy ily’ fekete vagyok,
Mert én ott születtem,
Ahun a nap fölkel,
Kirántom kardomat,
Elvágom nyakamat!
Amott is egy piros almát tanálok,
Azt is a kis Jézusnak ajá’lom, éjjön!
Dicsértessék a Jézus Krisztus.”

Miután a zsákos begyűjtötte az ajándékot, elmennek.

Kiss Lajos Köszöntők a jugoszláviai magyar népzenében c. művében olvashatunk róla, hogy a „csillagozás”-t Gomboson, Doroszlón, Sepsén is felgyűjtötte szerzőnk. Le is írja egyik doroszlói adatközlőjének a szokást ismertető előadását: „Régi doroszlói népszokásokhoz tartozó dolgok ezek. Igen szép öltözetbe voltak a fiatalok fölöltözve hárman, ketten rózsás és igen slingelt szoknyákba, blúzba, piros hosszú püspöksapkákban, a harmadik pedig ördögruhában öltözve. Amikor a mondókájukat elmondták, a kezükben lévén egy hosszú nyújtogatószerű dolog, annak a végén volt egy piros papírból készült skatulya, amelyben gyertya égett, és ezt gyújtogatták kétszer-háromszor olyankor, amikor a mondókájukat elmondták. – A házbeliek, ahol megjelentek, azok persze megajándékozták utána gyümölccsel, aszalt szilvával, aszalt almával és egy kis pénzzel.”

A gyerekek általában tojást, szalonnát, pénzt kaptak a köszöntőjükért. A tojás az őket betanító tanító fizetsége volt, a többi a gyerekeké.

A szerémségi Ürög községben szokásos háromkirályjárásról magam is hallottam, de Gunda Béla írta le a következőképpen: „Ezen a napon házról házra járnak a Háromkirályok. A csoport egyike a csillag, aki nagy csillagot tart a kezében. A három király neve Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Az ötödik tagja a csoportnak Heródes, akinél a kard van. Mindannyian fehérbe vannak öltözve. A csillagban gyertya ég. Egyszerre lépnek be a konyhába, szobába. Heródes kihúzott karddal ide-oda járkál, s a következőket mondja:

Én vagyok Heródes király,
Aki háromszáz gyereket megöletett.
Pezsdülnek vérem immár karjaimban,
Rettennek inaim szörnyű haragimban.
Vívok veletek nagy gyorsaságba,
Betlehem városába
Ahol egy kisdedet találtak.
Anyjának sírását meg se hallgassátok.
Nosza rajta három szent király!

Ekkor a csillag elkezdi az éneket, amit aztán együtt énekelnek:

Három király napján,
Országunk istápján,
Dicsérjük énekkel,
Vigadozó versekkel:
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad.
A csillag forgatja a csillagot:
Hol van zsidók királya,
Mert megjelent csillaga,
Betlehembe találják,
Szép’ Jézust körül állják,
Szép jelen, szép csillag,
Szép napunk támad.
Királyunk ajándéka
Arany, tömjén és mirha,
Vigyünk mi is Urunknak,
Ártatlan Jézusunknak,
Szép jelen, szép csillag,
Szép napunk támad.

Ezután Heródes f elköszöntötte háromkirályok napját, és kifele menet így énekeltek:

Nahát édes jó gazdám,
Bocsáss minket utunkra,
Házadra maradjon sok isten áldása,
Újulás, vidulás a házi gazdának.

Vízkeresztkor e nap időjárásából következtetni lehetett az eljövendő év szerencséjére, időjárási viszonyaira, a termésre, az emberek egészségi állapotára.

Szlavónia, Baranya, Bánát népének megfigyelése szerint, ha vízkeresztkor csurog az eresz, hosszú télre számíts. Törökkanizsán azt tartják, ha vízkereszt napján esik a hó, hamar tavasz lesz. Ha száraz az idő, zivataros nyár várható. Ha északon vörös az égbolt, még negyven napig fázunk, fagyoskodunk. A baranyaiak szerint, ha fagy, sokára tavaszodik, de ha enyhe az idő, hamar érkezik a tavasz.

Ha fúj a szél, szerencsés lesz az év – tartják mindenfele. A baranyaiak szerint, ha a kerékvágásban víz fakad, jó termő időt várhatsz. Lendván is azt vallják, „ha erre a napra eláradtak a patakok, jó bortermésre számíthatsz”.

Ha esik az eső vízkeresztkor – állítják Topolyán —, sok gyermek meghal, és esős lesz a tavasz. Ha esik az eső, férges lesz a mák, ha hideg van, rossz lesz a termés – halljuk a Szerémségben.

Baranyában, Vörösmarton a vidám emberre mondják: „Olyan, mint a napfényes vízkereszt.”

január 3.

2012-01-03T04:17:00.000-08:00

Genovéva napja
Párizs védőszentje (442-502), népének vigasztalója

január 2.

2012-01-02T04:17:00.000-08:00

Makár napja ~ Jézus neve napja

A Muravidéken azt tapasztalták, hogy ha ezen a napon hideg van, éjfélkor megszólalnak az állatok, hallani és érteni lehet őket.

Bácska, Baranya, Szlavónia, Szerémség földművesei, gyümölcstermesztői szerint, ha derült az idő, jó lesz a gyümölcstermés.

A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy amilyen az időjárás, olyan hőmérséklet és csapadék, olyan idő várható szeptemberben.

Becsén ezen a napon tartották régen a „bitangvásárt”, a cselédek fogadását, illetve szegődtetését. A szegődök a legjobb ruhájukba öltözve mentek templomba, és a nagymise után válogatták ki közülük a nagygazdák a megfelelőnek tartott személyt. Topolyán az adós reménytelen, sohanapján esedékes fizetésére szokták mondani: ,,No, ez majd csak Jézus neve napján fizet neked!”

Újév

2012-01-01T04:16:00.000-08:00

Újév

(A polgári év kezdőnapja. A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére tartották, kicsapongással ünnepelték. Az emberek jókívánságokat mondtak, ajándékokat adtak egymásnak. A január eleji évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá. Ez a nap jelentette az újévet, valamint a télközépi ünnepkört. Számos népszokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyet napjainkban már csak kevesen ismernek, használnak. Egyik népszerű szokás volt az újévi jókívánságok elmondása házról-házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket. Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani, nagyon fontos volt a jó cselekedet az év első napján, és sokféle tiltással is találkozhatunk.)

Kiskarácsony, vagyis újév napja már az ókorban is az ajándékozás és jókívánság napja volt. A szokás aztán Európa-szerte elterjedt, így eleinknél is. Galeotto már 1487-ben említi a sztrená-t, vagyis az újévi ajándékot, és prédikált róla Telegdi Miklós is 1580-ban:
“Szokás peniglen a keresztények között, hogy új esztendőben nagy szeretettel köszönnek, és ajándékokat osztogatnak egymásnak.”
Az ajándékozás később nálunk a múlt században karácsonyra tolódott át, a jókívánság azonban, újév napjához kötötten, ma is élő szokás.
A moldvai magyaroknál a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokás él. Újév reggelén felkeresik a házakat, és búzát vagy búzán kívül kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magvát szórják szét, miközben jókívánságokat mondanak: “Adjon isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!”; vagy: “Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!” A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak. Újévkor is szokás a gyümölcsfákat megrázni, hogy bőven teremjenek.
Férjjósló nap is újév napja, mert amilyen nevű férfit először meglát a lány, olyan nevű férjre talál a következő esztendőben.
Szokás volt újévkor korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Aki hajnalban elsőként merített a kútról, úgy vélték, aranyosvizet merít, mely szerencsét hoz. Ebből a vízből a családtagokat is megitatták.
Egyes vidékeken úgy tartották, nem kívánatos újév reggelén az asszony látogató, mert az szerencsétlenséget jelent, ezért a férfiaknak célszerű volt már kora reggel elindulni, hogy kifejezzék jókívánságaikat rokonaiknak, ismerőseiknek.
Más vidékeken viszont úgy gondolták, ha újév napján az első látogató nő, akkor nőstény állatok születnek az évben, ha pedig férfi, akkor hím állatok születnek majd. Közismert szokás, hogy újév napján semmit sem szabad kiadni a házból, mert akkor egész évben minden “kimegy”. Jól ismert a baromfihús evésének a tilalma, mert elröpül a szerencse. Halat sem volt tanácsos enni, mert azzal meg elúszik a szerencse. Mind szilveszterkor, mind pedig újév napján disznóhúst és szemes terményeket (lencsét, rizst, kölest) ettek, mert a disznó előtúrja a szerencsét, a sok apró mag pedig pénzbőséget jelentett. Hajdúszoboszlón azonban tilos volt a kása evése, mert attól tartottak, hogy kiütésesek lesznek.
Általában munkatilalom volt, mint a legtöbb jeles napon. Nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni stb. Mosni már karácsony első napjától tilos volt január 2-ig. Nem lehetett mosott, felakasztott ruha a házban, mert – a száradni kitett bőrök példáján – az sok elhullott állatot jelentene a következő évre. Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben. Ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni. Úgy tartották, akit ezen a napon megvernek, azt egész esztendőben verni fogják.

Január 1. – Újév napja

A hónap első napja, latin néven Calendae Januariae, kiskarácsony napja, az új esztendő kezdete. Tele van babonával, mágikus vagy analógiás jellegű szokásokkal. Vidékünkön ez a koledálás ideje, a koledáló pogácsa sütésének ideje, a jóslások napja, az emberek és a gyümölcsfák felköszöntésének napja (a felköszöntött gyümölcsfa majd bő terméssel hálálja meg, hogy nem feledkeztek meg róla), a disznócsülökkel főzött bableves, a füstölt orjával, kolbásszal készült szárma, a töltött káposzta napja, a főtt „disznófű” evésének napja.

Már a régi rómaiak is vidáman ünnepelték a kétarcú – a múltba és a jövőbe tekintő – Janus isten ünnepét. Minden jót kívántak egymásnak, ajándékokkal örvendeztették meg egymást. A római újév a Julius Caesar-féle naptárreform után került január elsejére. A keresztény vallás eltérjedese után ez a nap volt a többféle évkezdet mellett a csíziókban szereplő Circumcisio Janus, az évkezdő nap. Egyébként a január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápától 1582-ben megreformált naptár általánosította.

E nap időjósló, szerelmi – és esetleg haláljósló nap. Az emberi kíváncsiság a jövőt szeretné kikutatni, a jövőt takaró fátylat fellebbenteni, a fátyol mögé lesni. A különféle módon alkalmazott praktikák kapnak szerepet az igény kielégítésére. A nap ebédjének ételeihez bőségvarázslási hiedelmek fűződnek. A bab, a lencse, a disznóhús, sok helyen a mák főzése, alkalmazása kötelező.

A szerencsekívánás szokását a gyermekek köszöntése éltette és élteti tovább.

Vidékeinken sok népi szokás alakult ki a téli ünnepkör tizenkettedjébe tartozó nap megünneplésére. E szokásokat azonban nagyon nehéz elválasztani a szilveszteri szokásoktól, de még a karácsonyiaktól is, egyáltalában a téli ünnepkör szokásaitól. Az e napon gyakorolt köszöntés, ajándékozás már régen szokásban volt. A régi rómaiak pl. aszalt gyümölcsöt és mézet ajándékoztak, a kliensek pedig ezüst pénzt patrónusaiknak. Galeotto Marzio is megemlíti a magyaroknál szokásos ajándékozást. Mátyás király udvarának életéről tudósítva, magyarra fordítva ezt írja: „Január l-jén, Krisztus körülmetélésének napján a magyarok sztrénát vagyis ajándékokat szoktak adni, hogy jól kezdődjék az év.” Zsigmond lengyel herceg számadáskönyve is igazolja, hogy a budai udvarban a XVI. század elején is volt ajándékosztás. Az ünnephez tartozó ajándékozás máig megmaradt, a jókívánságokat pedig a leírt szó mágikus erejében bízva írott üdvözletként továbbítjuk távoli barátainknak, ismerőseinknek.

Világszerte nagy zajjal, trombitálással, petárdák robbantásával, lövöldözéssel, tűzijátékkal búcsúznak az óesztendőtől és köszöntik éjfélkor az új esztendőt. Űzik a gonosz szellemeket, kísérteteket, légy alakjában kísérlő, rontó boszorkányokat. Még nem is olyan régen nagy harangzúgás, ostorpattogás, legújabban pedig lövöldözés között érkezett meg falvainkba az új esztendő. A zajjal, kolompolással, kerepeléssel, lövöldözéssel, harangok kongatásával az ördögöt akarták elkotródásra bírni, mert mint minden évnegyed kezdőnapja, ez is gonoszjáró nap. Vidékeinken számos fajtáját találjuk a gonoszűzésnek, pl. zajongás, harangozás, kántálás, köszöntők mondása.

Az e napi cselekményeknek általában két céljuk lehet: 1. varázslásokkal szerencsehozóvá tenni az eljövendő évet, 2. megtudni a jövő évi sorsot jóslásokkal.

Vidékeinken számtalan szerencse-, termés-, egészségbiztosító varázslásról tudunk. Topolyán pl. a lányok éjfélkor kimennek a Krivajához vagy az artézi kúthoz, hogy igyanak az újévi, szerencsét hozó vízből. Az állatokról sem feledkeznek meg, az állatoknak is visznek a vízből, hogy azok is egészségesek maradjanak az új esztendőben. Törökkanizsán, ha újévkor építenek ólat, és az észak felé néz, biztos, hogy a jószág megdöglik benne. Azt is mondják, „ha újév napján rí valaki, akkor sok egér lössz a házba”. A gyümölcsfákat is megverik a topolyaiak, hogy bő termésre serkentsék őket. Hogy a jövő évi termést biztosítsák, az idősebbek lencsét, kölest szórtak szét. A Muravidéken újév napján nem volt szabad lefeküdni nappal, mert akkor megdől a gabona. A topolyai gazda pont éjfélkor kiment az istállóba, hogy meghallgassa a megszólaló állatok gazdát dicsérő vagy ócsároló beszédét, társalgását. Doroszlón, Gomboson újév napján szintén jól megrázzák a gyümölcsfákat, jó termést biztosítandó. Van olyan hely is, ahol felköszöntik a fákat, mert a fa majd bő terméssel hálálja meg a törődést. A pásztorok ilyenkor reggel megmosták a kezüket, hogy a jószág is tiszta legyen. Székelykevén, ha öreg hal meg e napon, száraz lesz a kapálás.

Az ember a maga szerencséjének kovácsa – tartja a hiedelem, ezért mindenütt kismalacot ölnek, ha ez nincs, legalább disznóhúst, Szlavóniában „disznófűt” – disznófejet – főznek, hogy a disznó a házba túrja a szerencsét. Pacséron disznó helyett halat is főzhetnek, mert sok pénze, pikkelye van, és az mind a házba kerül. Arra nagyon vigyáznak, hogy még véletlenül se kerüljön aprójószág a fazékba, mert az csak „elkaparná”, kikaparná a szerencsét a házból. A hiedelem szerint a bab, a lencse, borsó, rizs, sárgarépa, kukorica meg a mák is szerencsét, sok pénzt hoz a házba. Azért rotyog bableves, lencseleves csülökkel a fazékban, hogy úgy forogjon a pénz, mint a fövő bab, lencse. Ezért készül az elmaradhatatlan szárma is. Ezért készítenek sok helyen mákos csíkot, mákos tésztát is, Gomboson pedig újévi pogácsát. Ezért készül fánk vagy más élesztős kalács Kórógyon vagy Zenta-Újfaluban, hogy úgy keljen meg a pénz, mint a kalács, egész évben tömött legyen a buksza. Zentán is azért sütnek rétest, hogy hosszú legyen a család élete. Pacséron sem lehet elképzelni az újévet rétes nélkül. A rétestészta végéből gyúrt tollas pogácsa pedig haláljósló. A baranyaiak is sok „nanóbabot” (nagyszemű babot) főznek, hogy sok pénzük legyen az új évben. Zentán pampuska biztosítja a tele erszényt.

Csantavéren bárányhúst kell főzni, hogy békesség legyen a házban, a disznó mindent feldúl, ne kerüljön a fazékba. A tombolán nyert szerencsehozó malacot Doroszlón meghagyják „szöröncsegöbének”, nem kerül kés alá. Törökkanizsán pedig azt ajánlják, hogy ezen a napon tegyünk a pénztárcánkba élő legyet, hogy egész évben sok pénzünk legyen.

A Muravidék falvaiban napkeletkor kimerik a kútból azt a piros almát, amelyet karácsonykor dobtak be, mert szerencsét hoz, a kimerője pedig egész évben szép piros arcú, azaz egészséges lesz. Törökkanizsán, aki újév napján veszi fel először a tiszta ruhát, „gilvát” kap.

Újév reggelén a nőknek nem volt ajánlatos kitenni a lábukat a házból, részint azért, hogy el ne vigyék a szerencsét, részint azért, hogy ne vigyenek szerencsétlenséget más házába. Általános hiedelem szinte mindenütt, többek között a Muravidéken, Pacséron is, hogy elsőnek nem szabad a házhoz lánynak menni, csak férfinak, mert az hozza a szerencsét. Férfival találkozni elsőként az utcán szerencse, nővel szerencsétlenség. Doroszlón egyesek azt tartották, hogy ha az első halott férfi, akkor több férfi hal meg abban az évben. Mások szerint, ha férfi hal meg, sok mák terem, ha asszony, kevés lesz a méz a kaptárban.

Székelykevén dologtiltó nap az újév. A férfiak még a lovakat sem oldják el a jászoltól, az asszonyok sem mehetnek a szomszédba, mivel nem dolgozhatnak, nehogy kikerüljön a szerencse a házból.

A köszöntők is szerencsevarázsló szerepet játszanak. Mindenütt felköszöntik egymást a házbeliek, de a legények is a lányokat. Csoportba verődött gyerekek is járják reggel óta a falut köszönteni, kántálni, híve a szó mágikus erejében. Örömet, boldogságot, jólétet és nem utoljára egészséget kívánnak a ház népének, sőt sokszor a nagyközönségnek. A jutalmul kapott diót, almát, kalácsot és más egyebet tarisznyájuk mélyére süllyesztik. Székelykevén valószínűleg iskolában tanult köszöntőt mondtak:

„Itt a tél hidege,
fázik a cinege,
varjú károg a fatetőn,
farkas ordít kinn a mezőn.
Adjon isten füvet, fát,
tele pincét, kamarát.
Sok örömet e házba,
boldogságot hazánkba.”

Szlavóniában hallottuk a következő köszöntőt:

„Eljöttünk új esztendőt köszönteni,
Tetszik-e vagy nem?”

Ha igenlő volt a válasz, így folytatódott:

„Kicsi vagyok,
Székre állok:
Boldog új esztendőt kívánok!”

Laskón gyűjtötte Lábadi Klára:

„Feljött a fényes Nap ragyogó sugárral,
Körülfont mindent gyönyörű virággal.
Bú, baj és bánat kerülje a házat!
Adóba ne vegyék dagadó párnádat!
Az óladba röfögjön nagy disznó,
Amelyből lészen a vastag szalonna,
A bukszádban lapuljon nagy bankó,
Amellyel elűzöl minden földi gondot!
Adjon az isten hozzá még jó egészséget!
Így kívánok én boldog új évet és házi békességet!”

Várdarócról való a következő:

„Bor, búza, békesség szálljon házatokra,
És nagy áldás szálljon jószágtokra!”

Bácsszőlősön mondják a gyerekek:

„Boldog új évet kívánok!
Adjon az isten bort, búzát, barackot,
Kétméteres malacot,
A kocsinak kereket,
Poharamnak feneket,
Hogy abból ihassak eleget.”

Bánátban Majdan gyerekei is járnak köszönteni. Régi olvasókönyvből elterjedt köszöntőt mondanak:

„Ez újév reggelén
Minden jót kívánok,
Amerre csak nézek,
Nyíljatok, virágok.

Még a hó felett is
Rózsa nyiladozzon,
Dalos madár zengjen
Minden rózsabokron.

Legyen jó, legyen szép
Legyen bármi bőven,
Szálljon rátok áldás
Az új esztendőben.”

A református Pacséron Penovátz Antal szerint kb. 30 évvel ezelőtt újév estéjén jártak köszönteni. A beköszöntő így hangzott:

„Szerencsés jó estét kívánok. Elgyöttünk új év első estéjin, hogy egypár verséneket mondjunk kigyelmeteknek. Mondjuk-i?” Ha azt felelték, igen, akkor rákezdtek az Ez esztendőt megáldjad… kezdetű 178. dicséretre. Az ének után a szóvivő bekiáltotta a köszöntőt:

„Bor, búza, békesség szálljon házatokra
Ez új esztendőbe, minden jószágtokra,
Adjon isten áldást táplálkozástokra,
Virrasszon fel az úr a holnapi napra!
Tiszta szívből, szeretetbül ezt kívánjuk,
Diksz!”

Ha elmondták a rigmust a gyerekek, még hozzáfűzték:

„Elmondtam a rigmusomat,
Adják meg a hatosomat!”

Ha nem kaptak semmit, kifakadtak:

„Aki a kántálót üresen bocsátja,
Segítse az isten taligatolásra!”

A pacséri gyerekek a következőkkel könnyítettek haragjukon:

„Aki a köszöntőt üressen bocsássa,
Háromnapos gercs ájjon a hasába.”

Újév a jóslások napja is, mindenki szeretné tudni, mit hoz számára az új esztendő, milyen lesz az időjárás, a termés, várható-e döghalál, lesz-e lakodalom, születés vagy halál a közeli rokonságban. Az emberek a jóslás számos módját találták ki, melyek jó részét szilveszter este vagy szilveszter éjjelén kellett elvégezni. A jósláshoz sokféle dolgot használnak fel. Pacséron pl. az ilyenkor szokásos rétes sütésekor kimaradt tésztából készült pogácsa alkalmas jóslásra. Az ólomöntéskor keletkezett alakok is érthetően beszélnek „az értőnek”, főleg a férjhezmenés lehetőségét, a vőlegény foglalkozása iránt tudakozódó lányoknak.

A jóslások lehetnek kezdetjóslások, ti. azt tartják, hogy ki mit csinál ezen a napon, mi történik vele, azt teszi, az fog történni vele egész évben. Ezért honol mindenfelé vidámság, ezért a nagy evés, ivás. Ezért szoktak korán kelni, hogy egész évben koránkelők legyenek, ezért mosakodnak kint a kútnál, hogy egész esztendőben frissek legyenek. Ezért volt tilos pénzt kiadni ezen a napon, de a kölcsönzés is tilos volt, bontani sem volt ajánlatos, mert egész esztendőben ezt és hasonló dolgot kell majd cselekedni. Azért nem szabad aludni, mert lusta leszel, mondják a Muravidéken, és azért nem szabad elmenni hazulról, mert egész évben kujtorogni fogsz, ezért nem ajánlatos semmit sem tenni.

A férjhez menendő nagylányok a legkíváncsibbak a jövendőjükre. Már előző este, szilveszter este is sok praktikához folyamodtak kíváncsiságuk kielégítésére, pl. ólmot öntöttek, galuskát főztek, almahéjat dobtak, papucsot dobtak, disznót röfögtettek. Újév napjára is maradt még néhány jósmód a jövendő kifürkészésére. Székelykevén pl. újév reggelén történik a „hallgatkózás”. A lány kiszökött a házból, megtudni a jövendőt, odalopakodott a sokgyerekes szomszédos házhoz, ahol az anya öltöztette, rendezte a gyerekeket. A lány kíváncsian, fülét hegyezve figyelte, mit mond az anya a gyerekeknek. Ha azt mondta: „Ne bántsd, ülj le!” vagy: „Nem hallgatsz!” vagy: „Üjj le, te köjök, üjj le!”, akkor ez azt jelentette, hogy a „hallgatkozó” lány nem megy férjhez ebben az esztendőben. De ha ezt hallotta: „Jaj, eltakarodj, te kölök, innét!” vagy: „Úgy megváglak, hogy kiröpülsz!”, akkor mennyei szózat volt számára, mert ő is kiröpül a házból. Ha az anya, mivel fiúgyereket öltöztetett, annak a nevét is említette, akkor az azt jelentette, hogy olyan nevű lesz a jövendőbelije. Az sem mindegy, kihez megy az ember lánya férjhez. Meg kell tudakolnia a sorstól, gazdag lesz-e, szegény lesz-e a vőlegény. Székelykevén, Vojlovicán a lánycsapat vezére kiadta tehát a parancsot: „Most menyünk, kössünk karót!” A csapat tagjainak szemét bekötötték, az utcán minden hetedik kerítéskaróra valamilyen színű rongyot kötöttek. Mindenkinek megvolt a saját színe, és mindenki máshol kezdte számolni a karókat. Reggel mentek a lányok karót nézni. Ha görbe volt a karó vagy bogas, akkor szegény lesz a férj, de ha szép egyenes karón fityegett a rongyuk, akkor volt öröm, gazdag lesz a férjjelölt. Megesett, hogy egy karón három rongy is fityegett – ez volt csak a gond, kié is lesz a jövendőbeli. A törökkanizsai nagylányok, ha újév reggelén egércincogást hallanak, biztosak lehetnek benne, hogy egyhamar férjhez mennek. Azt is ajánlják az öregek, hogy újévkor rúgják el a papucsukat. Ha messzire esik, messziről, ha közelre, akkor közelről jön a kérő.

Az élet és a halál titkát is szerették volna kifürkészni. Erre való volt Gomboson az újévi pogácsa sütése. Egy-egy pogácsába a család valamelyik tagjának nevét tartalmazó cédulát tettek, majd libatollat szúrtak a pogácsába, betették sütni a kemencébe. Ha valamelyik pogácsán megégett a toll, akkor arra a személyre halál várt. Bánátban, ha valaki meg akarja tudni, hány évig él, tegyen száz szem búzát egy lapos tányérba, öntsön rá vizet, ahány szem fent marad a vízen, annyi évig él.

Mivel vidékeink lakóinak nagy része földművelő, érthető, hogy az időjárás alakulása mindenkit közelről érint, mindenkit érdekel, hisz „Az idő a gazda” – tartják. Vannak már előre megmutatkozó jelei a bekövetkező esztendő időjárásának, de a Luca-kalendárium vagy hagymakalendárium is megmondja az év hónapjainak időjárását, csapadékját. Ha karácsonytól újévig árad a Tisza, akkor Péter-Pálkor is kiárad. Ha újév reggelén hideg északi széllel ébredünk, hosszú, kemény télre számíthatunk. Ha csillagos az ég újévkor, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő – tartja Baranya, Muravidék, Bácska népe. Ha süt a nap újévkor, sok hal kerül a hálóba a kopácsi halászok megfigyelése szerint. Szerémségben azt figyelték meg, hogy ha újévkor olvadni kezd, sok bor terem. A vojlovicaiak is úgy vélik, ha újesztendő napján szép, fényes az idő, jó lesz az esztendő. Mindenki azt figyeli, arról akar tudomást szerezni, amiben érdekelt. De nemcsak a földművesek, halászok, bortermelők figyelik a természet jeleit, hanem a pásztorok is. Ők talán még többet tudnak a várható időjárásról, esőről, szélről. Azt is hallottam, hogy az újév reggeli veres ég „hadat és pokol időt” jelent.

december 31.

2011-12-05T02:30:00.001-08:00

Szilveszter

Az esztendő utolsó napja, Szilveszter, a néphit szerint mágikus erővel bír, és számos, az emberi életre, az állatállományra és a termés bőségére vonatkozó szokást, hiedelmet von maga köré. A lányok gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak jövendőbelijük neve, foglalkozása után, vagy férfinadrágot rejtettek párnájuk alá, hogy megálmodják ki lesz a vőlegényük. Ha pedig sótlan pogácsát sütöttek, és azt az egész napi böjtölés után elfogyasztották, álmukban biztosan megjelent a várva várt igazi. Szilveszterkor fontos szerepe van az éjféli zajkeltésnek, amit manapság - főként a nagyobb városokban - a sokszor hajnalig tartó éktelen dudaszó, meg a hangos mulatozás helyettesít. Régen azért keltették a zajt, hogy mindenki felébredjen, és az újesztendőben szorgalmasan dolgozzon, másrészt, hogy a nyáj az újév beköszöntekor a másik oldalára forduljon. Ekkor ugyanis bízni lehetett az egészséges szaporulatban. Ezért aztán a nagyobb fiúk - vagy sokhelyütt a falusi pásztor - végigjárták a házakat, és kolompolással, ostordurrogtatással riasztották fel a háziakat és az állatokat. Pálinkával, borral, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták meg őket. Az időjóslás szerint a Szilveszter reggeli napsugár kevés bort hoz a jövő esztendőre. Az északi szél hideg, a déli pedig enyhe telet jósol. Ha ilyenkor szép, napfényes az idő, akkor jó esztendőre lehet számítani. Ha csillagos az ég: rövid tél várható, ha pedig piros a hajnal: hideg, szeles idő lesz.

December 31.   Szilveszter
Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe. A szilveszteri és újévi a szokások és hiedelmek célja az, hogy biztosítsa a következő esztendőre az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét, valamint az emberek egészségét, szerencséjét.

Szilveszter napja

A rómaiak december 27-én megtartott Saturnalia ünnepének hatására az év búcsúztatására még most is szilveszter éjszakája a legvidámabb éjszaka. Régen is elbúcsúztatták az óesztendőt, s közben számos praktikával, varázslattal igyekeztek kifürkészni a jövendőt. Különösen az eladó lányok voltak kíváncsiak sorsukra, arra, hogy férjhez mennek-e, vagy továbbra is pártában kénytelenek tölteni napjaikat.

Általában dologtiltó volt szilveszter, de a könnyebb házimunkát, a sütést, főzést el lehetett végezni. Fel kellett készülni az újévre, mert akkor tilos tüzet gyújtani, mosni, varrni, meszelni, a szemetet is csak kifele söpörve lehetett eltávolítani a házból, hogy ki ne seperjék a jövő évi szerencsét. Topolyán, Pacséron meg kellett sütni a nyújtott rétest, mert anélkül egyetlen szilveszterest sem múlhatott el. A rétesről ugyanis azt tartották, hogy az esztendő is úgy nyúlik, mint a rétes. Topolyán és másutt is a barátok társaságában fogyasztották el a disznófejből készült kocsonya után a rétest. A disznóhús fogyasztása is ajánlatos volt, mert a disznó az új esztendőbe túrja a szerencsét. Szórakozásképpen diót törtek, daloltak, citeráztak, kártyáztak.

Szilveszterkor visszaadnak minden kölcsönkért holmit, még az adósságot is igyekeznek rendezni. A haragosokkal is kibékülnek, hogy tisztán lépjenek az új esztendőbe.

Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor mondja, hogy az év utolsó napja mindenkit, a pásztorokat is lázba hozta. Ha nem is esett le a hó, a pásztorok ideje kitelt. Átadták a gazdáknak a jószágokat, hogy ők is békességben ünnepelhessék meg az óesztendőt végző és az új esztendőt kezdő napokat. Még a kanászok sem hajtottak ki, noha nekik, ha esett, ha fújt, ki kellett hajtaniuk a kondát.

Zentán a századfordulón az esztendő utolsó napján tartották a kanász-, béres- és cselédfogadást, az „öcsémvásárt” valamelyik kocsmában, többnyire a Hajduska-féle vendéglőben. Az öcsémvásár neve onnan származott, hogy a gazda a kiszemelt bérest így szólította meg: „Hát öcsém, észegődné-e hozzám?”

Időjárás- és termésjósló is szilveszter. Különösen az idősebbek figyelték az időjárást. Szlavóniában pl. azt tartották, ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha éjszaka és a következő nap is egyforma az időjárás, akkor azt mondják: „Szilveszter végezte jól nekünk az üdőt, várhatunk ezután boldog, jó esztendőt!” Általános hiedelem, hogy ha szilveszter éjszakáján eső esik, újévkor pedig süt a nap, akkor rossz termés lesz, de ha egyforma időjárást hoz az éjszaka és a reggel, akkor jó termést várj. A csillagok erős ragyogása is jó termést jelent. Ha a vízbe állított gyümölcsfaág kihajtott, kivirágzóit, bő gyümölcstermésre számíthatsz.

Nézzük meg, hogyan is telt ez a mágikus cselekményekkel teli nap.

Mint minden áldott nap, szilveszterkor is korán keltek. Topolyán pl. már kora reggel kihúzták a kútból a karácsonykor bedobott piros almát. Kíváncsian vizsgálták, egészséges-e vagy megromlott, mert az alma állapotából következtettek az egész télre. Különben is ez a nap a jóslások, varázscselekmények napja, minden apró jelnek megvan a maga jelentése, mindenből lehet következtetni valamire az eljövendő új esztendővel kapcsolatban.

A gazdasszony rendet teremt a házban. A karácsonytól idáig bent álló szalmát az állatok alá szórták, a karácsonyi gabonát, szénát, lucabúzát megetetik az állatokkal. Minden kölcsönzött dolgot hazavisznek. Ebédre bablevest, mákos gubát főznek, hogy annyi pénzük legyen, ahány mákszemet lenyelnek. Estére készül a nyújtott, úgynevezett „végző rétes” különféle töltelékkel, ami nélkül egyetlen szilveszterest sem múlhat el. Vojlovicán tökös rétes készül. Kocsonya vagy még maradt az előző napokról, vagy most főznek.

A Muravidéken egész nap a köszönteni járó zenészek muzsikájától hangosak a falvak. A gyerekek is elindultak köszönteni, kántálni. „Erüt, egissiget, mindenkinek büöséget!” – kívánják a házbelieknek. Ha nem kapnak semmit, mérgesen kifakadnak, akárcsak a baranyai gyerekek, akik ezt mondják: „Aki a kántálót üresen bocsássa, segítse az isten taligatolásra!”

Délután a gazda ellátta az állatokat. Készülődtek a kései lefekvésre, az óév búcsúztatására. Topolyán az volt a vélemény, ha korán ágyba bújnak szilveszterkor, akkor valamilyen nyavalya, betegség fogja el az illetőt. Délután már nemigen járt vendég, különösen női vendég nem, mert elvitte volna a szerencsét. A kéményseprőt azonban szívesen fogadták.

Egész délután feszülten figyeltek minden reccsenésre, mert az halált jelent. Arra is vigyáztak, hogy semmit el ne törjenek, mert az is rossz ómennek számított.

Az időjárásból, az állatok viselkedéséből megpróbáltak következtetni az új év időjárására, termésére.

A hálaadás után megérkezett végre az óesztendő utolsó estéje, a vigasság, a derű, a gondtalanság ideje s vele együtt a barátok, rokonok csapata is. Fogyasztották a finom nyújtott rétest, diót törtek, miközben izgatottan lesték, jó-e, hibás-e a feltört dió, egészséget, betegséget hoz-e az új esztendő. A citerát is elővették, dalolgattak, adomáztak, dióban kártyáztak, esetleg tollas pogácsát sütöttek annak megtudakolására, ki lesz a legközelebbi a Halál listáján.

A baranyai gyerekek sötétedés után elindultak kántálni. Egy-egy gyermekcsoport megállt az ablak alatt, és Lábadi Klára gyűjtése szerint a következő szavakkal kértek bebocsátást:

    „Szerencsés jó estét kívánunk kigyelmetöknek,
    Valamennyi nagy áldást a ház népének,
    Kik a nagy udvartokban élnek,
    Szép békességet kívánunk ezeknek.
    Egypár verssel, énekkel tiszteletet tennénk,
    Ha a házigazdának terhére nem lennénk.
    Tetszik-e vagy nem?”

Ezután vagy bebocsátották őket, vagy nem. Ha igen, ekképpen folytatták a kántálást:

    Egy atyának tizenkét fiai valának,
    Mind a tizenketten sorba kihalának.
    Midőn az utolsót sírba eresztették,
    Atyjukat az napon véle eltemették.
    A megholt esztendő volt az a vén atya,
    Kinek sírjához nem kellett sem ásó, sem kapa.
    A tizenkét hónapok voltak a fiai,
    A tél, tavasz, nyár és ősz voltak a sírjai.
    Már ezeket elhagyjuk és újakat várunk.
    Szívemből kívánom.”

A gyereksereg kalácsot, újévre készült pogácsát, diót, almát kapott a jókívánságokért.

A fiatalság, a lányok, a legények a jövendőbelijük nevét firtatták. Topolyán almát hámoztak, de úgy, hogy egyben maradjon a héja. Mikor készen voltak a hámozással, a hátuk mögé vetették az almahéjat. Amilyen betű alakját vette fel, olyan betűvel kezdődik majd a jövendőbeli neve.

Ólmot is öntöttek mindenütt a lányok, hogy kielégítsék kíváncsiságukat.

Ezeknél a tevékenységeknél komolyabb praktikákra is hajlandók voltak a lányok, ha megtetszett nekik valaki. A szerelmes lány pl. lopott a legény házának sarkából egy darabot szilveszter éjjelén, hogy magához kösse a házasságtól esetleg még ódzkodó legényt. Ha pedig összevesztek, s úgy tűnt, hogy nem lesz semmi a házasságból, a legény megfaragta a lány ablakának a sarkát, hogy ne mehessen férjhez máshoz az új esztendőben.

Zentán és még sok helyen szerte az országban a gombócozás nyújtott némi reménysugarat az eddig férjhez nem ment leányzóknak. Gombócokat készítettek, mindegyikbe beletettek egy férfinevet tartalmazó cédulát, kifőzték a gombócokat. A víz felszínére legelőször felbukkanó gombóc tartalmazta a titok megfejtését. Volt nagy öröm, ha olyan név szerepelt a cédulán, amelynek viselője különben is közel állt a leány szívéhez.

A papucsdobás is, jobb lábról a hátuk mögé, szintén biztos híradással szolgált a jövendőről.

A kupuszinai lányok este a tűzre vágott fából nyaláboltak fel számolatlanul egy csomót, annyit, amennyit bírtak, és bevitték a házba. Ha páros számú fadarabot kaptak fel, akkor biztosan beeveznek a házasság révébe. A szilveszter éji álom is eredménnyel kecsegtetett.

A vojlovicai lányok galuskáztak. Kukoricalisztből készítettek galuskát. Kifőzték. Sorban lerakták a galuskákat a konyha földjére, megjelölve, hogy melyik kié. Behívták az egész nap éheztetett kutyát. Az éhes kutya felkapott egy galuskát. Akiét felkapta, az bizonyára párjára talál. Egyesek nagy igyekezetükben befolyásolni akarva a kutyát, zsírral kenték be a galuskát. Megesett azonban, hogy a kutya csak megszagolta a zsíros galuskát, és otthagyta. Ha meg nem volt éhes, egyhez sem nyúlt. Ilyenkor gyorsan másik kutyát kerítettek, hátha több szerencsével járnak.

„No, emeljünk tányért” – adták ki a jelszót a játékra mindig kész vojlovicai lányok. Leborítottak az asztalra három tányért. A sorsára kíváncsi lány kiment a szobából, a többiek az egyik tányér alá gyöngyöt, a másik alá pántlikát, a harmadik alá meg „ruvát”, fejkendőt rejtettek. A kiküldött lány visszajött. „No, emelj egyet!” – szólt a parancs. Ha gyöngyöt emelt, lány marad, ha pántlikát, talán menyecske lesz, de ha „ruvát” emelt, akkor biztosan bekötik a fejét.

Papucsot is rúgtak. Felhúzták a papucsot, hátrafordultak, a fejükön keresztül elrúgták a papucsot. Ha a sarka az ajtó fele állt, akkor el lehettél készülve, hogy nem mész férjhez abban az esztendőben. Ha a papucs feje esett az ajtó felé, örömében tapsolni kezdett a papucsot rúgó, közben fennhangon kiáltotta: „Férhe megyek, férhe megyek!”

Mentek még a lányok disznóröfögést hallgatni. Titokban, lopva indultak neki a falunak két fedővel a kezükben, betértek minden házba, összeverték a fedőket, hogy megijesszék a disznókat. Ha szerencséjük volt, a disznók röfögtek, de a kutyák is ugattak. Ahányat röfögött a disznó, annyit kell várni a férjhez menésig a zajongónak. Nemegyszer a mérges kutyák meg is szabták a lányokat. Szaladt, ki merre látott. Ha valaki kijött a házból, szintén elszaladtak, mert senki idegennek nem volt szabad jelen lenni. Minden házban más lánynak verték össze a fedőket. Némelyiknek hiába, a disznók meg se röffentek, vagy talán nem is volt ott disznó. Ezek tehát nem reménykedhettek a közeli férjhez menésben.

„Csináltunk cédulát is” – mesélték az idősebb nénik. Vizet tettünk fel egy fazékba. Főtt a víz. Felírtunk 13 cédulára egy-egy férfinevet. Beletettük a vízbe. Amelyik leghamarabb feljött a víz színére, azt gyorsan kikaptuk, és izgatottan olvastuk. Hiába kérdezték a többiek, na, milyen név? – nem árultuk el. Megesett, hogy két lánynak is ugyanaz a név került fel a víz színére. Ilyenkor megindult a szópárbaj: „Az enyém lesz, nem a tehéd!”

A sós pogácsa sütése is divatban volt. Három-négy lány összejött egy háznál. Előkészítették az asztalt. Háttal álltak az asztalhoz. Gyűrűn keresztül eregették a lisztet, a vizet, a sót. Továbbra is háttal állva meggyúrták, majd a tésztát pogácsaformára alakították, végül a tűzhely lapján megsütötték. Néha olyan sósra sikerült, hogy csak úgy fénylett a sótól. Továbbra is háttal állva megfordították a tűzhely lapján a pogácsát. Közben jól összeégették a kezüket. Csupa hólyag lett. Mikor megsült a pogácsa, el kellett fogyasztani, de vizet nem volt szabad inni rá egész éjjel, akármilyen szomjasak is voltak. Az a hit járta ugyanis, hogy „erre a sós pogácsára az viszen neked álmodba vizet, aki az urad lesz”.

Erősen hitték és még ma is hiszik, ha a lányok szilveszter éjjelén tükröt, fésűt tesznek a párna alá, megálmodják jövendő férjüket.

Egyesek arra is emlékeznek, hogy a szomszéd lányok este egy kosárba kanalat, kést, villát tettek. Ezzel futkostak le-fel az utcákon. Mindig más vitte a kosarat. Amelyik háznál legjobban ugattak a kutyák, a kosarat vivő lány abba a házba kerül asszonynak.

Nem mindegy az sem, kihez megy férjhez az ember lánya, gazdaghoz-e, szegényhez-e. Az ólomöntésen kívül ajánlatos még mást is megpróbálni, hogy feleletet kapjanak erre a fontos kérdésre. Ki is adták a lányok az ordrét: „Mast menyünk, kössünk karót!” A csoportba verődő lányok szemét bekötötték, nekiindultak a falunak. Minden hetedik kerítéskarót meg kellett kötniük valamilyen színes ronggyal. Minden lány más színű ronggyal dolgozott, hogy reggel megláthassa, milyen karóra kötötte a rongyát. Természetesen mindenki máshol kezdte számolni a karókat. Reggel aztán kiderült minden. Ha görbe vagy bogas volt a karó, akkor szegény férjet várhatott a lány, de ha szép egyenes karón fityegett a rongy, volt öröm, hisz gazdag lesz a jövendőbeli. Megesett, hogy egy kerítéskarón három különböző színű rongy is díszelgett.

A Muravidéken is papucsot rúgnak a kíváncsi lányok, nyers fonalat tesznek a fejük alá éjjel, s amit álmodtak a férjhezmenetellel kapcsolatban, az beteljesül.

Baranyában, Szlavóniában is a jövendő kifürkészésének számos módját találták ki a lányok. Legtöbbjét még ma is gyakorolják. Itt is divatos volt pl. a gombócfőzés, az ólomöntés. Baranyában kulcslukon keresztül öntötték a forró ólmot, mert akkor biztosabb az eredmény.

Ilyen és hasonló tevékenységekkel múlt az idő. Újabban a fiatalabb generáció bálba megy.

Nagy harangozás, ostorpattogás között érkezett meg az éjfél. Zaj, zaj, újabban lövöldözés is mindenfelé, hogy elűzzék, elkotródásra kényszerítsék az ördögöt, a gonosz hatalmakat. A bálozók éjfélkor megcsókolják egymást, boldog új évet kívánnak egymásnak.

A székelykevei, vojlovicai gazda éjfélkor kiment az istállóba kihallgatni a beszélgető állatokat. Szilveszter éjjelén éjfélkor ugyanis a jószágok elmondják egymásnak sorsukat, vagy panaszkodnak a gazdára, vagy dicsérik.

A topolyai lányok elmentek a Krivajához, a Krivajhoz, ahogyan ők nevezték, vagy az artézi kúthoz, hogy újévi, szerencsét hozó vizet igyanak.

Az idősebbek lencsét, kölest szórtak szét, hogy biztosítsák a jövő évi bő termést. A gyümölcsfákkal is illett törődni. Szilveszter éjjelén éjfél után Gomboson jól megrázták őket, hogy sokat teremjenek.

Kint az utcán hangos, vidám élet zajlott. A legények bezörgettek a lányos házakba, köszöntötték az új évet. Közben tréfát űztek egymással és az ismerősökkel.

Lassan felvirradt az új esztendő is, elkövetkezett újév napja.

december 28.

2011-12-05T02:30:00.000-08:00

Aprószentek

A betlehemi gyermekgyilkosság emléknapja - december 28-a - aprószentek. A nap ismert szokása a vesszőzés, amelynek különböző változatait írták le, de a lényege mindegyiknek az volt, hogy a gyermekeket vesszővel megütögetve jó egészséget kívántak nekik. Egyes vidékeken a legények megvesszőzték a lányokat és az idősebbeket is, mondván: "feje se fájjon, foga se fájjon" - azaz legyenek mindig egészségesek. Az efféle "korbácsolás" a termékenység és a növekedés elősegítését is jelképezte.

December 28.   Aprószentek napja
Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Jézus keresésekor megöletett. Ezen a napon megvesszőzték a gyermekeket a betlehemi kisdedek szenvedésének emlékére. Magyarázata kettős: egyrészt a pogány termékenységvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos.

Ince napja, Gáspár ~ Aprószentek napja ~ Regélő hétfő

Aprószentek napja a római Sigillariák, a gyermekek megörvendeztetésének napja, amikor is általános ajándékozás volt szokásban. A gyermekeket bábukkal ajándékozták meg. Bolondoztak, tréfálkoztak, öregek, fiatalok vesszővel csapkodták egymást, egészséget, termékenységet osztottak egymásnak.

Ez a nap egészségvarázsló nap. Mindenütt most adják a jószágnak a karácsonyi morzsát, a szakajtóból a búzát, rozsot meg a lucabúzát, hogy egészségesek legyenek egész évben. Baranyában vigyáznak, hogy ne egyenek babot ezen a napon, mert különben kelésesek lesznek. Az esős időtől is félnek, legjobban a gyermekeket féltik, mert himlősek lesznek mindazok, akik megáznak.

Szlavónia, Baranya, Muravidék, Bácska, Bánát népénél az egészség biztosítására szokás volt a felnőttek, gyerekek, állatok megvesszőzése, „megsuprikálása”, „ódoricsálása”. Baranyában a második világháborúig járták a gyerekek a falvakat. Miután bekéredzkedtek a házba, elmondták a következő verset:

    „Ódorics, ódorics,
    Egészséges légy,
    Beteg ne légy,
    Keléses ne légy.
    Apádnak, anyádnak szót fogadj,
    Ahova küldenek, szaladj!”

Ezután fűzfavesszőből font korbáccsal megveregették fiúpajtásaikat, néha a felnőtteket is.

A Muravidéken 10–13 fiú kettesével járt sárga fűzfából nyolc ágra font korbáccsal korbácsolni. Már hajnalban elindultak. Engedelemkérés nélkül léptek be a szobába, és mondták: „Hálá Isten, ha megírtük ezt a mái napot. Érhessünk többeket is, de ne illen búve-bánatte, jobb, örvendetes napokke!”

A gyermekekhez szólva még hozzáfűzték: „Szófogadu liégy, ha fönek künnek, lenek menny, ha lenek künnek, főnek menny.” Közben sorban megcsapkodják őket a korbáccsal.

Szlavóniában egy vesszővel megveregetik egymást, hogy ne legyenek rühesek, kelésesek, közben mondják: „Hórógyis, hórógyis, nem leszünk kelisessök!”

Doroszlón virgácsolásnak nevezték ezt az egészségvarázsló szokást. Leginkább a lányokat, az asszonyokat virgácsolták, miközben mondták: „Kelléses ne legyen az új esztendőbe!” A legények a lányoktól szalagot kaptak a virgácsra. A virgácsolás jutalma lehetett még sonka, kolbász, tojás, amit a kocsmában fogyasztottak el. Egyesek azt is mondták: „A boldog felivel adunk, hogy jobban nőj!”

Topolyán a vesszőző családfő azt kérdezte: „Hányan vannak az aprószentek? Azt kellett felelni: „Minden sarokba egy szakajtóval.” Míg meg nem kapta az apa a választ, folyt a suprikálás. A legények a lányokat azért csapkodták meg, hogy „kilises ne legyél, ne fájjon a hátad”.

Székelykevén is egyes családokban a gazda végezte a vesszőzést. Reggel korán kelt, és bement a szobába, megvesszőzte a feleségét, mondva: „Aprószentek, Dávid, Dávid! Jó egészséggel viseld az új esztendőt!” Ezután a még ágyban fekvő gyerekekről lehúzta a takarót, megvesszőzte a lábukat. Miután megvesszőzte a családját, az istállóban az állatok kerültek sorra, hogy azok is egészségesek legyenek. Másutt a családban nem virgácsolták, legények jöttek, akik szilvafából metszett, tűzön edzett, meggörbített ágat vagy főzött, héjatlan, fehér fűzfavesszőt használtak. A legények is korán és váratlanul állítottak be először a lányt, majd a család többi tagját megvesszőzni. Utána a legény is kapott a hátára ugyanavval a vesszővel.

Szokás volt, hogy addig ütötték a vesszőzöttet, míg ki nem találta, hányan vannak az aprószentek. Tudni kellett, hogy „száznegyvennégyezren és még annál is többen”. Székelykevén az a hiedelem járta, hogy annál egészségesebb lesz valaki az új évben, mennél többet kapott a vesszőzéskor. Bezdánban a gyerekek mentek suprikálni egy pálcával. A kislányokat suprikálták meg, s azt mondták: „Friss légy, jó légy, keléses ne légy, apádnak szót fogadj, ahová küldenek, szaladj!” Gomboson is ezt mondják, de a vesszőzést mustrálásnak nevezik.

Most sepertek ki először karácsony óta. Napkelte előtt végezték a söprést. Doroszlón, Székelykevén a ház körül is összesepertek, a szemetet pedig a gyümölcsfák tövére szórták, hogy a termés bő legyen, de ne lepjék el a férgek. A karácsonyi szakajtóban levő gabonából minden állat kapott.

Ha esett az eső, Csantavéren azt mondták, sok halott kisgyermek lesz.

Részleges asszonyi dologtiltó nap lévén aprószentek napja, nem szabad mosni e napon.

Szlavóniában maradt meg a hajdani regölésnek, e nap szokásának némi nyoma. A lányokat, legényeket párosító, „öggyü regülő” és bőségvarázsló szokáshoz fűződik egy archaikus, a sámánénekkel összefüggő rítuséneknek, a hajdani regöséneknek egy csekély töredéke. Szlavóniában a XIX. század végén már funkciót váltott a regösének. Erről a töredékről Döme Izrael, aki bejegyezte a kórógyi iskolában található jegyzőkönyvbe, majd Bencze Sándor is, aki még rokonaitól hallotta énekelni, azt mondja, hogy a vadászatra induló férjét kísérte ki ezzel a csodaszarvasról szóló résszel a haraszti asszony.

Valóságos kincse még ez a töredék is:

    „Édes uram, én jó uram, sej, regélök, regélök,
    Napot láttam én fennkelni, sej, regélök, regélök,
    Hódikát láttam én lemenni, sej, regélök, regélök,
    A kettő közt szarvast láttam, sej, regélök, regélök.
    Egyik szarva a Napba vót, sej, regélök, regélök,
    Másik meg a Hódikába, sej, regélök, regélök,
    Egyik lába az erdőbe, sej, regélök, regélök,
    A másik meg a tengörbe, sej, regélök, regélök.
    Jobb ódalán nagy szen égött, sej, regélök, regélök,
    Bal oldalán köd setétlött, sej, regélök, regélök.
    Szöme előtt hajnal verratt, sej, regélök, regélök,
    Utánna meg éjjel szakatt, sej, regélök, regélök.
    Hannál engöm, édös uram, sej, regélök, regélök,
    Mennél inkább szarvas után, sej, regélök, regélök.
    Lába nyomán fakad a víz, sej, regélök, regélök,
    Az erdőbe ha vetőnnél, sej, regélök, regélök,
    A víz mellett is meglönnél, sej, regélök, regélök,
    Napfenkőtig öbrön lennél, sej, regélök, regélök,
    A szarvast is megnyilaznád, sej, regélök, regélök,
    Utadon új legelőket lelnék, sej, regélök, regélök.”

december 27.

2011-12-05T02:29:00.008-08:00

December 27.   János napja
Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak is - minden más szentelménynek - mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele.

János napja

János napját karácsony harmadik napjaként tartották számon. Törökkanizsán a legény vitte ki a szemetet az udvarra. Amelyik irányból hall legelőször hangokat, arról fog nősülni.

A János nevűeket este fölköszöntötték. A Muravidéken pl. így:

    „Szent Jánosnok álldáso
    Szállón erre a házro,
    Benne levü niépeket,
    Buzdiccson nagy örömre.

    Kis örömre, nagy örömre,
    Köszöntünk tiegedet,
    Szomorúság, háborúság,
    Távozzik tüled!”

Egy baranyai János-köszöntő Katona Imre feljegyzésében:

    „János felvirradtá ma neved napjára,
    Serkents víg kedvedből hangos citerára!
    Én számat megnyitom szép, gyenge nótára:
    Számos áldást kérek ma neved napjára!
    Kívánom, hogy érjél sok vidám napokat,
    Bú és bánat nélkül való gondolatokat.
    A te esztendeid sokáig terjedjen,
    Hetven vagy nyolcvan esztendőre menjen.” stb.

A janosolók sok helyen köszöntenek, ami sok pohár bor felhajtásával jár. A Szent János poharából ugyanis erőt, egészséget isznak. Kórógyon a társaság oszlásakor megivott utolsó pohár bort János áldásának nevezik. Verbicán viszont ilyenkor Szent János poharát itták meg.

János amellett, hogy patkányűző nap, óvó- és gyógyítónap is. A baranyai, bácskai szőlősgazdák régen bort szenteltettek. Minden hordóba egy cseppet tettek belőle, hogy el ne romoljon a bor. De fülfájásra, fejfájásra, fogfájásra is megfelelt, sőt használt is.

Kelebián a karácsony böjtjén kútba dobott, János almának nevezett almát kiveszik, annyi cikkelyre vágják, ahány tagja van a családnak, és elfogyasztják. Ha majd közülük valamelyik olyan helyre vetődik, ahol nem talál ivóvizet, azokra gondol, akikkel együtt evett az almából, s elmúlik a szomja.

december 26.

2011-12-05T02:29:00.003-08:00

December 26.   Karácsony másodnapja, István napja
István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke.

István napja

István napja egészség- és termésvarázsló nap. A bánátiak szerint, ha szép idő van, jó termés lesz. Ha zúzmarásak a fák, de később kisüt a nap, akkor sok makk terem a jövő esztendőben – tapasztalták régen a disznókat az erdőkben makkoltatók a Muravidéken.

Fel szokták köszönteni az Istvánokat. Este mentek köszönteni. A muravidéki énekes, verses köszöntök egyike töredékében így hangzik:

    ,,Meggyüttünk mink juó este, juó este,
    Isfán köszöntisire,
    Isfán, liégy egisségbe!
    Köszöntünk reminsigbe!”

Szlavóniában ,,kántáló vörsé álták” (áldták, köszöntötték) az ünnepeltet. Ilyen verset mondtak a kettes csoportban járó nagyobb gyerekek:

    „Kis harang, nagy harang,
    Mind azt mondogatja,
    Mama van az István nevenapja.”

Pár dinárt kaptak a köszöntésért. A felnőttek is mondtak rigmust. Őket itallal kínálták.

    „Sok névnapot megéljen,
    Erőben, egészségben,
    Békességben, Gazdagságban.”

Lábadi Klára Várdarócon jegyezte fel a következő köszöntőt:

    „Szerencsés jó reggelt kicsinek és nagynak,
    Kivált az Istvánoknak!
    Kinek fölvirradtunk piros hajnalára,
    És az Istvánoknak szép nevenapjára!
    Annyi áldás legyen az Istvánok fején,
    Amennyi fűszál terem Várdaróc mezein!
    Nyíljon az égnek örök dicsősége,
    Ki fölkoronázta az Istvánokat örök tisztességre.”

Az Istvánt köszöntők mellett még járnak a betlehemesek, Székelykevén a huszárok is. Még tart az ünnep. Az étkezésen is észre lehetett ezt venni. Húsleves, szárma, csirkéből, disznóból készült főétel, kalács, újabban torta is kerül az asztalra. Bor és pálinka mindenütt van az asztalon. A vendégeket is szívesen fogadják és megvendégelik.

Az időjárást figyelik, mert a Muravidéken a számosnapokként számon tartott karácsonytól vízkeresztig terjedő idő éppen úgy megjósolja az időjárást, mint a Luca-naptól karácsonyig terjedő tizenketted.

december 25.

2011-12-05T02:29:00.001-08:00

December 25.   Karácsony napja
A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt. Csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés és kölcsönadás, mert kivitték volna a szerencsét.

Karácsony napja

Karácsony ideje a régi rómaiaknál a Dies natalis Solis invicti – a legyőzhetetlen Nap újjászületésének napja, a téli napfordulat nagy vigassággal, hagyományos ételekkel, ajándékozással, dióra játszással ünnepelt napja a Saturnaliák idején. (Saturnus a földművelés ó-itáliai istenségei közül a legkiválóbb.) Ez a nap sokáig évkezdő volt.

Karácsony napja dologtiltó nap. Semmit sem szabad dolgozni, még seperni sem a házban, az istállóból a trágyát kihordani vagy a jószágot a jászoltól eloldani. Főzni sem szabad. Székely-kévén a még előző nap befűtött kemencében melegítették fel az ételt. A szárma különben is többször felmelegítve ízletesebb. Szerémségben, Ürögön a húsleves mellett csak kocsonyát fogyasztottak. A jó gazda és gazdasszony már az előző napokban mindent el- és bekészített embernek, állatnak.

Karácsony napján Székelykevén megvendégelték a szolgát, asztalhoz ültették, meg is ajándékozták. A gyermekek is a nagy asztalnál étkeztek, nem külön a macskaasztalnál, mint hétköznap. Megszűnt a böjti tilalom is, lehetett enni, inni. E naphoz dramatikus játékok is kapcsolódtak. A székelyeknél „a betlehemi szolgálat” és a huszárok játéka.

Székelykevén ezen a napon rendszerint tovább aludtak a szokásosnál. Elmentek a templomba. A tízórás nagymise után útnak indultak a betlehemezők, éjjel tíz-tizenegy óráig járták a falut. Minden házba bementek, ha beengedték őket, illetve engedélyt kaptak a háziaktól az ünnepi színjáték előadására. Jutalmul kolbászt, pálinkát, esetleg pénzt kaptak.

Bánátban, Szerémségben egyfajta pásztorjátékot adtak elő, már a karácsonyt megelőző héten járták vele a falut. Három juhász és egy fehérbe öltözött angyal alkotta a csoportot. Az angyal vitte a betlehemet, amelyben bárányok és csacsi is volt. Énekeltek. Az angyal nyitott be a házba, megkérdezte, hogy beeresztik-e a betlehemeseket. Igenlő válaszra belépett az első juhász, és megkezdődött a tréfás elemekkel is bővelkedő színjáték.

Karácsony első napján Szlavóniában tarisznyával járó, karácsonyt áldó, köszöntő fiúgyerekek, polozsákok járták a falut, és a következő verset mondták:

    „Eljütt a karácsony,
    Ehetnem kalácsot.
    Megsült a disznóhús,
    Jól érzöm a szagát,
    Néköm adják az utolsó boncát!”

Harasztiban Bóna Júlia jegyezte fel az alábbi karácsonyt áldó verset:

    „A nemös Betlehömnek városába
    Gyermek születött szűztől a velágra,
    Örömet hoza Ádám árváira, maradékira.
    Az istennek szent angyala mennyből alászálla,
    És a pásztorokhoz juta, nékiek ekképpen szóla:
    Mennyből jövök most hozzátok,
    És íme, egy nagy jó hírt mondok:
    Nagy örömet hirdetek,
    Melyen örvend ti szívetek:
    Megszületett Jézus!”

Székelyeink A huszárok nevű karácsonyi játékot még Bukovinából hozták. A huszárok játékban saját ünneplő öltözetükben szerepeltek a könyvesek és az előfutár, csak a kalapjuk volt fölpántlikázva, a mellükön kereszt alakban szalag kötve. A huszárok ráncos csizmát, szűk katonanadrágot, sötétkék, zsinóros atillát viseltek. Fejükön piros csákó, mellükön keresztben szalag, szalagok lógtak le a térdükig. Oldalukon kard felszalagozva. A csobánok csizmát, esőköpenyt viseltek. Az első csobán, Jenő, fekete bundás álarcot, cilinderszerű süveget hordott, melyet tollseprűvel és mással díszített, hogy elriasszon mindenkit. Még csengői is voltak, hat, hosszú nyelű seprűje, hogy seperjen a csoport előtt. Görbe botjával elkapott és magához húzott egy-egy lányt. Menekültek is előle. A második csobánnak, Tátinak, fehér bundából készült álarca és kolompjai voltak. Táti öreg, púpos hátú, esetlen öreg személy.

Szlavóniában és Baranyában több hiedelem kapcsolódik e naphoz, pl. Kőben azt hiszik, ha karácsonykor nyávog a macska, szerencsétlenség történik, ruhát szárítani sem ajánlatos. Egyesek azt tartják, amilyen embert, férfit vagy nőt látnak karácsony reggelén elsőnek, olyan nemű lesz a baromfi.

Bánátban azt mondják, hogy aranyvíz van a kútban, aki iszik belőle reggel, egészséges lesz. Törökkanizsán, Bácsszőlősön, Baranyában nem törnek diót e napon, mert szerencsétlen lesz az illető, egész évben sok edényt fog törni.

Szerémségben azt ajánlják, hogy a két karácsony – nagykarácsony és kiskarácsony, azaz újév – között ne nézzen, lásson senki nyers fonalat, mert szemfájós lesz.

December 25. időjósló és termésjósló nap is. Régen azt tartották Bácskában, Bánátban, Szerémségben, ha vasárnapra esik karácsony, akkor jó tél, szeles nyár, se meleg, se hideg tavasz, de bő termés és nagy állatszaporulat lesz. Ha hétfőre esik, ködös tél, szeles tavasz, jeges, viharos nyár várható, valamint dögvész is, pusztulnak majd az állatok. Ha kedden van, akkor nagyon hosszú lesz a tél, nedves tavasz, sok gyümölcs, szőlő várható, de sok ember elpusztul. A szerdai kemény, zúzmarás telet, szeles tavaszt, nedves nyarat, kellemes őszt jelez, sok gabona terem majd. A csütörtöki, pénteki ünnep kellemetlen telet, forró nyarat, az állatok hullását jelzi. A szombaton ünnepelt karácsony jó telet, szeles tavaszt, semmilyen nyarat és nagy drágaságot hoz.

A szép napos idő száraz nyarat és jó gyümölcstermést, bortermést jósol. De ha süt ugyan a nap, a zúzmara mégis megmarad az ágakon, a hambár tele lesz gabonával – állítják Baranyában, Szlavóniában, a Muravidéken és Bánátban. Amilyen az idő Luca napjától karácsony estéig – mondják Szlavóniában –, olyan lesz az idő az eltelt napok sorrendje szerint a jövő év megfelelő hónapjában.

A karácsonyi szokások éppen úgy, mint a többi esztendő ünnep szokásai változásokon mennek át. A szokáskomplexumhoz tartozó betlehemezés pl. már elvesztette jelentőségét, szűk körre szorult, lassan el is halt. A kántálás is hasonló sorsra jutott a szokást gyakorlók és a szokást befogadók érdektelensége, motiválatlansága, a tartalom, a társadalmi és eszmei háttér, a funkció megváltozása miatt. A szokások leírásához tehát legtöbbször nem az élő gyakorlat, hanem az emlékezet szolgáltatja az adatokat.

A fenyőfaállítás szokása is lassan átmegy, sok helyen már át is ment január elsejére – újév napjára.

december 24.

2011-12-05T02:28:00.005-08:00

Szenteste

karácsony vigíliája. A karácsonyi előkészületeket, sütést, főzést, takarítást a kora délutáni órákra befejezik, faluhelyen még a jószágok ólait is rendbe teszik. A déli óráktól kezdve kántálók járták a falvakat, bekopogtatva minden házba, ahol alamizsnát kaptak. A kántálás szokása szinte az egész országban ismert. A betlehemezés szintén kedves, régi szokás. Az egész játék a szálláskeresés köré épül. A szereplők - József, Mária, az angyalok és a pásztorok - tréfás jeleneteket adtak elő. Jutalmul kalácsot, kolbászt és süteményt kaptak. Az utóbbi években egyre több faluban és városban elevenítik fel ezt a nagyon szép népszokást. A karácsonyfa állítás jelképrendszerét a kutatás még a mai napig sem tisztázta végérvényesen. A biztos csak az, hogy napfordulati szimbólum. Hazánkban először Brunswick Teréz állított karácsonyfát 1824-ben, tehát közel 180 éves hagyományról van szó. Német nyelvterületről terjedt el, de hasonló szokás más vidéken is megvolt korábban, csak nem fenyőt, hanem termő-ágat használtak erre a célra. Karácsony estéje és éjszakája sokféle jóslásra és varázslásra adott alkalmat. Így például a karácsonyi vacsora után a családfő annyi cikkekre vágta az almát, ahány tagja van a családnak. A magok egész, vagy elvágott voltából következtettek arra, hogy ki lesz egészséges, vagy beteg a családban, a következő évben. Ugyanígy azt tartották, hogy akinek a karácsonyi vacsora után férges dió jutott, az súlyos beteg lesz, vagy meghal. Este fahasábot támasztottak száradni a tűzhelyhez. Úgy vélték, hogy akié reggelre eldől, az a következő évben meghal. Karácsony este a lányok kimentek a sötétbe fáért, és annyi hasábot öleltek magukhoz, amennyit elbírtak. Ha a fahasábok száma páros volt, a következő évben férjhez mentek.

December 24. Karácsony vigíliája, Ádám-Éva napja
Az adventi időszak utolsó napja. A karácsonyfa-állítást először Elzászban jegyezték fel a XVII. században. A XVIII. századtól már mint protestáns családi szokás terjedt el a német területen. A XIX. századtól a világ számos országában meghonosodott a karácsonyfa-állítás. Hazánkban a XIX. század első felében jelent meg, elsősorban nemesi, majd polgári körökben. Először Brunszvik Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A század második felében a társadalom többi rétegénél is elterjedt. Magyarországon a karácsonyfa elterjedése előtt termőágakat állítottak, ezeket rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették, olykor a koronájával lefelé. A karácsonyi ajándékozás szokásának ókori előzménye a római újévi ajándék a strena, amelyet Kalendae Januriae (január 1.) alkalmával küldözgettek egymásnak. A német protestantizmus a XVII. századtól családi ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben jutott jelentőséghez: elsősorban a szülők ajándékozták meg gyermekeiket.

Ádám, Éva napja

A téli napfordulóhoz kapcsolódó, évkezdő ünnepkör jelentős naptári ünnepe, Luca után a legjelentősebb, legnagyobb ünnep a karácsony. A népi ünneplésben pogány, egyházi, népi, félnépi, más népektől átvett vagy kalendáriumi eredetű szokások, dramatikus játékok ötvöződtek.

Ádám, Éva napja egyúttal karácsony böjtje, vagy mint Szlavóniában mondják „szenvedője”, a bánáti székelyeknél „szenvede”, másutt „bőved este”, Baranyában „béved este”, és sok helyen „szenteste”.

E napon estig böjtöltek. Nem volt szabad enni, noha előre sütöttek, főztek az ünnepre. Zentán hajnalban gyúrta a gazdasszony a csíknak a tésztát. Úgy, lisztes kézzel kimegy a kertbe, sorban megrázza a gyümölcsfákat, hogy teremjenek. Kupuszinán – Silling István adatai szerint – Ádám, Éva napjának reggelén megfőzik a nagyszemű babot, a „lalosbabot”. Amikor megfőtt, leszűrik, megsózzák, enyhén megpaprikázzák. Kenyér nélkül fogyasztva egész nap rájárnak. A maradékot a karácsonyfa alá teszik. Azt tartották, ha valaki sok lalosbabot fogyasztott, akkor sok pénze lesz a következő évben. A szoba négy sarkába is kellett tenni a babból, hogy minden oldalról jöjjön pénz a házba. Zenta-Újfaluban diót tettek a szoba négy sarkába, hogy az eltévedt családtagok hazataláljanak. Topolyán is meg még sokfele csak az éjféli mise után ettek húsfélét, kocsonyát. Bácsszlősön is bableves, mákos tészta járja, de a tésztából egy keveset az asztalra is szórnak. Ezt majd belekötik a mosogatórongyba. A mosogatórongyban levő bab és tészta hulladéka a jószágok gyógyítására alkalmas. Ha a kisbabának szúrása van, rá kell tenni a rongyot a beteg helyre.

A szlavóniai református falvakban (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) a nagyon öregek emlékezete szerint valamikor árpakásás levest főztek. Ez úgy készült, hogy feltették vízben az árpakását, belevagdalták a disznó máját, tüdejét, mert akkortájban volt a disznóölés. Ha megfőtt a kása, berántották, ecetezték, tojást kevertek bele. Volt, amikor malacot sütöttek karácsonyra. Ilyenkor Ádám, Éva napján egész nap zsíros kenyeret ettek, mert nyárson sütötték a malacot, és a csurgó zsírt kenyérrel fogták fel. Este nem is voltak éhesek. Lőttek verebeket is, megtisztították, nyársra húzták, a malac alatt megsütötték. A karácsonyra sütött kalácsból is vágtak, befőttet szoktak még asztalra tenni. A csillagok feljöttéig nem volt szabad zsíros ételt fogyasztani, noha a reformátusoknál nincs böjt. Vacsora után almát, diót öntöttek az asztalra a gyermekeknek. Az ételmaradékot ott hagyták az asztalon, a morzsákat is, csak a terítőt hajtották rá, hogy a tyúkok a kert fele menjenek, ne az utca felé.

Mostanában Szlavóniában a vacsora savanyú leves disznófejből, bennefőtt tojással, tormával. Disznótor óta tartogatják erre az alkalomra a disznó veséjét, máját. Van még véres hurka, kolbász. Újabban csirke-, nyúl-, galambhús is kerül az asztalra, de nem teszik fel az egészet, csak egy keveset. Karácsonyi cipó és „süledék”, kelt kalácsok dióval, mazsolával egészítik ki a vacsorát, meg befőtt. Sok helyen a mézből eltesznek egy kis üvegbe, hogy a fogzó gyerek ínyét megkenhessék vele, és megkönnyebbüljön a gyerek.

Vacsora után szoktak a szegényeknek vinni mindenféle ennivalóból. Összeszedték „a csirkecsontokat is, elvitték a hangyabolyba, hogy annyi legyen a csirke, mint a hangya. A szemetet nem viszik ki, hogy a varjúk ne vigyék el a csibéket. Ilyenkor két cső kukoricát vittek be a konyhába, ledobták. Minden jószágnak adtak belőle. A csibéket is behívják, kapnak a karácsonyi gabonából.

A székelyeknél a gazdák most fogták be utoljára a lovakat a kocsiba. A gazda délelőtt ellátta a jószágot, takarmányt, tüzelőt készített be, kitakarította az istállót, segített az asszonynak. Az asszonyok főztek.

A pásztorok is korán keltek. A reggeli teendők közé tartozik a pásztoroknál arra figyelni, ki érkezik elsőnek a házba, gyermek-e vagy felnőtt. A gyermek növekvő szerencsét hoz, a felnőtt pedig hanyatlást. Ha ezen a napon, illetve a két karácsonyi napon született fattyúbárány, azt érdemes volt meghagyni apaállatnak vagy anyának. Az ilyen apaállat után nem volt annyi nyomorult, torzszülött, mint a falkabeli apáktól. A betegségek sem tizedelték meg a falkát.

Szerémségben a csordás, kondás, sorra járja a házakat, ünnepet köszönt. Kolbászt, hurkát, húst kap ajándékba a jókívánságokért.

Gunda Béla leírása szerint Satrincán a gazdasszony kihúz egy szál vesszőt abból a kötegből, melyet a pásztor magával hozott. A pásztor „megsuprikálja” a vesszővel az asszonyt. Ha kanász, akkor azt mondja: rö, rö, rö, ö, oh! Ha csordás, akkor: mu, mu, mu! A csordás vesszői egyágúak, a kondáséi többágúak, hogy minél több malac legyen. A gazdasszony ezután bedobja a vesszőt a kuckóba. Majd az aprószenteki suprikáláskor az apa végigvesszőzi vele a család tagjait.

Délután három óra fele vitte be a gazda a szobába a szalmát, de előbb beköszöntötte az ünnepet. Sok helyen az ünnep idején a szalmán aludtak. A szalma bent maradt nyolc napig. Zentán, Horgoson is. Szlavónia falvaiban is sok szalmát visznek be, abból tesznek az asztalra és az asztal alá. Negyednapon ezt a szalmát a gyümölcsfákra akasztják, hogy jobb legyen a termés. A legtöbb helyen az asztal mindegyik lábára kötözött a gazda egy-egy csomó szénát, hogy a gonosz elkerülje a házat. Az asztal alá szakajtóban búzát, rozsot, zabot, árpát, kukoricát helyez el a gazda, hogy biztosítsa a bő termést. Szlavóniában kölest, zabot, búzát, kukoricát vegyítenek össze, s ezt terítik az asztal alá. Elősegíti majd a szaporodást, ha kap belőle az aprójószág.

Bekerült még az asztal alá a mángorló, a nyújtófa, a balta, a kalapács, a harapófogó is, hogy szerencséje legyen a szerszámok gazdájának. A mángorló pedig gyógyító eszköz lesz, a beteg hátat vasalják meg vele. A balta fokával a fekélyes, torokgyíkos beteget érintik, nyomkodják meg. Székelykevén még hámot is vittek be a szobába a jászol jelképeként. A kisgyerekek letérdepeltek előtte, és imádkoztak.

Általában mindenfele karácsony estéjéig minden kölcsönkért dolgot visszaadtak tulajdonosának, az adósságot is megfizetik. Nem szabad haraggal lefeküdni, ki kell békülni. Mosott ruha se maradjon kint a kötélen, mert megdöglik a jószág. A szemetet sem szabad kidobni. Zenta-Újfaluban egészen János-napig nem ajánlatos kisöpörni a szobát. Akkor összeszedi a lány egy szakajtóba a szemetet, éjfélkor kiviszi az udvarra, kifordítja a szakajtóból, rááll a szakajtóra. Amerről megszólal a kakas, arról jön a kérő.

Az András-napi gallyak mellé odakerültek a kemence vállára a kerti vetemények magvait tartalmazó zacskók.

A gyümölcsfák törzsére is kötöttek szalmacsóvát, a reggeli harangszó előtt pedig megrázták a fákat. Szerencsét hozott az is, ha valaki legyet fogott, mert majd méhrajt fog be a nyáron – tartják Szlavóniában.

Estefele, mikor a csillagok feljöttek, a szépen megterített asztalnál a gazda ünnepköszöntése után fogyasztották a vajjal berántott bablevest, a mézes mákos gubát, esetleg mákos csíkot. A mákos guba úgy készült, hogy hüvelykujjnyi vastagra és tepsihosszúságúra hagyott kenyértésztából rudakat sütnek, majd 2–3 centi hosszúra eltördelik, forró vízzel, kis olajjal leforrázzák, meghintik mákkal, mézzel. Fokhagymát is okvetlen kellett enni mézbe mártva a boszorkányok ellen. Diót is kellett fogyasztani. Tizenháromszor kellett mézbe mártogatni. Diótörés közben az illető egészségére következtethettek. Ha egészséges volt a dióbél, egészséget jelentett. A vacsora előtt mindenki kapott egyazon almából egy-egy gerezdet, hogy együtt maradjon a család, ha valaki messze földre vetődne is, hazataláljon. Végül következett a kompót, a főtt aszalt szilva, dió és kalács, amelyet Szerémségben Jézuska-kalácsnak neveztek. Ez egy gömbölyű fonott kalács piros szalaggal körülkötve, a tetején almával. Három napig állt az asztalon megszegetlenül, csak azután fogyasztották el. Egyes helyeken csak újévkor.

A vacsora után maradt morzsát, csontot, szemetet nem dobták ki, mert varázs- és gyógyerővel bír. Ezzel füstölték meg a tehén tőgyét, hogy több teje legyen. A csirkék is kaptak belőle, hogy egészségesek legyenek. Szlavóniában a síró gyereket, a beteget is, de a beteg lovat is ezzel füstölik meg, hogy ne bántsa a boszorkány. Egy piros almát dobtak a kútba, hogy aki iszik a kútvízből, egészséges legyen. Satrincán az első falatot félreteszik egy tányérra az angyalkának. Még a fokhagymából is tesznek a tányérra. A vacsora alatt a gazdasszony, ha már leült, nem kelhetett fel, mert nem fognak ülni a kotlói.

A karácsonyi abroszból vetik majd a tavaszi búzát.

Vacsora végeztével a gazda egy kosár diót hozott be, odaöntötte az ajtóhoz. A gyerekek kapkodták a diót. A maradék fokhagymából a székelykeveiek a kisgyerekek kabátjának a felső zsebébe tettek egy gerezdet, hogy ne bántsa őket a gonosz, a kígyó. A boszorkány ellen az istállóablak sarkába is tettek a megmaradt fokhagymából.

Este az eladólány kinyitotta az utolsó Luca-cédulát, megtudta a jövendőbeli nevét. Késő este ólmot öntöttek hasonló célból. Székelykevén, ha nem volt udvarlója a lánynak, elvitt az éjféli misére egy szál mákos tésztát, beletette a szenteltvíztartóba. Ahány mákszem volt a tésztán, annyi udvarlója lesz. A csúzai anyák délután öt órakor kiviszik a szemetet, meghallgatják, merről ugatnak a kutyák, mert majd onnan jönnek a lánykérők. A zentai lányok, legények is az éjféli misén lopva mákos csíkot tesznek a szenteltvíztartóba. Ha valaki kiveszi, a lány férjhez megy, a legény megnősül még abban az esztendőben. Ha a lány feláll a szemétdombra, és figyeli a kutyaugatást, amelyik irányból hallja, arra megy majd férjhez. Az éjféli mise idején, ha belekiabálja a lány a szabad kéménybe szeretője nevét, akkor az eljön érte, és hűséges lesz hozzá.

A karácsonyfa régen nem volt fenyőfa, hanem tüskés koronafaág, feldíszítve az almáriumra került a lucabúzával együtt. Szlavóniában este kilenc óra fele jöttek az angyalok. Három-négy lány felöltözött ruhába, fátyol, koszorú a fejükön, kezükben vessző, amivel megvesszőzik a gyerekeket.

Karácsonyfa helyett rozmaringágra kötöztek almát, szőlőt, diót, gyertyát, kis csengőt. Újabban fenyőt díszítenek. A fenyőfa alá kerül a lucabúza meg az ajándékok. A fa alatt van még egy mogyorófavessző, amivel a gyerekeket fegyelmezik. A gyerekek általában mindenféle hasznos ajándékot kaptak, inget, csizmát, lajbit.

Vacsora után a felnőttek kártyázni szoktak, mézes pálinkát iszogattak, ami egész nap ott állt az asztalon. Éjfélkor mentek misére vitték a háromlábú lucaszéket, hogy felismerjék a boszorkányokat. Ha valaki megbotlott a templomajtó küszöbén, akkor egy éven belül kiterítve fekszik – hitték Csantavéren. Éjfélkor, a harangszókor az állatok is megszólaltak, egymás közt vagy dicsérték a gazdát, vagy panaszkodtak a bánásmódra. Csantavéren, ha jászol alá feküdt este a ló, akkor éjfélkor meg fog szólalni, hitték az öregek.

Kupuszinán, mikor véget ért az éjféli mise, a kántor még orgonált egy darabig. Nem éppen szent énekeket játszott. Ez volt a dikica. A hiedelem szerint azért orgonált a kántor, hogy az éjféli misén részt vevő boszorkányoknak legyen mire táncolniuk az oltáron. Míg azok táncolnak, addig a hívők hazaérhetnek, a boszorkányok nem árthatnak nekik az éjszaka sötétjében. Aki ilyenkor a templomban marad, és a zene hallatára a lábával veri a taktust, az is boszorkány.

Zentán és környékén ez a nap haláljósló. Ebéd után a család legöregebb tagja háromszor odavágja az evőkanalat az ajtóhoz, ha a kanál mind a háromszor a fejével kifele állt meg a földön, akkor abban az évben meghal az illető.

A nap időjárása mindenfele termésjósló, és bajt, szerencsétlenséget jósoló is. Azt vélték, ha szép az idő éjjel, akkor dús termés lesz. „Karácsony éjszakáján, ha esik földre hó, ez reménységet ad, hogy lészen minden jó.” Ha keletről fúj a szél, a marhák dögét, ha nyugatról, emberek halálát, ha délről, sok betegséget, északról jó esztendőt hoz. Székelykevén, ha valamelyik állat beteg volt, összefogtak ezen a napon kilenc legyet, beeresztették őket egy nádszálba, a nádszál végét bedugták. Ha ezzel megérintették a beteg lovat, jobban lett. Utána kiengedték a legyeket. Bácsszőlősön most kell vetni a mákot, hogy jó termés legyen.

A nap legnagyobb eseménye mind a gyerekek, mind a felnőttek számára a kántálás, a kóringyálás.

A gyerekek már jóval előbb gyakorolták a kántálást, kóringyálást vagy bőcsőzést. A vojlovicai székelyek, a bácskaiak kántálnak, Muzslán kóringyálnak, a Muravidéken, a bánáti Magyarittabén „köszöntik” a karácsonyt, Szlavóniában „eláldják” a karácsonyt.

Lámpagyújtás előtt a gyerekek nekiindultak a falunak. Két-három gyerek alkotott egy csoportot. A remélt adományoknak összegyűjtésére tarisznya volt a vállukon. A gyerekek odaálltak az ablak alá és valamelyik bekiabált: Meghallgatják-e az angyali vigasságot?” Ha igenlő választ kaptak, rázendítettek a Mennyből az angyal… kezdetű énekre, utána a Krisztus Jézus született, örvendezzünk… kezdetű következett. Mikor befejezték, egyszerre köszöntek. A házbeliek meg diót vagy még valami mást, esetleg pénzt adtak ki az ablakon, de előbb megkérdezték, hogy hányan vannak, így járták sorra a rokonságot a gyermekcsoportok. Sokszor késő éjjel vetődtek haza. Utána vagy lefeküdtek, vagy elmentek az éjféli misére. Régen Bezdánban, Kupuszinán, Doroszlón, Gomboson a bőcsőzés volt divatban. A kislányok kettesével járták a falut. Mindketten fehérbe öltöztek, egy kis bölcsőt vittek, melyben kikeményített párnák között feküdt a Jézuska. A meglátogatott házban az asztalra tették a bölcsőt, meg-meg ringatták, és énekeltek. A székelykevei gyerekek este találták meg a színes papírokkal, pántlikával karácsonyfává feldíszített gyümölcsfaágat, alatta egy almával.

Ma már naplementekor, esti harangszókor megkapják a gyerekek a szépen feldíszített fenyőfát, alatta az ajándékokkal.

Észak-Bánátban tudunk még a karácsonyi maricákról, gólyákról. A legények gólyának öltöztek, kelepeltek, nagyokat csíptek a lányokon, néha illetlenkedtek is. Nemcsak az utcán jártak, hanem a házakba is bementek.

december 21.

2011-12-05T02:28:00.003-08:00

Tamás napja

Tamás napjához számos - elsősorban disznóvágással kapcsolatos - hiedelem fűződik. Az ekkor vágott jószág hája, a "Tamásháj" nem avasodik meg, ezért gyógyításra alkalmas. Elsősorban kelések, nehezen gyógyuló sebek, kisgyermekek kiütéseinek a kezelésére használták. Az e napon leölt disznó sózott véréből is célszerű volt eltenni, mert a köszvényt tudták vele gyógyítani. Egyes vidékeken a Tamáshájat egy illatos kerti növény összetört levelével keverték, mivel e növénynek rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Másutt tömjénnel, szenteltvízzel, vagy hagymával vegyítve használták. A Mura vidékén viszont úgy hitték, ezen a napon nem szabad disznót vágni, mert aki ezt teszi, annak Tamás minden évben megöli valami jószágát. Sokan mézet szenteltettek Tamás napján, mivel az egész évben használható baromfibetegségek gyógyítására. Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág, annak minden évben valamilyen háziállatot kell vágnia ezen a napon, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik. Időjárásjóslásra is felhasználták a Tamás napján leölt hízót, mert úgy tartották, ha nagy lett a mája, csikorgós lesz a Karácsony. Jósoltak a frissen esett hóból is, mert ha Tamás reggelére beborította a tájat, boldog és békés Karácsonyt ígért. A férjhez menő lányoknak Tamás előestéjén célszerű volt az udvaron a vállukkal rázni a kaput, mert ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, biztos kérőre számíthattak, sőt az ugatás irányából várhatták a jövendőbelit. Ha pedig elalvás előtt férfi alsóneműt rejtettek a párnájuk alá, minden valószínűséggel megálmodták a vőlegényük személyét.

December 21. Tamás napja
Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. A hagyomány szerint pünkösd után megjelent neki külön Jézus. Innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. E naphoz is férjjósló praktikák kapcsolódnak.

Tamás ~ Disznóölő Tamás napja

A Muravidéken valamikor régen úgy hitték, hogy aki ezen a napon egyszer disznót öl, annak azután minden évben le kell vágnia valamit, mert különben Tamás öl, elpusztul valamelyik állat.

Baromfivész ellen mézet kell szenteltetni, és azt adni neki, nehogy Tamás ölje meg a baromfikat.

Rendszerint fagy szokott lenni Tamáskor, azért megfelelő az idő a disznóvágásra.

Székelykevén ilyenkor meszeltek az asszonyok. Meszelés közben sok meszet elcsepegtettek, hogy sok tojást tojjanak a tyúkok.

december 14.

2011-12-05T02:28:00.001-08:00

Nicasius napja

Szlavóniában azt javasolják, hogy hajnalban ,,kopaszon”, azaz meztelenül kerüljék meg a házat az asszonyok, és egy vesszővel hajtsák a „cakrakat”, patkányokat, ezt mondván: „Ara mënyetök, amere harangoznák, túl a Tiszán, túl a Dunán!”

december 13.

2011-12-05T02:27:00.007-08:00

Luca napja

Karácsony havának a legboszorkányosabb napja december 13-a, amiről a régi kalendáriumok úgy emlékeznek meg, hogy: "Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja". Ez a nap az 1582-ben bevezetett Gergely-féle naptárreformig, a téli napforduló időpontját jelölte, és az év legrövidebb nappala és a leghosszabb éjszakája volt. Ám azóta az időszámítás a csillagászati tél kezdetét a Nap-járásához igazítva december 22-éhez kapcsolja, ugyanakkor megmaradtak és itt-ott még ma is élnek az ókeresztény vértanú, Szent Luca névünnepéhez tapadt, pogány napfordulós hagyományok. A néphit kétféle Lucát ismert: a jóságosat és a boszorkányosat, amelyek közül az utóbbi terjedt el a néphagyományokban. Míg Szent Luca ünneplése Itáliában volt a legelterjedtebb, a démonikus Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, osztrákok tartották tiszteletben. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-ához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt a termékenység-varázslásra, mint házasság-, halál-, és időjárásjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Reggel a házba lépő első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ha férfi lépett a házba, a szaporulat bikaborjú lesz, ha pedig nő érkezett, akkor üsző. A jósló, varázsló eljárások közé tartozott a Luca-pogácsa sütése: ha sütés közben megperzselődött, közeli halált jelentett. Egyes vidékeken a lányok gombócba rejtett fiúnevekből remélték megtudni, hogy a jövő évben ki lesz a kérőjük. Ez a nap módot adott a következő évre várható termés becslésére is. Egyes vidékeken búzát csíráztattak, és ha karácsonyra kizöldült, akkor bő termés ígérkezett. Ezt a Luca-búzát tették azután a karácsonyi oltárra a betlehemhez. A gazdák akkor is reményt fűztek a jövő évi bő terméshez, ha Luca éjjelén derült, csillagos volt az ég. Az év egyik legjelentősebb időjósló napja volt december 13-a. A Lucától Karácsonyig tartó 12 nap időjárását kivetítették a következő év 12 hónapjára. Ez természetesen nem egy az egyben értendő, hanem úgy, hogy ha az adott hónap időjárása napos, felhős, párás, száraz vagy csapadékos, továbbá az átlagtól eltérően melegebb, vagy hűvösebb. Makó vidékén volt elterjedt, de máshol is ismerték a hagymakalendáriumot. Ezt úgy készítették, hogy egy nagy fej vöröshagymát 12 részre vágtak, a szeletekre csipetnyi sót tettek, és néhány nap múlva vagy szenteste jövendöltek belőle időjárást. Amelyik szeleten a só elolvadt, azt a hónapot az átlagostól csapadékosabbnak várták. Elsődleges volt ezen a napon a tyúkok termékenységének varázslása, amely számos tiltással függött össze. Tiltották ezen a napon a kölcsönadást is, viszont nagyon hasznos volt a lopás. A gazdasszonynak lopnia kellett a szomszédból egy marék szalmát és egy tojást, amit betett a tojófészekbe, miközben azt mondogatta: "A mi tyúkunk tojjogájjon a szomszédé kotkodájjon". Sokfelé szokás volt a Lucázás, vagy kotyolás. Néhány főből álló csoportok a "Luca, Luca kity-koty" kezdetű köszöntővel járták a házakat, és szalmára térdepelve tréfás és termékenységvarázsló köszöntőket mondtak. A szétszórt szalmát a gazdaasszony később szintén a tyúkok alá tette. E napon abroncsba szórták a tyúkoknak az eleséget, "nehogy a szomszédba járjanak át tojni". Ugyanekkor a gazdasszonynak sokat kellett otthon ülnie, hogy a kotlós is jó ülő legyen. Ezt meg is tehette, mert dologtiltó nap lévén tilos volt szőni, fonni, lúgot készíteni, kenyeret sütni - mert aki ilyet készít, annak kisebesedik a keze. Tilos volt Luca napján varrni is, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét. Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért minden eszközzel védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtaira keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy a szagával elriasszák a gonosz szellemeket. Elzárták a seprűket is, nehogy éjszaka azon nyargalásszanak a boszorkányok. A nemkívánatos személyek felismerésére készítették - többnyire az öreglegények - a Luca-székét, amelynek alakját és formáját szigorú előírás szabályozta. December 13-a és Karácsony között kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) és 13 részből illesztették össze. Szöget nem használhattak, a csapokat pedig bükkfából kellett készíteni. Aki aztán a karácsonyi éjféli misén a székre állt, minden bizonnyal megláthatta a falu vagy a környék boszorkányait.

December 13.   Luca napja
Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt vértanúhalált, az egyház nem tartja valós történelmi személynek. A szembetegségben, szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója. A név a latin lux, az a fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.

Luca napja

Luca nevében a latin lux = fényesség, világosság jelentésű szó rejtőzik. Ebből következett, hogy a középkorban a szemfájósak védőszentje lett, s mint ilyet, Dante is tisztelte.

A Gergely-naptár életbe lépése, azaz 1582 előtt Luca napja az év legrövidebb napja volt, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája. Gonoszjáró nap lévén, a gonoszok, bűbájosok, boszorkányok nyugodtan tevékenykedtek, ronthattak meg embert, állatot. Be is zárták előlük az ajtókat, ablakokat. Egyes helyeken Lucát is boszorkánynak tartják, aki kárt akar okozni az embereknek.

Luca meg is jelenik. A szerémségi Vogányban, Ürögön, Maradékon, Satrincán és más szerémségi falvakban a Luca-nap előtti estén a lányok, asszonyok fehér lepedőt terítenek magukra, fehér szoknyát vesznek fel. Ürögön az arcuk elé szitát borítanak, másutt kendővel kötik be, hogy ne ismerjék fel őket. Vogányban Luca kezében csengettyű, Satrincán meszelő, főzőkanál lehetett, így felöltözve Luca néni beállít a szomszédba, megkérdezi, ki a rossz, ki tud imádkozni. Aki jó és imádkozni tud, azt dióval, mogyoróval ajándékozza meg, a többit a meszelővel, fakanállal ijesztgeti.

Luca gonoszjáró nap, most tevékenykednek a boszorkányok. Bácsszőlősön azt mondják, amelyik légy megéri Luca napját, az boszorkány lesz. A rontás ellen ajánlatos fokhagymával bekenni az ablakot, az ajtó négy sarkát, tejet nem kiadni a házból, semmit sem kölcsön adni.

A boszorkányok felismerésére szolgált a karácsonyi misén a Luca estjén elkezdett Luca széke. A lucaszéket este titokban kezdték faragni a férfiak, többnyire agglegények kilencféle fából. Sepsén is 13 napig faragták, de 13 féle fából faragott 13 részből állt a Luca széke. Vojlovicán szalmából kötik a lucaszéket, hogy a karácsonyi éjféli mise után megtudja, ki ül rá a székre. Az lesz a felesége.

Ekkor kezdték el fonni a lucaostort is. Karácsony böjtjére be kellett fejezni mind a kettőt. A karácsonyi éjféli misén a lucaszéken ülve vagy állva és maga köré krétával bűvös kört húzva meg lehetett ismerni a falu boszorkányait. A boszorkány fején ugyanis agancsok és tolldíszek éktelenkednek, mint a hajdani sámánok fején. Bezdánban azt mondják, a boszorkánynak akkora szarva van, hogy nem fér be a templomajtón. El kell fordítania a fejét, hogy be tudjon menni. Oldalt megy be. Már erről is fel lehet ismerni.

Baranyában, Laskón lucainget kezdtek varrni a boszorkányok felismerésére. Ezt is karácsonyig készítették. Felvéve, a karácsonyi misén viselője meglátta a boszorkányt.

Ha valakit elkapnak a boszorkányok, szórjon maga mögé mákot, mikor menekül. Ha ez nem segít, álljon a felesége négykézlábra, bújjon át alatta, nem bántják majd a boszorkányok. A mise után futva vitték haza a lucaszéket, otthon tűzbe dobták, hogy ne kínozzák meg az illetőt a boszorkányok, mert a felismert boszorkányok természetesen védekeztek, megtámadták felismerőjüket. A lucaostor kiváló harci eszköznek bizonyult a támadók ellen. A boszorkányok elől szaladót a maga mögé szórt mák meg a lucabúza is megvédi. Míg fel nem nyalják a mákot az utolsó szemig a boszorkányok, addig védve van az illető.

Szlavóniában a reformátusok is faragtak lucaszéket. Karácsonyig mindennap csak egy rántást tettek minden szerszámmal. A cél itt nem az ártó gonosz felismerése, hanem a meggazdagodás.

Luca napján kell készíteni füvekből az állatoknak gyógyszert.

Most ültetik a gazdasszonyok a mágikus erejű lucabúzát. A Szerémségben másként történik az ültetés, mint más vidékeken. Szerémségben egy kis tányérba tesznek 2–3 marék búzát. A búza közepébe egy poharat állítanak, melyben olaj és bél van. Ez a kandiló. A szerbektől, horvátoktól átvett név mécset jelent. Az asztalra helyezett kandilót majd karácsony este gyújtja meg a háziasszony. A kandiló háromkirályok napjáig ég. A tányérba tett búzát naponként öntözik. Karácsonyig ki is zöldül. Általában piros szalaggal körülkötik a tányért. Bácskában is tányérba, esetleg pohárba ültetik a búzát, de nem tesznek mécsest a közepébe. Az ablakközébe téve kizöldül a maréknyi, vízzel permetezett búza. Újévig őrizték. Van, ahol kis homokot szórnak a magok szélére vagy közé. Pacséron karácsonykor megnyírták a lucabúzát, szalaggal átkötötték. Székelykevén 12 szemet vetettek, annyit, amennyi nap van még hátra az esztendőből. Az közös, hogy mindenütt nő ülteti a búzát. Ebben még megőrződött a nő ősi földművelő tevékenysége. A folklórirodalomban a lucabúzát Adonis-kert néven ismerik. Valószínűleg az Adria tájáról származik, és sokác, illetve bunyevác közvetítéssel került a magyarokhoz. Vidékeinken még ma is élő szokásról van szó, melynek hajdan mágikus tulajdonsága is volt, a jó termést, a termés minőségét mutatta meg, egyúttal a vetőmag kipróbálása is volt. A hiedelem szerint karácsony után az állatoknak, a baromfinak adva elősegíti a szaporodást, megőrzi az egészséget. A lucabúzától a tyúkok többet tojnak, a tojás sárgája nagyobb és szebb lett. A lucabúza kiváló szer tojás- és tejrontás ellen is. Pacséron karácsony reggelén a lucabúzáról levágott szárhegyeket a mosdóvízbe tették, hogy a benne megmosakodó lányok szebbek legyenek, a többieknek pedig ne fájjon a szemük. Újabban a temetőben karácsonykor a sírokra helyezik a lucabúzát.

Pacséron Luca estéjén foggal leszakítanak egy cseresznye- vagy meggyfahajtást, vízbe téve karácsonyig kivirágzik.

Mivel Lucának sokféle tevékenységet tulajdonítanak, sokféle hiedelem is fűződik hozzá. Luca napja, mint mondtuk, gonoszjárónap, de a gonosz hatalmának megtörésére irányuló varázscselekmények napja is. Zenta-Újfaluban pl. Luca napján fekete tyúkot vágnak, a tollat a tanya körül szórják, így nem éri vész a tanyát és a benne élőket. Luca napja házasságszerző, andrásolónap, asszonyi dologtiltó, bontónap, a jóslások, a termésjóslás, az időjárásjóslás napja, illetve időjárásra mutató nap is.

A férjhezmenő lányok, hogy megtudakolják jövendőbelijük nevét, lucapogácsát készítettek. Mindegyikbe egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát helyeztek. Az első kisült pogácsát széttörve fény derült a titokra. Szerémségben a nagylány Luca napjától karácsonyig mindennap egy-egy falatot eszik a lucapogácsából vagy egy almából. Az utolsó falatot karácsony reggel fogyasztja el a kapu előtt. A legelső arra menő férfi keresztnevével azonos keresztnevű lesz a férje. Zentán egy almát kell elkezdeni enni, és karácsony böjtjéig fogyasztani, akkor elmenni az éjféli misére, letérdelni a szenteltvíztartó elé, aki belebotlik, az lesz a férje vagy a felesége.

A lucacédulák is a jövendőbeli személyének megtudakolását szolgálták. Tizenhárom cédulára férfineveket írtak, de egyet üresen hagytak, összesodorták a papírokat, majd dobozba tették. Karácsonyig mindennap eldobtak vagy elégettek egyet, az utolsót karácsony este bontották ki. Amilyen nevet találtak rajta, olyan nevű lesz a jövendőbeli. Ha az üres cédula maradt utoljára, akkor nem jelentkezik kérő. Székelykevén a fiúk ugyanígy tettek.

Tizenhárom gombócba rejtett tizenhárom férfinév segíthetett a jövendőbeli nevének megtudásában. A gombócokat kifőzték. Amelyik először vetődött fel a víz színére, az tartalmazta a nevet.

Törökkanizsán a lányok azt tudakolták, hogy hány év múlva mennek férjhez. Luca estéjén a lány megrúgja a disznóól ajtaját, ahányat röfög a disznó, annyi év telik el a férjhezmenésig.

Topolyán a papucsrúgás volt divatban. Este a konyhaajtóban a lány lerúgta a papucsát a lábáról. Ha a papucs feje kifele állt, férjhez megy, ha befelé, a házban marad.

Ólmot is öntöttek a férjjelölt foglalkozását megtudakolandó.

Az álom is megjelenthette a jövendőbeli nevét. A székelykevei lánynak Lucától karácsonyig valamelyik éjjel álmában előkerülhetett a jövendőbeli neve. Zentán forgácsot tettek a lányok a fejük alá, hogy megálmodjak a kedves nevét.

A lucapogácsa halált, betegséget is megjósolt. Az ilyen célból készült jó zsíros pogácsába tollat dugtak. Mindenki választott magának egyet a pogácsák közül. Megsütötték. Ha a pogácsába tűzött toll megpörkölődött, akkor a tulajdonos vagy beteg lesz, vagy halál vár rá.

Szerencsevarázslásra szolgált a pogácsába sütött pénz. Egyetlenegy pogácsába tettek pénzt. Aki megtalálja, egész évben szerencsés lesz. Székelykevén a lucapogácsát búzalisztből kovász nélkül készítették, és a tűzhely tetején sütötték meg. Egybe egy dinárt rejtettek. Aki ezt a pogácsát kezdi enni, annak szerencséje lesz.

Székelykevén, Satrincán meszelni kell ezen a napon, el kell húzni a fal tövét, be kell meszelni a kemence száját, hogy a férgek elpusztuljanak, a szerencsétlenség elkerülje a házat, és többet tojjanak a tyúkok. A Muravidéken lopott forgáccsal dobálták meg a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. Zentán a gazdasszony fehér lepedőt terített magára, és piszkafával piszkálta a tyúkokat, mondva: ,,A mi tyúkunk toj, toj, toj, a másé meg kot, kot kot.” Csantavéren tüzes piszkafával kotorták meg a tyúkólban éjfélkor a tyúkokat. Közben háromszor mondták: „Koty, koty, koty, tojj, tojj, tojj!”

A termékenység – a szaporulat – varázslására szolgált a lucázás vagy kotyolás. Ez abból állt, hogy a tyúkokat napkelte előtt piszkafával, Székelykevén tüzes sütőfával meg kellett kotorni, hogy tojjanak, elkotoljanak. Kopácson a következő versikét mondták kotorás közben:

„Tyúkom, tyúkom, tojj tojást, a másé meg kotkodácst!” Zentán előbb a kemencébe dugták a piszkafát, azután a tyúk feneke felé szúrtak, mondván: „Az én tyúkom tojjon, tojjon, asszonyomé kotkodáljon, csuk-csurukk.” Másnap reggel is megismételték a kotorást, a szöveg ugyanaz, csak a végződés: nyik-nyirikk.

Törökkanizsán éjfélkor piszkálják meg a tyúkokat mondván: „Az én tyúkom toj, toj, toj, a másé meg koty, koty, koty.”

A muravidéki lucázó gyerekek egy ölfát vittek a kezükben, letérdeltek az ajtó elé, és mondták: „Luca, Luca, kitty, kotty, üllőn meg tyúkjok. Tiktyok, ludjuk annyit tojjon, mint a patakban a kövecs, disznójukon akkora szalonna legyen, mint ez az ajtószárfa. Luca, Luca három, a dinárt várom.”

Muravidéken Dobronakon férfiak mentek lucázni. Korbácsolni szoktak, és mondták:

    „Luca, Luca három,
    A pálinkát várom.
    Ha nem adnak pálinkát,
    Kifúrom a gerendát.”

A zenta-újfalui gazdasszony egy tál pogácsát süt. Míg azt rakosgatja, azt kell mondania többször egymás után: „Egyik kotlik, másik tojik.”

Szlavóniában, mikor az asszonyok a tyúkólból kijöttek, háromszor ráültek az ajtóküszöbre, hogy nyugodtan üljön a kotló, és mondták: „Üljetek, tojjatok!” Szerémségben az asszonyok egész nap ültek vagy feküdtek, hogy a tyúkok is jól üljenek a tojáson.

Maradékon egy kerékabroncsot tesznek ki szótlanul Luca napján az udvarra, karácsonyig abból etetik a baromfikat, hogy el ne kóboroljanak a következő évben. Székelykevén, ha azt akarják, hogy a tyúkok jól tojjanak, tüzes sütőfával kotortak be a tyúkólból ki nem engedett tyúkok közé. Közben mondták: „Sokat tojjatok, hamar kotoljatok!”

Ha valaki meg akar gazdagodni, szerez egy lidércet. A tojását most kell a hónaljba tenni, kikelteni, hogy a lidérc teljesítse gazdája kívánságait.

Ha Luca napján jön valaki a házhoz, feltétlenül le kell ültetni, mert különben nem lesz kotlós, vagy rosszul ül a tyúk a tojáson. Csantavéren az eltávozó vendég hátát pernyével szórják be, hogy a tyúkok jól tojjanak.

Luca, mint mondtuk, asszonyi dologtiltó nap. Bizonyos cselekvésektől tartózkodniuk kell az asszonyoknak, így nem szabad máshova menni. Ha nő ment a Muravidéken más házába, kiseprűzték, vagy fejszét dobtak elébe, és rápisiltettek vele, mert nem engedelmeskedett a tilalomnak. Ha férfi ment a házhoz, akkor szalonnával, borral kínálták. Luca napján nem volt szabad kérni semmit más házában. Székelykevén azt tartották, hogy nem ajánlatos főzni ezen a napon, mert megállítják a tyúkok tojását. Csak lucapogácsát sütöttek a tűzhely tetején. Vásárolni sem jó, mert nem lesz pénzük egész évben. Ne adjunk semmit kölcsön Luca-napkor – tanácsolták egymásnak az asszonyok.

Általános hiedelem, hogy varrni sem szabad, mert bevarrják a tyúkok fenekét, és nem tojnak. Fonni, mosni, kenyeret sütni, diót törni, máshova elmenni szomszédolni, este kint járni, valamit elkezdeni, tejet kiadni nem lehet, mert vagy tűzvész tör ki, vagy üszkös lesz a búza, vagy elapaszt a tehén, kiadják a hasznot a házból. Ha idegen érkezik a házba, ne támaszkodjon a kemencének, mert majd nem tojnak a háziak tyúkjai.

Luca napján ne adjunk borsót a kakasnak, mert vad lesz. Mosogatáskor, mosáskor nem szabad kiönteni a vizet, ha mégis mosnánk a tilalom ellenére is, a víz vérré válik. Vigyázzunk, hova öntjük a vizet, mert ha a jószág iszik belőle, megdöglik. Mosdani sem jó a szobában, mert sok lesz a bolha. Ne is nevessünk, mert karácsonykor sírni fogunk. Ne nézzünk ki az ablakon, az ajtón se vigyünk be semmit, mert nem lesz ennivalónk egész évben. Ne varrjunk ruhát, mert ha felvesszük, meghalunk. Székelykevén nem adnak ki tejet az ablakon, mert kiadják a hasznot, elapaszt a tehén.

Vannak dolgok, amelyeket azonban éppen most kell elvégezni. Luca napján jó tapasztani, mert rátapasztjuk a zsírt a disznóra. A kemence száját is be kell tapasztani Topolyán, hogy vastag legyen a szalonna. Ha legyet látunk, üssük agyon, mert biztosan boszorkány. A kulcslukakat be kell dugni hagymával, fokhagymával, hogy ne bújjon be a kíváncsi szerencsétlenség. A kaput be kell zárni, ne jöjjön be senki, mert nem lesz kotlós, vagy rosszul kél a csirke. Horgoson lekaparják a kemencét, a külső falát, a lekapart mésszel etetik a tyúkokat, hogy tojjanak.

A pásztorok szerint arra is vigyázni kell, hogy milyen nemű személy érkezik először Luca reggelén a házba. Ha nő, akkor több lesz a nőstény bárány, ha férfi, akkor kosbárányok születnek nagyobb számban. Pacséron, ha elsőnek férfi nyit be a házba, akkor a gazda kancája csődörcsikót, a tehén pedig bikaborjút ellik. Ha nő az első, akkor kancacsikó vagy üszőborjú születik.

Baranyában, ha Luca éjjelén csillagos az ég, akkor jó termés lesz a következő évben.

Ami Luca időjárását illeti, ekkor szokott fújni Luca szele. Rendszerint szeles nap Luca. Ha ordít a szamár Lucákor, sok jégeső lesz.

Ezen a napon készítik az általánosan ismert Luca-kalendáriumot, mely az eljövendő év 12 hónapjának az időjárását mutatja meg. Tizenkét féldió héjába vagy egy hagyma húsának 12 levelébe sót tesznek. Mindegyiket megjelölik, hogy melyik melyik hónapot jelképezi. Ha megnedvesedik a só valamelyikben, akkor az a hónap nedves, esős lesz.

Székelykevén hagymát tesznek a kemencébe, s abból, hogy hogyan száradnak le a hagyma húsának rétegei, állapítják meg a következő esztendő időjárását.

Általános hiedelem, hogy amilyen Luca napja és az utána következő napok időjárása karácsonyig, olyan lesz január és a többi hónap időjárása.

december 12.

2011-12-05T02:27:00.005-08:00

Luca előtti nap

Szeged környékén, vagy a Mura vidékén régebben "Luca előtti nap"-nak titulálták december 12-én a Gabriellák névünnepét. Ez gyakorlatilag abból állt, hogy a babonásabb gazdasszonyok kora reggel egy piszkafával megbolygatták az ülőn szunnyadó tyúkokat, mert az efféle varázscselekmény jobb tojókká és kotlósokká serkentett őket. Este azután már országszerte a másnapra átnyúló Lucázás sejtelmes öröme, várható tréfás-bolondos meglepetése tartotta izgalomban a falvak népét. Számos vidéken a legények bosszantó tréfákat űztek Luca előestéjén. Leszedték és elcserélték a lányos házak kapuit, szalmával torlaszolták el a bejáratot, szétszedték a szekeret, majd a háztetőn állították össze, vagy a kútba dobták.

Luca előtti nap ~ Gabriella napja

A Muravidéken előbbre hozták a Luca-napi szokások közül a tyúkokkal végzendő varázscselekményt. A gazdasszony kora reggel egy piszkafával megpiszkálta, leverte az üllőn gubbasztó tyúkokat. Azt tartották ugyanis, ha leverik a tyúkokat az üllőről, akkor korán elkotlanak.

december 8.

2011-12-05T02:27:00.003-08:00

Mária napja

Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának a napja, és az ő tiszteletére ezen a hajnalon is megtartott Rorate-mise. (A latin elnevezés a mise szövegében elhangzó "rorate coeli": "harmatozzatok, egek" nyomán keletkezett.) A népi kalendáriumban is helyet kapott decemberi Mária napot régebben Eketiltó vagy Földtiltó Boldogasszony napjaként is emlegették, mivel ekkor már nemigen lehet szántani. Ha a fagy elmarad és sárba enyhül az időjárás, abból karácsonyra jeges időre következtettek. A Mária napi hosszú jégcsap az eljövendő évben szép kendertermést ígért.

Mária napja ~ Földtiltó Boldogasszony napja

A muravidéki Radomasban „Füödtítu Buódogasszon” – Földtiltó Boldogasszony napján nem szabad szántani. Nem is igen lehet már a rossz idő miatt. Baranyában sem tartják ajánlatosnak ettől a naptól kezdve a földek szántását és bevetését.

Idő- és termésjósló nap is december nyolcadika. Ha hosszú a jégcsap – vallják Baranyában –, hosszú szálú, szép kender terem majd a jövő esztendőben. Székelykevén gyümölcsfavesszőt vágnak, a meleg szobában kivirágoztatják karácsonyig, majd a termésre lehet belőle következtetni.

Ami az időjárást illeti, a tapasztalat alapján az a vélemény alakult ki, hogy ha sáros ez a nap, akkor a hónap végén biztosan számíthatunk jégre.

december 7.

2011-12-05T02:27:00.001-08:00

Ambrus napja

Szent Ambrus a méhészek és a mézeskalácsosok patrónusa. Szent AmbrusRómában tanult először retorikát, majd politikai pályára lépett. Fiatalon lett két itáliai tartomány vezetője mediolanumi (milánói) székhellyel. 374-ben a város püspökének választották meg - akarata ellenére -, noha még meg sem volt keresztelve, katekumen volt. Megkeresztekedett, majd püspökké szentelték, valószínűleg december 7-én. Szétosztotta vagyonát, teológiát kezdett tanulni elsősorban görög atyáktól. Teljes erővel belevetette magát az egyházpolitikai harcokba, egész életében küzdött az eretneknek tartott ariánusok ellen, megfosztotta őket templomaiktól, jövedelmeiktől. Szent Ambrus nagyszombaton halt meg. Emléknapja a katolikus, ortodox és anglikán naptárban december 7-én van, az evangélikus kalendáriumban április 4-én.
A méhészek a szokásosnál is gondosabban foglalkoznak a kaptáraikkal, az áttelelő méhcsaládokkal, mert úgy vélik, ettől függ a jövő évi mézelés.

december 6.

2011-12-05T02:26:00.007-08:00

Miklós napja

A keleti egyházak máig legtiszteltebb szentje Miklós püspök. Szent MiklósNapját - december 6-át - főleg a gyerekek várják különös izgalommal. Merthogy a jeles nap előestéjén jön a Mikulás, akár be is kopogtathat a legkisebbek otthonába, és ahol netán csintalanabb a gyerkőc, oda még a virgácsos krampuszt is magával viszi. Ahová pedig csak éjnek évadján jut el, ott sem marad üresen, ajándék nélkül az ablakba kitett kiscipő. A rendkívüli szociális érzékkel megáldott püspök jó cselekedeteiről és csodatételeiről számtalan legenda mesél. Legismertebb talán az a történet, amelyben egy gazdag nemes hirtelen nagy szegénységre jutott, és úgy akart magán segíteni, hogy három leányát erkölcstelen életre adja. Miklós mentette meg a lányokat a bűntől, mivel három egymást követő éjszakán egy-egy zacskó aranyat dobott be a házuk ablakán. Innen ered az egész világon elterjedt szokás, hogy Szent Miklós napján a szülők megajándékozzák gyermekeiket, mondván, ez a Mikulás ajándéka. Kevésbé közismert, hogy a szülőket is lázba hozó Mikulás-járás hazánkban a viszonylag új keletű népszokások közé tartozik. Alig másfélszáz esztendeje terjedt át hozzánk osztrák és cseh földről, és nem egyenes utódja a régi magyar Szent Miklós kultusznak. A legendás szent a középkorban a gyermekek, a hajósok és a diákok patrónusa volt, de hozzá fohászkodtak a férjhez menő lányok is. Szent Miklós a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságok védőszentje is volt. Névünnepét sokfelé az asszonyok dologtiltó napnak tartották, míg az időjósok szerint Miklós a karácsonyi időjárást is megmutatta.

December 6. Szent Miklós napja
Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás szokása.

Miklós napja ~ Mikulás napja

Miklós a gyermekek barátja, meg is ajándékozza őket. Amikor a századfordulón a Mikulás még világos nappal járta a falut, a szigorú, botos Mikulás előcsalta a kuckóba bújt gyereket, kifaggatta, tud-e imádkozni. Járt a vessző, ha bebizonyosodott, hogy nem tud, még az anyja is kikapott.

Az ajándékokat a szülők a kiskapuban adták át a Mikulásnak. Csak dió, alma, cukorka volt az ajándék. Később jött szokásba, hogy a Mikulás az ablakba kitett, tisztára „suvickolt” cipőkbe, megmosott, bemeszelt faklumpákba tette reggelre puttonyából a megérdemelt ajándékot a jó és szorgalmas gyerekeknek. Társa, a hosszú nyelvű krampusz, ördögfióka pedig arannyal befuttatott virgáccsal vagy festetlenül maradt ágacskákból kötött csomóval „jutalmazta”, illetve büntette a haszontalan rossz gyerekeket.

Miklós napja ma inkább mindenfele termőnap, illetve időjósnap voltát őrizte meg. Tudniillik, ha ezen a napon születnek kismalacok, akkor a koca felnevelheti majd őket. Baranyában viszont úgy vélekednek, ha fúj a szél Miklóskor, elpusztulnak az egerek.

Mint időjós megmutatja a hónap végének az időjárását. Ha pedig enyhe idő volt, mondják a baranyaiak, Miklós egészen biztosan megrázza majd a szakállát. Azt is tartják, hogy megmutatja karácsony időjárását.

december 4.

2011-12-05T02:26:00.005-08:00

Szent Borbála

Európa csaknem minden országában, ahol bányászat folyik, évszázadok óta megünneplik december 4-ét, a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a napját. Szent BorbálaElterjedése annak köszönhető, hogy a bányászhagyományok és tradíciók közösek egész Európában, közös a természettel vívott harcuk. Munkájukat állandó életveszélyben végzik, és ez olyan összetartó erőnek bizonyult, amelynek még a nemzetek határai sem szabtak korlátot. Bányászaink 1945 előtt munkaszünettel ünnepeltek. A vértanúságot szenvedett ókeresztény Borbálát tartották védőszentjüknek a tüzérek, a harangöntők és a kőfaragók is.
Szent Borbála emléknapjához évszázadokon át sok hiedelem fűződött. Ha a Borbála napján vízbe helyezett cseresznyefaág, a "borbálaág" karácsonyra kivirágzott, az eladó lánynak közeli házasságra volt kilátása. Hasznosnak bizonyult az is, ha a lányok András napján az eresz alá dugott almát december 4-én a másik oldalára fordították, majd karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére. Ugyanis aki a mise után először szólította meg őket, annak a családjából várhatták a vőlegényt.
Borbála dologtiltó nap is volt. A hiedelmek ilyenkor tiltották a varrást, fonást, söprést. Ám ha női látogató tévedt a házba - ami az egész téli ünnepkörben szerencsétlenséget jelentett - azt feltétlenül seprűvel verték ki. Idegen férfit sem láttak szívesen, mert az is elviszi a ház szerencséjét, akárcsak az ajándékozás és a kölcsönkérés. Fonás és varrás helyett Borbálakor tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak, hogy annak zöldjéből majd a következő év termésére jósoljanak.
Ugyanakkor Baranyában ezen a napon a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyoknak tilos volt hozzányúlni a rokkához, mert ezek a műveletek - felgerjesztvén az ártó szándékot - megbetegíthették volna a marhát.

December 4. Borbála napja
Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt. Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Például a női munkatilalom, e napon a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.

Borbála napja

Borbála napjának több funkciója van. Termésjósló nap. A Borbála-ág kivirágoztatása Doroszlón, Becsén és másutt is szokásos termésjósló mód, de sok helyen már elvesztette ezt a szerepét. Egyszerűen csak azért fordulnak a Borbála-ágak kivirágoztatásához, hogy karácsonyra virág legyen a házban, ha nincs másféle virág, mely színt, vidámságot visz a téli napok szürkeségébe.

A Borbála-ágat, Doroszlón sárgabarack termőrügyes ágát vagy venyigét befőttes üvegben, vízben feltették a kemence vállára vagy a meleg szobába az asztalra. Ha karácsonyig kihajtott, kivirágzott, meg lehetett látni, milyen lesz a termés a következő esztendőben.

E nap szétszedő-, bontónap, mert csak szétszedő, bontó munkát lehet végezni, termelő, valamit alkotó munkát nem.

Mivel részleges dologtiltó nap Borbála napja, a férfiak Baranyában nem fejthetnek bort, a nők pedig nem fonhatnak, mert megsántul a marha. A Muravidéken meg is magyarázzák, miért nem szabad hozzányúlni a rokkához. Azért, mert ha fonnának az asszonyok, Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának. Ha ez megtörténhet, biztonságosabb a tollfosztás. Különben is csak bontó munkát lehet végezni, a tollfosztással pedig nem árthat senkinek és semminek a gazdasszony.

december 3.

2011-12-05T02:26:00.003-08:00

Ferenc, disznóölő Szent Ferenc, Disznóölő Ferenc napja

Gombos, Doroszló dunántúli községekből származott lakosai emlegetik Ferenc napját Disznóölő jelzővel. Régen ugyanis azt tartották a Dunántúlon, hogy e nap kiváló alkalom a disznók levágására, feldolgozására, már elég hideg van, van ideje és lehetősége a húsnak, hogy kifagyjon.

december 1.

2011-12-05T02:26:00.001-08:00

Elza napja

A meteorológiai tél kezdetét hirdeti. A gazdaasszonyok rendszerint ekkor fogták be hizlalásra a karácsonyi pulykát, míg az időjárás megfigyelői a gallyakat rázó, szeles Elza-napból végleg szeles decembert jósoltak. "Elza-napi éles szél, négyheti széllel jár."

Elza napja

December első napjával már megkezdődik a hóvégi ünnepekre való előkészület. Többek között befogják a karácsonyi pulykát is hízni.
Az időjárást illetően negyvenes nap. Mindenütt azt tartják, ha e napon fúj a szél, akkor 40 napig szeles lesz az idő.

november 30.

2011-11-02T01:31:00.000-07:00

András napja

András, Jézus tanítványainak egyike, halász volt, éppúgy, mint testvére, Szent András Simon Péter. Jézus halála után a Fekete-tengertől délre hirdette az evangéliumot. Krisztus után 60-ban, Petra városában keresztre feszítették. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András kereszt néven emlegetik. Ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.
Az András naphoz legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz. A házasságjósló praktikákat a lányoknak titokban kellett végezniük. A párna alá tett férfiruha volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe. Ha a disznóólat a lányok megrugdalták ezen a napon, a disznó röffenéseinek a száma megadta azon évek számát, amíg még pártában maradnak. A közös jóslások közül említésre méltó az ólomöntés, ahol az öntvény formájából az eljövendő férj foglalkozására következtettek.
A hagyományos falusi gazdálkodás szerint a disznóvágások ideje is ekkor kezdődik, így karácsonyra már elkészül a füstölt hús is. Ekkor már általában elég hideg van ahhoz, hogy a "disznóságokat" a hagyományos eljárásokkal is el lehetett tartani. Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot.
Az András körüli napokra esik Advent első vasárnapja, a karácsonyi négyhetes előkészület kezdőnapja. Ilyenkor tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. Ehhez az időszakhoz hozzátartoztak a katolikus egyházban a hajnali misék, a roráték. Advent időszaka a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepére való testi és lelki felkészülés ideje volt. Ekkor készültek fel a betlehemesek, szerveződtek a csoportok, tanulták be a szerepeiket, ádventben jártak az ostyahordó gyerekek. A kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki. Díjlevélben foglalt járandóságuk volt ez a vékonypénzű tanítóknak.
Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik. Ez a Megváltó születését váró, előkészítő időszak. Szép szokásként adventi koszorút készítenek a családok, amelyet vagy az asztal közepére helyeznek, vagy felfüggesztenek valahová a szobában. Fenyőágból készül, koszorú formájú, rajta négy gyertya, advent négy hetének megfelelően. Minden vasárnap egy gyertyát meggyújtanak, így karácsonyra már mind a négy gyertyácska ég.

November 30. András napja
Szent András apostol a keleti egyház védőszentje az I. században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért hívják az ilyen keresztet andráskeresztnek. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek.

András napja

András a téli évnegyed kezdőnapja. Mint ilyen, a férjjósló, párjósló cselekmények egyik fontos napja. Egész nap böjtöltek.

A lányok este tükröt, férfi alsóruhadarabot tettek a fejük alá, és azt remélték, hogy megálmodják jövendőbelijük nevét. A Bácskában Topolyán, Csantavéren, de a Bánátban, Baranyában is a lányok egész nap böjtöltek, lefekvéskor pedig a topolyai lányok ezt mondták:

„Agyláb, léplek, András, kérlek,
Mutasd meg a jövendőbeli vőlegényemet.”

Azt remélték, hogy álmodnak a jövendőbelivel, vagy álmukban meghallják a nevét.

Párjósló cselekmény volt az András-pogácsa készítése is. Három pogácsát sütöttek, mindegyikben egy-egy férfinévvel. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, a benne levő cédulán szereplő nevű személy lesz a jövendőbeli.

Ólmot is öntöttek, ólmot tettek egy rossz kanálba, betették a kanalat a tűzbe, ahol az ólom megolvadt. Kivették a kanalat, s hirtelen egy bögrében levő vízbe öntötték a kanál tartalmát, a megolvadt ólmot. Az ólom a hideg vízben részekre bomlott, vagy egyben maradt, s valamilyen alakot vett fel. Az alakból próbálták kiolvasni a jövendőbeli foglalkozását.

A legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól. Ők 13 cédulát írtak lánynevekkel. Lucáig egyenként eldobálták a cédulákat, az utolsónak maradt cédulán találták a menyasszonyjelölt nevét. A lányok is gyakorolták szinte mindenfele a párjóslásnak ezt a fajtáját.

Lábadi Károly szerint Baranyában, Laskón így történt a jóslás: „András napján a hajadon lányok, fiúk egész nap nem esznek, nem isznak semmit. Fésülködni, mosakodni nem szabad. Este, amikor lement a nap, és a fiatalság le akar feküdni, meg kell mosakodnia. A mosdóvizet nem szabad kiönteni, hanem az ágy mellé kell tenni, ahonnan lesz a feje. Egy vadonatúj törülközővel megtörülköznek. Evvel letakarják a vizüket. Megfésülködnek, és a fésűben benne hagyják a hajukat, és a tükörrel együtt, amelyben nézték magukat, a fejük alá tették. Enni és inni még most se szabad. Abban az éjszakában meg kell hogy álmodja, hogy ki lesz a jövendőbeli párja. Ha a lányok azt álmodják, hogy egy kutya harapja őket, annak lányfejjel gyereke lesz.”

Doroszlón másképpen akarták fellebbenteni a jövendőt takaró leplet. Cédulára írták fel a számba jöhető legények nevét. A cédulát meg fésűt, tükröt tettek a párnájuk alá. Ha a cédulán levők valamelyikével álmodtak, az lesz a férjük. Az almamag is jóslóeszköz. András előtt nagy szeretettel ették a lányok az almát, számolták a magokat. Ha olyan almára bukkantak, amelyben 7 vagy 9 magot találtak, akkor a magokat papírba csomagolták, András nap estéjén a fejük alá, a párna alá helyezték, hogy megálmodják a férjüket.

„András, haza láss!” Vége az őszi időnek, jön a tél – mondták Bezdánban.

András időjósló nap is. Topolyán, de másutt is hagymakalendáriumot készítenek. „Egy jókora fej vöröshagymát négyfele vágtak, és ízekre szedtek. Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipetnyi sót szórtak. A lemezeket sorban egy tányérba tették, közben megjegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz. Amelyikben nem volt víz, az száraz lesz” (Magyar néprajzi lexikon). Gyümölcsfaágat is tettek vízbe, felhelyezték a kemence vállára. Ott a kellemes melegben karácsonyig szépen kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepe, akkor január végére erős tél várható, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége fele köszönt be majd a nehéz idő, fagy, jég, havazás.

A székelykeveiek szerint Andráskor indulnak el a farkasok juhokat rabolni. (Ez a hiedelem valószínűleg még bukovinai tartózkodásuk idejéről származik, még mielőtt 1883-ban ideköltöztek volna.)

A gazdálkodással összefüggő András napi szokásokról is tudunk. Bánátban azt tartják: „András napi hó vetésnek nem jó.”

András termőnap is. Kotlót, fát ültettek a bánátiak, disznókat párosítottak e napon.

András-nap bontónap is. Bánátban már disznót ölnek ezen a napon, hisz elég hidegek járnak, kifagy a hús. A szerémségiek azt vallják, hogy még most ki lehet irtani a háziférgeket.

Ezen a napon semmi szín alatt ne vágasson eret senki!

Andrással befejeződik a zajos mulatozás, „András zárja a hegedűt”. Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehet még otthon muzsikálni, de másutt nem, mondják Szlavóniában a református községekben. András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, advent. Ehhez a periódushoz is fűződik néhány népi megfigyelés Baranyában és a Muravidéken: „Adventi malac nem maradós, nem jó hízó.” „Adventi kutyakölykökből lesz a legjobb házőrző.”

november 25.

2011-11-02T01:24:00.003-07:00

Katalin napja

Szent Katalin a kórházak, a betegek, az elesettek védőszentje azSzent Katalin ágybavizelőket is oltalmazza. Alexandriai Szent Katalin ünnepét a keresztény egyház november 25-én, vértanúságának napján tartja. A legenda szerint Kosztus ciprusi királynak leánya volt. Amikor hírét vette, hogy a császár üldözi a keresztényeket, Katalin védelmébe vette az üldözötteket. Vitába szállt a császárral is a keresztény tanítás igazáról. Hite miatt börtönbe került, ahol megkínozták, végül lefejezték. A legenda úgy tartja, hogy testét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol tiszteletére kolostor épült. Mivel úgy tartják, hogy utolsó imádságában Katalin a betegekért és haldoklókért is imádkozott, a késő középkorban sok kórház patrónájának tekintette.
Katalin napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódnak. A lányok gyümölcsfaágat állítanak a vízbe, és ha az karácsonyra kihajt, közel van a férjhez menés. Az ágat sokfelé Katalin ágnak nevezik. A fiúk böjtölnek e napon, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.
Számos vidéken dologtiltó nap a Katalin. Nem sütnek kenyeret, nem őrölnek a malmok, nem szántanak. Közismert népi időjóslás: "Ha Katalin kopog, a Karácsony locsog." A régi öregek szerint: amilyen Katalin napja, olyan a január, amilyen a következő nap, olyan a február.

November 25.   Katalin napja
Szent Katalin a IV. században élt, hitéért mártírhalált halt. A házasságra vágyó lányok védőszentje, vértanúságának az eszköze a kerék miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték. Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. A vízbe tett gyümölcság, ha kizöldül karácsonyig, a lány közeli férjhez menetelét jósolja. Az ágat katalinágnak, katalingallynak nevezik.

Katalin napja

Mindenütt azt tartják, ha Katalin kopog, karácsony locsog. Zentagunarason ezt így fogalmazzák meg: „Ha Katalin locsogós, a karácsony ropogós.”

Katalin rámutatónap. Megmutatja január időjárását.

Vojlovicán azt mondják, hogy a mulatságokat Katalin tiltja, András zárja. Vége az őszi mulatságoknak. Topolyán is ekkor tartották az utolsó bálat.

Katalin női dologtiltó nap. Szerémségben ilyenkor nem szabad kenyeret sütni. Doroszlón viszont férfi dologtiltó nap. Nem szabad szántani, sem befogni a kocsiba, ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekek, a malmosok templomba mentek, mert védszentjük volt Katalin. Csantavéren a fiúk Katalinkor böjtöltek, hogy meglássák jövendőbelijüket.

Egy Katalint csúfoló versike a Baranyából, Kő községből (Lábadi Károly gyűjtése):

        „Katica, Katica felmászott a fára,
        Leesett, leesett, kitörött a lába.”

november 22.

2011-11-02T01:24:00.001-07:00

Cecília napja

Bálint Sándor említi, hogy „Versecen a Várhegyen él Szent Cecília, a város oltalmazója. Gondoskodik a szőlősgazdákról. Ott lebeg a levegőben, és fonalat húz Versec körül, hogy semmi baj ne érje. Ezért a várost a járvány, tűzvész, háború mindig megkímélte.”

A hagyomány szerint a legtöbb helyen azt mondják, hogy Cicelle (Cecília) táncol a holdban, Dávid király pedig hegedül.

november 19.

2011-11-02T01:23:00.000-07:00

Erzsébet napja

Szent Erzsébet Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-re. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon. Több helyütt az országban Erzsébet napja alkalmával jótékonysági bálokat rendeznek.
"Szent Erzsébet napja, tél erejét szabja." - emlegették ilyenkor november derekán a 19-éhez kapcsolódó regulát a régi öregek. Aztán, ha az Örzsébet a "hópendelyét" alaposabban megrázta, abból enyhe decemberre és lágy télidőre következtettek. Még inkább kívánták a késő ősz első kiadósabb havazását az úgynevezett iccés juhászok, mert nekik, a tavasszal megkötött egyezség szerint, addig kellett kint tartani az őrzésre, legeltetésre felvállalt falkát, amíg a birka hátát be nem lepte a hó.

November 19.   Erzsébet napja
Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha e napon havazik, azt mondják Erzsébet megrázta pendelyét.

Erzsébet napja

Erzsébet a tél és karácsony rámutatónapja: „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja.” Mindenütt azt tartják, ha esik Erzsébetkor, akkor lágy tél lesz, nem kell félni a téli zimankótól, erős hidegtől, fagyoktól. A gazdák azt mondják, amilyen Erzsébet, olyan lesz decemberben, karácsonykor. Erzsébetkor rendszerint leesik az első hó. „Erzsébet megrázza a pendelyét”, havazik. Most már mindenféleképpen be kell fejezni az őszi búza vetését (Doroszlón).

Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor mondja: „Az Örzsébet-nap, habár még a téli időszak elég messze van, sokszor meghozza az első havazást, aminek különösen az iccés juhászok örültek. Az őrzést ugyanis tavasztól hóleesésig egyezték meg, és ha ilyenkor egy kicsit is több hó esett, széthányták a falkát. Az persze már nem volt baj, ha elolvadt a hó, mert már csak a saját falkájukat kellett őrzeni, ami sokkal könnyebb volt. Esőben és rossz időben biza könyebb ám a kis falkát őrzeni, mint a pár százat. A régi gulyások is eddig hajtották a gulyát, csak ők ekkor, ha esett a hó, ha nem, befejezték az esztendőt.”

Erzsébet után nincs bál, mert kezdődik az advent.

Az Erzsébet nevűek csúfoló rigmusa:

        „Böske,
        Eltörött a macska farka,
        Kösd be!” (Szlavónia)

november 11.

2011-11-02T01:22:00.002-07:00

Szent Márton napja

Szent Márton 316-317-ben Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon - a legenda szerint - kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Szent MártonMárton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-372-ben Tours polgárai püspökké választották. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi. Tours-i sírja híres zarándokhely lett.
Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható."
Márton napja a gazdasági év zárása, az elszámolás időpontja. Ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot, ünnepélyesen bírót választottak maguk közül az új évre. Megkapták a járandóságukat is, a "Mártongarast", a bocskorpénzt, meg a természetbeni juttatásokat, hogy megteljen télre a kamrájuk. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a fő fogás a "likprádlinak" nevezett libapecsenye volt. Mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát, az ínycsiklandozó sültet "gyertyapecsenyének" is mondták. A szőlősgazdák ekkor kóstoltatták meg egymással a kiforrt termést, és az új bornak, miként emlegették: Márton volt a bírálója.

A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő "avis Martis" neve, melyből könnyen vált "avis Martini". Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."

November 11. Márton napja
Szent Márton 316-ban született Pannóniában. A középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott: emlékét helynevek is őrzik. A XIV. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik."

Márton napja

Régen Márton a gazdasági év fontos őszi zárónapja volt. Baranyában pl. akkor hajtották be a gulyát telelőre.

Márton gonoszjárónap, időjós negyvenes nap, rámutató- és tiltónap. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél” – mondja a rigmus. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik.

Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon.” „Márton fehér lován nyargal.” A bánátiak szerint 40 napig olyan idő lesz, mint e napon, viszont a tél időjárása a maiak ellentéte lesz.

Baranyában a szép, napos Márton-napot és az előtte vagy utána következő napokat Márton nyarának emlegetik, amely hideg telet jelent.

Márton madara, a holló eddig a hideg erdőben lakozott, most előkerült, mindenfele látni.

Márton lúdját is emlegetik, hisz ez a lúd hizlalásának ideje. A lúdhoz több hiedelem fűződik. Pl. időjóslás: „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.” A Muravidéken, Szlavóniában mesélték: „Ha Márton lúdját megölték, megsütötték, akkor levették a melle csontjáról a húst. Az első része a csontnak a nyakánál a karácsonyig tartó időt jelzi, az utolsó része a karácsony utáni időt. A mellcsont fehérje havat és esőt jósol, a vörösesbarna színű csont pedig nagy hideget.”

Egyébként ludat illik enni ezen a napon, mert aki Márton napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Az újbort is megkóstolják a lúdpecsenyéhez, mert „A bornak Márton a bírája”, megforrt az újbor, elválik, hogy milyen.

Baranya és Muravidék lakói szerint nem szabad mosni, teregetni, libatojást elültetni Mártonkor, mert odasiet „a dög”, és elpusztul a jószág, majd a jószág bőrét terítik ki, a libatojásból pedig kétfejű kisliba kel ki.

Sepsén megverik egy hosszú póznával a diófa ágait, hogy jövőre többet teremjen.

november 3.

2011-11-02T01:22:00.000-07:00

Szent Hubertus

Az erdészek, vadászok, lövészcéhek védőszentjének napja, ismét az élet örömeire fordította az élők figyelmét, melyet nagy eszem-iszommal ünnepeltek a vadászok.

Szent HubertHubert (727) a legenda szerint hercegi család elkényeztetett sarjadéka volt, aki teljesen a világi örömöknek élt. Egyszer nagypénteken is kiment vadászni: hirtelen egy szarvas tűnt föl előtte, amely agancsai között keresztet viselt. A látomás annyira megrendítette, hogy életét megváltoztatta. Annyi kétségtelen, hogy Lüttich első püspöke volt. Szentelését - ismét a legenda szerint - maga a pápa végezte. Amikor a püspöki öltözetet átadta neki, a stóla hiányzott. Erre egy mennyei angyal jelent meg, és stólát nyújtott át neki, amelyet ereklye gyanánt őriznek, és máig azokra teszik, akiket veszett kutya harapott meg.

november 2.

2011-11-02T01:21:00.001-07:00

Halottak napja

Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat". A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Az ezredvégi világvége várás elmúltával azonban az ünnep megmaradt, egyre inkább elterjedt, és a 14. századtól Róma is átvette.
Bár a Mindenszentek napja néhány száz évvel korábbi, mégis mint a halottak napjának vigíliája ment át a gyakorlatba. Halottak napjaE két napon nem csak az egyház, de az egész társadalom is a halottjairól emlékezik meg. A temetőket kitisztítják, a sírokat feldíszítik, és mindenszentek estéjén gyertyákat égetnek a sírokon, vagy otthon, a lakásban. Számos templomban rekviemmel emlékeznek a halottakra.
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért néhány vidéken a halott családtagoknak is terítettek az asztalnál. A gyertyagyújtás is mágikus szokást idéz, arra szolgál, hogy a sírjukból e napon kiszabadult lelkek visszataláljanak a helyükre, és ne kísértsék az élőket. Régebben a falusi nép vígságos torral emlékezett az elhunytakra.

Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra (a bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták). Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. A hagyományos paraszti közösségek egy részében "a halottak hetén" munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak.
Egyes helyeken halottak napján - a holtak nyugalma érdekében - a gazdaemberek tartózkodtak a mezei munkától. Számos vidéken a halottak napjának hetében tilos volt a mosás, mer különben "vízben állnak a halottak". Gazdasági hagyományok is kötődnek e két naphoz. Az állatok sok helyütt ilyenkor szorultak be az istállóba. Néhány faluban a cselédek és pásztorok felfogadásának napja is ez a két nap. Az öregek a Mindenszentek napján levágott cserfaágból jósolták az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek.

November 2. Halottak napja
A Mindenszentek napja még azoknak az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A IX. század óta kötelező ünnep. Városon és falun egyaránt a halottakra emlékezés ünnepe: a sírok rendbehozatala, feldíszítése, gyertyagyújtás a halottak tiszteletére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra is megterítenek: kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. Halottak napján, sot hetében mosási tilalom volt érvényben, mert a néphit szerint a hazajáró halott vízben állna. Ezen a napon tiltották a munkát, mert megzavarja a holtak nyugalmát.

Halottak napja

Székelykevén, halottak napjára virradó éjjel, ha valaki álmában eszik a halott családtaggal, hogy az ne váljon hazajáró lélekké, valamilyen ételt átvisznek a szomszédba.

Ez a nap is még a halottaké. Az élőknek tilos a munka. Szlavóniában semmiféle földmunkát nem szabad végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Ha véletlenül valaki mégis vetne, vagy más hasonló munkát végezne, keléses lesz. Doroszlón szintén nem végeztek földmunkát, a lovakat sem fogták be. Az ok: ne nyugtalanítsák a halottakat. Hasonló okból nem ajánlatos az asszonyoknak sem mosni. Ha megtennék, a család halottjai vízbe kerülnének.

Ha e napon esik az eső, a csantavériek szerint sok felnőtt halott lesz.

Szajánban ezen a napon liszttel, gabonával, főzelékkel, kaláccsal ajándékozták meg a koldusokat.

november 1.

2011-11-02T01:21:00.000-07:00

Mindenszentek napja

Mindenszentek ünnepén azokat a megdicsőült lelkeket ünneplik, akikről - mivel sokan vannak - név szerint nem emlékezik meg a naptár.
Mindenszentek egyetemes ünneppé 844-ben, IV. Gergely pápasága alatt vált. Az ünnepet még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tették át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék, ezzel ötvözve a régi hagyományt az újjal. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. A katolikus egyház az ünnepet tehát november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje. Ez a nap 2000 óta újra munkaszüneti nap Magyarországon.

Mindszentek ~ Mindszentek napja

E nap estéjének halott-tiszteleti szokásai a római Feralia ősi halotti ünnepeiből nőttek ki. Mindenszentek napján Zentán a család minden tagja meggyújt egy-egy gyertyát. Akié a leghamarabb ég el, az hal meg elsőnek.

Mindenütt már délután megtisztítják és virágokkal díszítik a sírokat. Este vagy késő délután kivilágítják gyertyákkal, örökmécsekkel. A temető kapujában a mézesbábosok sátrainál válogatnak a gyerekek, valamint a szülők. Egy-egy huszár, menyecske, szív, tányér alakú bábu vagy egy-egy zacskó mézes mogyoró vagy egy-egy nyakba akasztható füzér cserél gazdát. A gyertyaöntőknél rövidebb, hosszabb gyertyákban, mécsekben válogatnak. A gesztenyesütőknél füst gomolyog, a sülő gesztenye kesernyés illata tölti be a levegőt. Mindez együtt kissé vásári hangulatot kelt a sírok tövében.

Különös hangulata, illata van ennek a késő őszi napnak. Az ismerősök, a ritkán látott rokonok adnak találkozót egymásnak a temető kapujában, a síroknál. Megtárgyalják az elmúlt év eseményeit. Most mindenki ráér. Erre a napra már el kellett végezni a vetést, de dologtiltó nap is mindenszentek. A férfiak sem dolgoznak, az asszonyok is tartózkodnak a nagyobb munkáktól, főleg a mosástól, mert ha mosnak, a halottaik vízben lesznek.

Egyes helyeken élelmet is tesznek a sírra. Topolyán pl. az erre a napra készített sima kelt kalácsból vendégelik meg halottjaikat. A koldusokról sem feledkeznek meg, megajándékozzák őket zsírral, liszttel, kaláccsal. Minden házban készült sima vagy mákkal megszórt kelt fonott kalács.

Doroszlón ünnep volt mindenszentek. Templomba mentek, ünnepi ebédet főztek, kalácsot sütöttek. Virágot vittek a temetőbe, este gyertyát gyújtottak a sírokon. Még éjjel is kint tartózkodtak a temetőben. Azt tartották ugyanis, amikor harangoznak, kint kell lenni a közeli hozzátartozók sírjánál, mert a harangszó alatt találkozhatnak halottjaikkal.

A pásztorok azt mondják, hogy ezek a napok, mindenszentek meg halottak napja hozzák meg az esős őszi időket, amitől egyaránt fél a pásztor is meg a juh is. A birka ugyanis olyan állat, amely szeretne mindig szép időben, jó mezőben járni, de esőt sohase lásson. Ha már egy kicsit megveri az eső, akkor úgy megszakadozik a gyapja, hogy egy budlibicskával át lehet szúrni.

Időjárásra mutató nap, mégpedig a tél időjárására. Régen úgy jósolták meg az időjárást, hogy levágtak egy cserfáról egy ágat, ha belül száraznak találták, akkor azt mondták, kemény tél fenyeget. Ha nedves volt belül az ág, akkor nedves telet lehetett várni. „A nap nedvessége lágy telet jósol, ha tiszta a nap, akkor erős, havas lesz a tél.”

október 31.

2011-10-02T00:58:00.000-07:00

Farkas napja

Farkas napja jó termőnap. Mindenütt az a vélemény alakult ki, hogy Farkas napján kell ültetni a fákat. A Farkas napján gondosan, megfelelő módon ültetett gyümölcsfa, bokor biztosan „megfakad”, és jövőre már terméssel kedveskedik elültetőjének, gazdájának.

október 28.

2011-10-02T00:57:00.002-07:00

Simon, Júdás

Október huszonnyolcadikán a bibliai két apostol közös névünnepét így foglalta rímbe a régi parasztregula: "Megérkezett Simon, Júdás, jaj neked már pőre gatyás." Régen Hegyalján ekkor kezdődött a szüret, biztatásul pedig az októbervég didergős munkájához ez a rigmus járta: "Rég felírta Noé Tokaj hegyormára, hegyaljai kapás várj Simon- Júdára."
A két tanítvány emléknapja (október 28.) nem csak szüretkezdőként vált ismertté a néphagyományban, mert Baranyában időjósló napként tartották számon, ami a hideg ősz beköszöntését jelentette. Úgy mondogatták: "Eljön a Simon, Júdás / Dideregve fázik a gulyás."

Október 28.   Simon - Júdás napja
Hegyalján ilyenkor kezdték a szüretet. A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak. Közvetlen a szüret után gyakori a szüreti felvonulás, majd az ezt követő bál. A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött.

Simon–Júdás napja

Télkezdő, valamint idő- és termésjósló napnak tartották e napot. Ezért szerepelhetett az 1777-es kalendáriumban a következő versike:

    „Simon, Júda ha mind Szent Mártonig fénlik,
    A gabona bőven terem, azt reménlik.”

Csúzán a Simon-Júdás-napi hidegre utalva halljuk a következő népi rigmust:

    „Eljön a Simon, Júdás,
    Dideregve fázik a gulyás.”

Baranya más falvaiban ugyanezt a tényt így fogalmazták meg:

    „Eljön a Simon, Júdás,
    Dideregve fázik a gatyás.”

Vojlovica székelyei szerint:

    „Megérkezett Simon, Júdás,
    Jaj teneked, inges, gatyás.”

Igaza van a versike szerzőjének, az első télkezdőnap hidege melegebb ruhát kíván, mint a nyári ing-, gatyaviselet. A hideg miatt Szabadkán és környékén a jószágot is behajtják már a legelőről.

Időjósnap lévén, a nap időjárásából a téli időjárásra lehet következtetni. Időjárási és gazdasági határnap is volt Simon-Júdás napja. Horgoson, Zentán a juhászok elszámoltatásának és felfogadásának napja ez.

Senki se vágasson eret ezen a napon, mert megjárhatja!

október 26.

2011-10-02T00:56:00.002-07:00

Dömötör napja

Dömötör, azaz Szent Demeter napja, október 26-a, a pásztorok, mindenek előtt a juhászok zárszámadó vigadalma volt. Ekkor számoltak el a gazdáknak a rájuk bízott falkával, és ekkor szerződtek a következő évadra. A napot juhászújévként, nevezetes bálját juhászbál, juhásztor, juhbál és Dömötörözés néven emlegették.

Különösen híresek voltak az alföldi Dömötörözők több napon át tartó ünnepségei. Szegeden a tanyai pásztorok zászló alatt vonultak fel a Dömötör-templom búcsújába, ahol a mise utáni bürgepaprikás - lakomán ott voltak a város vezető emberei, és a csábító dudaszóra olykor bizony táncra perdültek még a tisztelendő urak is.

Ha ilyenkor - 26-a táján - a nyájat terelő juhászt a fagyos szelű Dömötör "táncoltatta", abból a tapasztalt pásztorok kemény telet jósoltak.

Október 26. Dömötör napja
A keleti egyház kedvelt szentje, a 4. Században a nagy keresztényüldözések idején vértanúhalállal halt meg. Az ország keleti felében ő volt a juhászok pártfogója. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják.

Dömötör napja

Vendel napja mellett Dömötör napja az őszi pásztorünnepek másik híres napja. A juhászok ünneplik. Zentán és környékén a régi juhászfamíliák emlegetik, hogy „Dömötör juhászt táncoltat” – vagyis ekkor az időjárás már nem kedvez a kint tartózkodó juhásznak és nyájának. A hideg szél táncra perdíti a fagyoskodó juhászt, de a jószág is didereg. Egyébként mindenütt, nemcsak Zentán, azt tartják, ha Dömötör napján fúj a hideg szél, akkor kemény télre kell felkészülni.

október 23.

2011-10-02T00:56:00.000-07:00

János napja

Az októberi Jánoshoz régen az a szokás kapcsolódott, hogy most már el kell kezdeni a szobai világítást, nem lehet tovább halogatni, akármilyen drága is a „petró”.

Az időjárást illetően azt mondták: „János napi zivatar, 40 napig elkavar.” A termésre vonatkozott a következő rigmus: „János nap, ha borús, a termés igen dús.”

október 21.

2011-10-02T00:55:00.000-07:00

Orsolya napja

Roppant népszerű név volt nálunk hajdanában - a 21-ére eső - Orsolya. Névnapjuk időjárása a várható tél megmutatója, míg egy másik régi babonás hiedelem úgy vélte, hogy az Orsolya-napi szép idő Karácsonyig is eltarthat. Orsolya a káposzta betakarításának a kezdetét is jelölte, és ekkor kezdték a szüretet a Somló hegyen. Ha hideg volt az idő, a szőlőszedők a mezsgyén rakott tűznél melengették elgémberedett ujjaikat, a szőlőtaposók meg forralt bort kaptak.

Október 21. Orsolya napja
A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, ha ilyenkor szép az idő, akkor az karácsonyig meg is marad. Úgy vélték, amilyen Orsolya-napkor az idő, olyan lesz a tél.

Orsolya napja

Orsolya időjárása megjelenti a tél időjárását. Amilyen az időjárás ezen a napon, olyan lesz a tél. Már végső ideje betakarítani a káposztát – vélik az asszonyok Szlavóniában, mert ki tudja, milyen időt hoz a holnap, a sok esőtől pedig kirepedezik a szép káposztafej.

október 20.

2011-10-02T00:54:00.002-07:00

Szent Vendel napja

Szent Vendelnek a jószágtartó gazdák és juhászok patrónusának régi jeles napja, az esedékes korai fagyok miatt, a kinti munkák mielőbbi befejezésére emlékezteti a betakarítókat. Vendel egyébként a legenda szerint a VII. században élt ir királyfi volt, aki Rómába zarándokolt, majd Tier környékén remetéskedett, és pásztorként szolgált. A kezében kis bárányt tartó szobra, mint az állatok védőszentje, hazánkban is sokfelé megtalálható a falvak határában, a legelők szélén. Régebben a tiszteletére tartott Vendel-napi miséről szentelt vizet vittek haza, amit a jószágok ivóvizébe öntöttek, védekezvén a bekövetkező bajok ellen.

Október 20. Vendel napja
A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött, annak nyáját ellenőrizni. A jószágtartó gazdák és pásztorok védőszentjükként tisztelték. Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották.

Vendel napja

A pásztorok, juhászok, jószágtartó gazdák ünnepe Vendel napja. A muravidékiek szerint Vendel arról híres, hogy „Vendel viszi az állatokat” – azaz elhullanak, könnyen állatvész üthet ki. Éppen ezért az állattenyésztő gazdák kedveznek az állatoknak, hogy kiengeszteljék Vendel haragját: nem fogják be, nem dolgoztatják e napon az állatokat, hadd ünnepeljenek ők is. Régen még vásárra sem hajtották a jószágokat e napon.

október 18.

2011-10-02T00:54:00.001-07:00

Lukács napja

A muravidéki Lendva és környékének földművesei nagyon igyekeznek e napon elvetni azt, amit el kell vetni. Szerintük ugyanis „Lukács az utolsó magvető”.

Balázs Mátyás pásztor viszont arról számol be, hogy az öreg juhászok valamikor ezen a napon engedték az apaállatokat a falkába, így az elletést tavaszra időzítették. A korai, téli ellés ugyanis nagy bajjal jár, nehéz a téli hidegben a „ma született” báránykákat melegen tartani, megmenteni az éh- és fagyhaláltól. Hiába melegítették az ártatlankákat a pásztorok a szűr, a suba alatt saját testük melegével, többnyire elpusztultak.

október 16.

2011-10-02T00:54:00.000-07:00

Gál napja

afféle határnapnak számított a földművelésben. Minthogy rendszerint ekkorra érett be a makk, a bakonyi falvakban - meg másutt is - ekkor csapták ki ingyen hizlalásra a disznókat a tölgyesekbe. A nálunk is népszerű, középkori bencés szerzetes névünnepének időjárásából már a következő nyárra jósoltak a népi megfigyelők: "Ha megizzad a szent úr - állította a rigmus -, és nem köll néki ködmön, esztendőre szárazságtól pörkölődik mindön".
Gál napja a paraszti életben a szántásnak és az őszi búza vetésének is az ideje, de érdekes hagyomány terjedt el a középkorban az ír származású bencés-rendi szerzetes névnapjához kapcsolódva: a könyvtáráról és iskolájáról híressé vált Szent Gallen kolostorának alapítója a deákok egyik védőszentje lett, és mivel neve a latin gallus, azaz kakas szóval egyezik, neve napján "kakas-ünnepeket" (kakasviadalt, kakas-sütést, kakaskirály-választást) rendezett a diákság.

Gál napja

Gál napja határnap a földművelésben. Szlavónia, Muravidék és Baranya tölgyeseiben e naptól kezdve számították a makk érését. A makk pedig a disznóhízlalásban felbecsülhetetlen értékű, ingyen takarmányt jelentett a tölgyesbe kicsapott disznókondának.

A tavak, folyók menti lakosság halászai is kihasználják a nap adta lehetőségeket. Ezen a napon szoktak egy utolsó nagy halászatot rendezni, mielőtt a halak végleg a fövénybe ásnák magukat.

Kispiac hiedelme szerint Gál napja időjósló nap is, tudniillik olyan lesz a nyár, mint amilyen a Gál-napi időjárás.

október 15.

2011-10-02T00:53:00.001-07:00

Szent Teréz napja

Hajdanában a legtöbb borvidékünkön ekkor kezdődött a szüret. A nehéz, de örömteli munka nyitányát, a "szőlőhegy felszabadítását" sokfelé durrogó mozsarak és falusi kikiáltók hirdették. A szedőlányok görbe kést, kacort, vagy szőlőollót ragadtak és csoportosan énekelve indultak a tarkálló tőkesorok közé. Mögöttük a jókedvű férfinép öntötte puttonyba a kövér fürtöket.
Gazdag spanyol család gyermekeként született az ó-kasztíliai Avilában 1515-ben Teresa, aki szülei akarata ellenére tizennyolc évesen karmelita kolostorba vonult. Példamutató ájtatosságán és szent életén túl egyházi feletteseinek a kolostori szabályzat megszigorítását javasolta. 1562-ben IV.Pius pápa felhatalmazására a karmelita rend női ágának megreformálásához fogott, majd a szigorú rendszabályok alapján működő első avilai kolostor főnöknője lett. Tizenhat női, és tizenöt férfi szerzetesrendet alapított. Egyházi elöljárói tanácsára számos könyvet irt a misztikus teológia témakörében, amelyeket több nyelvre lefordítottak. 1582-ben halt meg az ó-kasztiliai Alba de Liste kolostorban. Negyven évre rá, XV. Gergely pápa a szentek sorába iktatta.
Avilai Szent Teréz napja - a katolikus egyház egyik legnagyobb női szentjének a tiszteletére - főként a délvidéki magyarság körében asszonyi dologtiltó nap volt. Tartózkodtak a nagyobb házi munkáktól: ilyenkor a nőknek tilos volt mosni, kenyeret sütni, mert a néphit szerint mindez nagy bajt, veszedelmet hozhat a házra és a lakóira. Századunk praktikus, ám sokkal prózaibb hagyománya, hogy Teréz napjával kezdődik a hivatalos fűtési szezon.

Október 15. Teréz napja
Szent Teréz a 16. században élt. Ez a nap sokfelé a szüret kezdete. Egerben Teréz-szedés a neve. A Bánságban és Bácskában asszonyi dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak és kenyeret nem süthettek.

Teréz napja

Baranyában ezt a napot szüretkezdő napnak tartják.

Bánátban és Bácskában, többek között Szabadkán asszonyi dologtiltó napként tartják számon. Tartózkodniuk kell a mosástól, a kenyérsütéstől. Az idősebbek még ma is betartják a tilalmat.

október 10.

2011-10-02T00:53:00.000-07:00

Ferenc napja

A muravidéki és szlavóniai földművesek a Ferenc körüli hetet búzahétnek, a legjobb búzavető hét napnak tartják. Ez azt jelenti, ha ezen a héten vetik el a búzát, akkor nem lesz szurkos.

A háziasszonyok is számon tartják Ferenc napját. Nyírfaágat tesznek a kotlós fészkébe – ha még egyáltalában ültetnek kotlóst –, hogy a Ferenc-héten ültetett kotlós csibéi ne legyenek betegek, el ne pusztuljanak. A nyírfaágacska mindaddig ott marad, míg ki nem kelnek a csibék. A nyírfaág tudniillik megtöri a gonosz hatalmát, megvédi az ártatlan kiscsibéket.

október 9.

2011-10-02T00:52:00.001-07:00

Dénes napja

A régi szüreti szokásaink a magyar közösségi élet legkiemelkedőbb ünnepei voltak. Ilyenkor az egész évi mezei munka sikerén, a betakarításon érzett öröm is mámoros kifejezésre jutott. Valamikor a szüret időszakára még a törvénykezés is szünetelt, és a diákok is vakációt kaptak. Sokfelé zeneszó, mozsarak durrogtatása jelezte a nagy eseményt. A gazdát a szüret végén díszes szőlőkoszorúval köszöntötték, amire természetesen a birkagulyásos lakoma, meg a bál következett.
Véletlen-e, vagy nem, ám tény és való, hogy október havára, történetesen kilencedikére esik a Dénesek neve napja. Szófejtő nyelvészeink megállapították, hogy a közkedvelt és elmagyarosodott utónév tulajdonképpen görög eredetű, sőt mi több: a bor és a mámor istenének, Dionüszosznak a nevét rejti. Mindenesetre a népi kalendárium a szüret-idő e jeles napját inkább az időjósok figyelmébe ajánlja, merthogy a mártír püspök, Dénes névünnepe "megmutatja" a telet, ugyanis, ha északról fú a szél, és tiszta az ég, és a csillagok is tündökölve ragyognak: szigorú, kemény tél várható. Ha viszont napnyugat felől fú a szél, és az ég egy kissé felhős, akkor enyhe tél, korai tavasz és bő termés lesz a jövő évben.

Dénes napja

Szabadkán a sokéves megfigyelések alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Dénes-napi időjárásból következtetni lehet a téli időjárásra. Figyelik is az idős földművesek Dénes napján az időjárást.

október 4.

2011-10-02T00:52:00.000-07:00

Ferenc napja

a Dunántúlon és az Alföldön is sokfelé a búzavetés kezdetét, és ezt a dátumot a háziasszonyok is számon tartották. A vetés napján, hogy majd jól teremjen a mag, nem sütöttek kenyeret, ám ha még kotlós ültetésre szánták magukat, nyírfaágat tettek a tyúk fészkébe, ami a hiedelmük szerint megvédte a tojásból kikelő csibéket a gonosz hatalmától.
1182-ben született Giovanni Bernardore, aki később Assisi Szent Ferenc néven vált ismertté a keresztény egy-házban. Az eleinte könnyelmű életű, jómódú fiatalember egy súlyos betegségből felgyógyulva teljesen megváltozott, és minden idejét betegek ápolására, nyomorultak gyámolítására fordította. Pénzt koldult és apja üzletében azért dolgozott, hogy egy romba dőlt kis Mária kápolnát helyreállítson. Később eladta minden örökölt vagyonát, és bűnbánást hirdetve bejárta az egész országot. Assisi Szent Ferenc emléknapja a néphagyományban a szüret kezdetét is jelentette. Sokfelé előző nap kanászostorral durrogtattak a szőlőhegyen, hogy elűzzék a gonosz szellemeket.

Október 4. Assisi Szent Ferenc napja
1181-ben született Assisiben. A ferences rend megalapítója, aki az evangéliumi szegénységet hirdette Ha ezen a napon ültettek kotlót, nyírfaágat tettek a fészekbe, hogy a csirkék el ne pusztuljanak. Úgy gondolták, a nyírfaág mindaddig, míg a csirkék ki nem kelnek, megvédi őket az ártó, gonosz hatalmaktól.

szeptember 29.

2011-09-02T09:29:00.000-07:00

Szent Mihály napja

Mihály arkangyal az égi seregek vezére, ő kíséri a halott lelkét a túlvilágra, és ő teszi mérlegre az elhunyt jó és rossz cselekedeteit. Ezzel függ össze a hordozható ravatal, "Szent Mihály lova" elnevezése. Mivel Mihály neve a halottakkal kapcsolatos, temetőkápolnákat, csontkamrákat neveztek el róla. A régi városkapukat is szívesen ajánlották védelmébe. Szent Mihály napja az egész magyar nyelvterületen a gazdasági év nevezetes fordulópontjának számított, és a pásztorszerződéseknél nagy szerepet játszott. A pásztorok a Szent György-napkor kihajtott állatokat ezen a napon hajtották be ismét a faluba, és ekkor számoltak el. Egyes helyeken ezen a napon fogadták fel a pásztorokat is, akik reggel a templom körül gyülekeztek. Majd miután a szentmisén megkapták a pap áldását a munkájukra és a következő gazdasági évre, felkeresték leendő gazdáikat, ahol ünnepi lakoma és áldomás mellett kötötték meg az új szerződéseket.
Időjósló nap is Szent Mihály: "ha a juhok és a disznók összefekszenek Mihály-nap éjjelén, akkor kemény tél várható. Ha a fecskék még nem mentek el, karácsonyig enyhe időre lehet számítani, nem lesz fagy, viszont, ha Mihálykor megdördül az ég, akkor kemény lesz a tél" - tartotta a népi jövendölés.
E napra női munkatilalom is vonatkozott. Azt tartották, hogy aki ilyenkor mos, annak kisebesedik a keze, ha pedig ruhát tereget, egész évben dörögni fog a háza felett az ég. Általában e nappal kezdődött a kukoricatörés, és egyéb őszi munkák. "Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály!" - sóhajtották ilyenkor már a hajdani gatyás atyafiak a közelgő nemszeretem napokra gondolva, búcsúzkodván a két jeles dátum között eltelt, mezítlábas nyáridőtől.
Kezdődött viszont a szüret, országszerte híresek voltak a Mihály-napi vásárok, és a lakodalmak őszi évadját is Borszűrő Szent Mihály nyitotta. Ettől kezdve számították a kisfarsangot, amely egészen Katalin napig tartott.

Szent Mihály ~ Borszűrő Szent Mihály napja

A gazdasági őszi évnegyed kezdőnapja, gonoszjáró nap, vetőnap és a tél rámutatónapja. Európa-szerte számon tartott nap, pásztorok, juhászok ünnepe. Átadják a juhokat, megkapják a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegődnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek. A szegődtetés, a „váltakozás” napja Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek.

A természetben is változás áll be. A bánátiak szerint megszakad a fű gyökere. Vojlovicán azt mondják, hogy Szent Mihály-nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet. A palicsi halászok azt tapasztalták, hogy a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás. Szaján népe azt mondja, hogy ekkorra már meg kell hogy forrjon az új bor. Borszűrő Szent Mihálykor már lehet szűrni a bort, kezdődhetnek a lakodalmak. A jó, édes bort már Vince megjelentette, mikor csepegett az eresz. Szlavóniában elkezdik a pálinkafőzést, ami egész Szent Györgyig tart majd. A falvak ilyenkor pálinkaszagúak, „még a levegőtől is be lehet csípni”.

Szlavóniában és a Muravidéken régen, mikor még a disznók makkoltatása divatban volt, ezen a napon kihajtották a tölgyerdőkbe a disznókat, és azok ott a makkon szépen meghíztak.

Baranyában e napon kell elvetni az őszit, mert csak így lesz jó termés. Törik a kukoricát is.

Az adósságot – a természetbeni adósságot – is igyekeznek a földművesek mindenütt kiegyenlíteni, hogy ne kelljen többé rágondolni.

Az időjárás is változik. Baranyában mondják: „Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.” Az időhöz kell alkalmazkodni az öltözködésben is, ezért állapítják meg a Muravidéken: „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.”

A baranyaiak még azt is közlik: „Aki Szent Mihály-nap után gátyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni.” (Nem elég okos.)

Az időjárást illetően a Bácskában hallani, hogy „Szent Mihály kicsapja a derest legelni” – azaz dér is lehet. Vagy: „Fehér lovon gyün Szen Mihály”, ami ugyanazt jelenti. Mivel rámutatónap, a Bácskában azt vélik, ahányszor van Mihály előtt dér, annyiszor lesz májusban is: „Szent Mihálykor keleti szél, igen kemény telet ígér.”

Ha Mihály után még „repkednek” legyek, akkor hadakozás, ha pókok „mászkálnak”, akkor dögös idő jön. Ha a gólyák, fecskék hamar elmentek, hamar jön a hideg.

Ha dörög, jó ősz, de nagy tél áll be. Ha sok makk terem, sok hó esik karácsony előtt. De lehetnek még szép idők is, ilyenkor Baranyában Szent Mihály nyarát emlegetik.

Balázs Mátyás juhász szerint a pásztorok eddig fejték a juhokat. A Mátyás-napi elletésre gondolva az eddig a falkába nem járó apaállatokat Szent Mihály napja előtt pár nappal beeresztették a falkába.

Ettől a naptól kezdve mentek „az őszi örzetösök” a falkába, vagyis azok a juhok, melyeket ősszel őriztek, s amelyeknek az „őrzetési bére” már csak egy fertály esztendőre vonatkozott.

szeptember 28.

2011-09-02T09:28:00.001-07:00

Gellért napja

Topolyán – Borús Rózsa adatai szerint – az ördöggel szövetségre lépni akarók éjszakája Gellért éjszakája. Aki el akarja sajátítani a boszorkánytudományt, az ezen az éjszakán éjfélkor menjen a keresztútra, vigyen magával krétát, húzzon vele maga köré kört, hogy védve legyen. A körből tárgyalhat azután az ördöggel, akit arról ismer fel, hogy tüzes nyelve van, a szeme világít, iszonyatosan fekete és kénkőszagú, büdös. Ha megkapta a „tudományt”, a boszorkányságot, akkor öregasszony képében vagy fejetlen ló, óriási bakmacska, parázsló szemű vörös kutya, anyadisznó és még ki tudja, minek a képében nem, kísérthet, okozhat kárt, bajt a másik embernek.

szeptember 21.

2011-09-02T09:28:00.000-07:00

Máté apostol emléknapja

A néphagyományban az őszi gabona vetésének az ideje. Sokfelé ilyenkor a szakajtókba, kosarakba rakott búzát megszenteltették a templomban, majd a szentelményt a vetőmag közé keverték ugyan, de éppen a bő termés reményében csak másnap kezdték a vetést. Voltak vidékek, ahol Máté evangélista hetében tilos volt a vetés, mert mint mondták: "Csak pelyva kelne a mag után".
Göcsejben a gazda a nyelve alá három búzaszemet tett, és a vetés végéig ott tartotta. Ha szóltak hozzá, nem válaszolt. Állítólag azért, hogy a madarak nyelve is leragadjon, ne kapjanak rá a vetésre. Besenyőtelek asszonyai a vetésből megmaradt búzából a koldusoknak sütöttek kenyeret. A szőlőtermő vidékeken az volt a vélemény, ha Máté napján tiszta, napos az idő, akkor bőven lesz bor a pincében.

Máté ~ Gazos Máté napja

Vetésre nem alkalmas Máté napja, de egész hete sem, mert polyvás lesz a gabona, ha ezen a héten kerül földbe. A Muravidéken ezért nevezik az egész hetet „pelvahétnek”. A Bánátban viszont éppen Máté napján vetik a búzát.

A Szerémségben nem repülnek ki többé a méhek, hanem a kaptárban maradnak, a Máté-napi szép, tiszta időből pedig jó bortermésre következtetnek.

szeptember 19.

2011-09-02T09:27:00.004-07:00

Szeptember 19. Szent Mihály napja

Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint ő a túlvilágra érkező lélek bírája és kísérője. Ezzel függ össze a hordozható ravatal Szent Mihály lova elnevezés is. Ez a nap a gazdasági év fordulója, ekkor kezdték a kukoricát törni. Szent Mihály napja a pásztorok elszámoltatásának és szegődtetésének időpontja is.

szeptember 18.

2011-09-02T09:27:00.003-07:00

Péter napja

A Muravidéken Péter időjárását is figyelik kíváncsian, hisz a nyakukon van a vetés, márpedig „40 napig olyan időt várj, mint Péterkor”.

Ha esik, két ökörrel, de sokszor néggyel sem tudsz kievickélni a sárból, tapasztalták a muravidéki falvakban.

szeptember 17.

2011-09-02T09:27:00.002-07:00

Lambert napja

Vojlovicán a székelyek sokévi megfigyelés alapján tavaszra mutató napnak tartják. Lambert megmutatja a tavasz időjárását.

szeptember 15.

2011-09-02T09:26:00.002-07:00

Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya
Mária anyai fájdalmára való emlékezés. Költészetünk egyik legrégebbi emléke az Ómagyar Mária-siralom ennek a kultusznak állít emléket.

szeptember 14.

2011-09-02T09:25:00.003-07:00

Szentkereszt felmagasztalása

A legenda szerint a III. század elején élt Nagy Konstantinusz édesanyja, Ilona császárnő ezen a napon találta meg Jézus Krisztus keresztjét. A január hatodikára eső Vízkereszt, majd a május harmadikán esedékes keresztfaünnep és a szeptemberi Szentkereszt napja szinte hajszálpontosan harmadolja az évet, és a földünkben gyökeredző Élet fáját jelképezi.

szeptember 12.

2011-09-02T09:25:00.001-07:00

Mária napja

A Szűzanya tiszteletére szentelt templomok többsége ekkor tartja búcsúját, és a Mária kegyhelyek is benépesülnek a zarándokok sokaságától. A név gyakorisága miatt a magyar nyelvterület egyik legkedveltebb ünnepe ez, amelyre a faluból elszármazott rokonokat, barátokat is meghívják. Számos vidéken töltött kacsával, süteményekkel várják a vendégeket, a csíki székelyek többsége pedig tűrt húst készít erre az alkalomra, ami - karácsonyi étel lévén - fokozza a nap ünnepélyességét.
E jeles napot követi Mária - Jézus halála felett érzett - anyai szenvedésének, anyai fájdalmának ünnepe, a Hétfájdalmú Szűzanya, vagy Fájdalmas Szűzanya napja szeptember 15-e, így a hívő katolikusok sokfelé e két ünnepet együtt ülik meg. Zarándok búcsúkat rendeztek, és rendeznek még ma is többek között: Sasváron, Pozsonyban, Nyitrán, Sümegen. A búcsúkon vásárolt, - többnyire népi fafaragóktól származó - kis Piéta szobrocskák pedig természetes tartozékai voltak a parasztházak szentélyeinek, szent sarkainak.

Szeptember 12. Mária napja
Szuz Mária nevenapja. Az újkorban Bécs felszabadulása után vált a török alóli felszabadulás ünnepévé, kultusza a XVIII. századtól a magyar területen rohamosan terjedt. A kultuszt a passaui Máriahilf (Segítő Boldogasszony) kegykép ihlette. A hagyomány szerint 1683-ban Lipót császár Bécs ostroma alatt e kegykép előtt imádkozott a győzelemért.

szeptember 8.

2011-09-02T09:25:00.000-07:00

Kisasszony napja

A katolikus hívek Szűz Mária születésének emléknapját ünneplik, faluhelyen pedig ez volt a "két asszony közi" időszak záró-, és az ősz kezdőnapja. Minthogy ilyenkor már útjukra készülődnek a vándormadarak, a névadót sokfelé Fecskehajtó Kisasszonyként emlegették.
KisasszonyTulajdonképpen az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus is a zordabb évadra való felkészülésre serkentette a gazdaasszonyokat, de már a férfinépet is. Igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket, alvóra szemezni a gyümölcsfákat. Az utóbbi természetesen a férfiak dolga volt, akárcsak a szántás, vagy az aktuális magvetés.
Némely helyen, nem is olyan régen még Kisasszony-nap hajnalán a vallásosabb asszonyok kimentek a határba, és lehetőleg egy kiemelkedőbb dombon várták a napfelkeltét. Azzal a legendabéli hiedelem-mel, hogy aki érdemes rá, a felkelő napkorongban megpillanthatja Szűz Mária alakját. Ha netán eső, vagy felhő akadályozta a lehetséges látomást, abból csapadékos vetésidőre következtettek az időjárás megfigyelői.
A vetést is e határnap után kezdték sokfelé, és a vetnivaló búzát az előző éjszakán "harmatra tették", azaz a szabad ég alatt elterítették, abban a hitben, hogy akkor nem fog majd megüszkösödni. Végül a vetés után magasra dobták a kiürült zsákot, kérve a Mindenhatót, hogy akko-rára nőjön a gabona.
Szeptember legnagyobb ünnepe mindenképpen a Kisasszony nap, Szűz Mária születésének az ünnepe. A legenda szerint Mária születésének az éjszakáján keletkezett a taligavirág, - más néven a hunyor - és gyökerének gyógyereje van. Amikor Jézust szülte, akkor keletkezett a mocsárd, - ismertebb nevén a gólyahír, amelyet szintén gyógyerejűnek tartanak. Máriának a menekülésekor hullott könnyeiből fakadt a gyöngyvirág, hajából az árvalányhaj, a gyermek Jézus mosdóvizéből pedig a nefelejcs.

Szeptember 8. Kisasszony napja
Szűz Mária születésének napja. A XI. század óta tartják számon. Az egész magyar területen kedvelt búcsúnap. Egyes helyeken ezen a napon kezdték meg a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a vetőmagot, hogy az Úristen szentelése fogja meg. Sokfelé ez a nap a cselédek szolgálatba lépésének az ideje is.

Kisasszony-nap ~ Fecskehajtó Kisasszony napja

Ősi pogány őszkezdő nap. A fecskék is már összesereglettek. A sürgönydrótokon álldogálva várják egymást, hogy még a rossz idő beköszöntése előtt, a többi vándormadárral együtt melegebb égtájak felé repüljenek. Ezért nevezik ezt a napot „fecskehajtó Kisasszonynak”. De még nem kelnek útra ezen a napon. Dologtiltó nap lévén, az asszonyok sem dolgoznak. Különösen a fonás tilos. Balázs Mátyás pásztor is elmondta, a pásztorok is úgy tapasztalják, Kisasszony napja figyelmeztetés a vándoroknak, nincs tovább maradás, nemsokára deres lesz a határ, jönnek azok az „ember” végű hónapok, melyek szigorúbbak, gorombábbak, mint a szeptember.

Megkezdődik a termények betakarítása. Leverik a diót is, de a vetésre is kell gondolni, hogy „Szent Mihálko má fődbe kerüljön a mag”.

Terményvarázslásra is alkalmas nap ez. A Muravidéken az elvetendő búzát napkeltig egy ponyvában kiteszik a harmatra, hogy meg ne romoljon, meg ne dohosodjon a hambárban. Ha ezt a búzát a vetőmag közé keverik, megmentik az üszkösödéstől. Befejezik a tojásgyűjtést is.

Az időjárást is figyelik a gazdák, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre. Ellentétes nap is, mert amilyen az idő ezen a napon, annak az ellentéte következik majd be az ősz folyamán.

szeptember 5.

2011-09-02T09:24:00.001-07:00

Szent Lőrinc napja

A néphagyományban afféle fordulónap, amikor már a természet is a közelgő ősz hangulatát árasztja. Gyülekezőben a fecskék, vége a szabadban való fürdőzésnek, és bizony a dinnyének is a szeptemberi Lőrinc a megrontója. Lőrinc egyébként az ősz időjárását is "megmutatja". Ha szépen sütött a nap, abból hosszú és kellemes őszre következtettek a megfigyelők, de az eső miatt sem aggodalmaskodtak a vincellérek: több borra számítottak.

Lőrinc napja

Lőrinc rontónap. Belepisil a szabad vizekbe. Nem is lehet többé fürdeni a szabadban. Belehugyozik a dinnyébe is. Lucskos, íztelen, „lőrinces” lesz a nyári fajta dinnye – vélik mindenfele a dinnyefogyasztók, őszi fajtát kell tehát vásárolni.

Érik a szőlőskertekben, a szőlőhegyeken a szőlő. Minden jel az időjárás fordulására, a lassan beálló őszre mutat. Mindenki tudja, hogy Lőrinc fordulónap. Az őszies hangulat, az őszi időjárás már előreveti árnyékát.

A nap időjárásából következtetni lehet az őszére. Ha szépen süt a nap, hosszú, kellemes őszi napok várnak ránk, de a Muravidéken a kígyó végleg bebújik a földbe, a fák is pihenőre készülnek, nem nőnek, nem fejlődnek tovább. Lassan megjönnek az őszi esők, amelyek Baranyában, a Muravidéken sok bort jeleznek.

szeptember 1.

2011-09-02T09:24:00.000-07:00

Egyed napja

Egyed csendes esőjéből a göcsejiek valamikor azt tanácsolták a kétökrös gazdáknak, hogy vásároljanak még két igavonó jószágot, mert a nagy sár miatt, a fölázott földeken majd csak így tudják elvetni a búza magját, és behordani a termést. Egyedet patrónusuknak tekintették a pásztorok, bár főképpen a koldusok, a nyomorékok és a leprások védőszentje volt. Régente Egyed napján fogták hízóba a disznókat, kezdték jobban őrizni a szürethez közeledő szőlőt, az erdőkben pedig ekkor harsant fel a szarvasbikák bőgésére választ adó vadászkürtök hangja.
A néphagyomány szerint Egyed napján kell kezdeni az őszi búza és a rozs vetését. Azt tartják, hogy aki ekkor elveti a gabonát, az bő termésre számíthat. E nap időjárásából is jósoltak: a meleg, napsütéses időből hosszú, szép őszre lehet következtetni, míg az e napon hullott eső, hideg évszakot jelez. Egyes vidékeken a szőlővel kapcsolatos hiedelmek is elterjedtek. A gazdák ekkor különböző gonoszűző varázscselekményekhez folyamodtak. Virradat előtt meztelenül járták végig a szőlőt, a négy sarkán összekötötték a gallyakat, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák.
A népi kalendárium szerint, amilyen szeptember elseje, másodika, 11-e, és 21-e, olyan lesz a következő négy hét.

Szeptember 1. Egyed napja
E napon kezdték meg a búza, rozs vetését. A néphit szerint, aki Egyed napján veti el a búzát bő termésre számíthat. Az Egyed napi esőből esős őszt jósoltak, ellenkező esetben pedig száraz időt.

Egyed napja

Egyed napja fontos napnak számított a Bácskában, Bánátban, Szlavóniában, Baranyában. Ez volt régen a disznók, a mangalica fajtájúak „hízóba fogásának” napja. A csűrhét sem hajtották ki többé a legelőre, a hízásra kiszemelt süldőket kukoricára fogták.

A szőlőkben is zárónap. Ettől a naptól kezdve tilos szekérrel járni a szőlőbe. Megkezdődik a szőlőőrzés, mint Szlavóniában mondják, a pudárkodás. A pudárok, a szőlőőrzők azonban megváltoznak. Többé nem a fiatalságra bízzák ezt a fontos munkát, hanem az öregek végzik.

Egyed időjárás- és termésjósló. Amilyen az Egyed-napi időjárás, olyan lesz az egész hónap. Egyesek 40 napos periódust említenek. Ha esik, gyenge lesz a tél, bő lesz a kukoricatermés. A Muravidéken azt tanácsolják, ha esik, a kétökrös gazda vásároljon még kettőt, hogy elvethessen, olyan nagy lesz a sár. Ha dörög, jövőre bőséges termésre számíthatsz. Ha viszont szép az idő, az ősz is szép kellemes, a bor jó ízű, ízletes, „itatós” lesz.

augusztus 24.

2011-08-07T04:46:00.003-07:00

Bertalan napja

Bertalan napját sok helyen őszkezdő napnak, a kánikulát végző napnak tartják. Több jelére is felfigyelhet az ember a természetben. A gólyák hosszú útra készülnek, a halak már nem nőnek, csak híznak, az elpusztulni akaró kígyó nem bújik be a földbe, mint a többi, hanem a kerékvágásba húzódik, hogy eltapossák. A szőlőkben elszaporodnak a seregélyek, meg kell tehát kezdeni a seregélyek üldözését. Kerepelnek, zajt ütnek, mert különben oda a termés, kicsipkedik a szemeket a hívatlan vendégek.

Időjós, termésvarázsló, gyógyítónap Bertalan napja. Amilyen az időjárás e napon, olyan lesz az ősz. Ha megrázza a szakállát Bertalan, azaz zivatar dühöng, akkor jég és hó fenyeget. „Amint Szent Bertalan magát mutogatja, az őszi idő is mind aszerint tartja” – foglalja össze az 1777. évi kalendárium.

A Muravidéken vajköpülő nap. Ezen a napon csodálatos ereje van a frissen köpült vajnak. Ha egy kanállal beletesznek belőle a búzába, akkor nem esik bele a féreg. A lencsét is megdörgölik vele, hogy megmentsék a zsizsiktől.

A fejesedő káposztát beborogatják ezen a napon, hogy nagyobb feje nőjön.

A Bertalankor szedett mogyoróból sajtolt olajjal a fájós fület kenegetik.

Augusztus 24. Bertalan napja

Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt. A Bertalan napkor köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak.

augusztus 20.

2011-08-07T04:46:00.001-07:00

István napja

Általános megfigyelés szerint a nyári István negyvenes nap. Ez azt jelenti, hogy 40 napig olyan idő lesz, mint ezen a napon. Termésjósló nap is. Ha jó az idő Istvánkor, akkor bőséges gyümölcstermésre készüljünk, de ha rossz idő járja, gyenge termést várjunk.

Ha a cséplés befejeződött, akkor tartották Topolyán a végző ünnepséget. Ezen a napon általában mindenütt az új búzából őrölt lisztből sütik az új kenyeret. Balázs Mátyás pásztor mondja: „Nyári Szent István nevezetessége a pásztorok világában, hogy leginkább hatalmas zivatart szokott magával hozni. Ez a zivatar leginkább nyugati irányból szokott jönni. Sokszor olyan erővel jött, hogy felforgatta a pásztorkunyhókat, az út menti fákat derékba törte, tövestül kicsavarta.”

Augusztus 20. Szent István napja

Államalapító királyunk ünnepe. Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére. Augusztus huszadika az új kenyér ünnepe is. A beregi Tiszaháton úgy tartják, hogy István napkor mennek el a gólyák.

augusztus 18.

2011-08-07T04:45:00.010-07:00

Ilona napja

Asszonyi dologtiltó nap Ilona napja. A Muravidéken, Göntérházán nem szabad kenyeret sütni, mert aki Ilona napján süt kenyeret, az számítson rá, hogy a kiscsibéi eldöglenek. A Bácskában kotlóültetésre, kenyérsütésre üres nap ez, azaz nem szabad kotlót ültetni, csirkét keltetni, kenyeret sütni, kemencét befűteni, mert megbetegszenek, elhullanak a csirkék.

augusztus 16.

2011-08-07T04:45:00.009-07:00

Boldogasszony másnapja

Egyes történészeink szerint e napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja volt.

augusztus 15.

2011-08-07T04:45:00.007-07:00

Nagyboldogasszony ~ Nagyasszony napja

A két asszony köze (augusztus 15.–szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hambárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. Ekkor csépelik ki a magnak való búzát, gyűjtik a sokáig, egész tavaszig elálló „két asszony közi tojást”. Az ekkor ültetett tyúk kikelti minden tojását, a kiscsibéket is felneveli. Az ekkor keltetett csibékből lesznek a legjobb tojók. Ebben az időszakban vetik a lóherét Doroszlón, ekkor pelcelik a muskátlit, ekkor kell alvóra szemezni a gyümölcsfákat.

Baranyában azt tartják, hogy most vagy egy nappal előbb kell kivenni a már 6 nap óta áztatott kendert. A kukoricát is meg kell vizsgálni, mert ha még nem hányta ki a zabját, akkor nem is hoz már termést.

Tiltónap is ez a nap. A Muravidéken tartózkodnak a sütéstől, a kemencében való tüzeléstől, mert a tűz lángja kitör a kemencéből, s körülnyaldossa a konyha falát. Nagybodolyán azt ajánlják, nagyasszonykor ne mossunk kezet, lábat, mert nyomorultak maradunk. A nap időjárása termésjósló is. Ha a nagyasszony fénylik, jó bortermés van kilátásban.

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja

Ezen a napon Mária mennybemenetelét ünnepli az egyház. Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.

Nagyboldogasszony napja

Szűz Mária mennybemenetelének az ünnepe.
Nagyboldogasszony napja jelentős szerepet játszik a néphagyományban, és számtalan paraliturgikus cselekedet fűződik hozzá. Egyes vidékeken, az ünnep előestéjén a hívő asszonyok a temetőben gyülekeztek, egy frissen ásott üres sír körül, a dicsőséges olvasót imádkozták, majd epikus énekben mesélték el Mária mennybemenetelének a történetét.
A század elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás szokása. Az oltáron megáldott virágokat azután szentelményként őrizték, és bajelhárításra használták. Az épülő ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon.
Nagyboldogasszony ünnepe számos vidéken dologtiltó nap volt, az asszonyoknak ilyenkor tilos volt kemencében sütni, folyóban fürdeni, kendert áztatni. A szegény kapások úgy tartották, ha Nagyboldogasszony napja fénylik, akkor sok jó bort ihatnak szüret után.
Nagyboldogasszony a magyarok nagyasszonya, keresztény államiságunk kezdetétől hazánk, népünk védelmezője, oltalmazója. Ő a megváltó édesanyja, és neki jutott az a messiási feladat, hogy mindazok édesanyja legyen, akikért a Fia meghalt. Egy évezrede hozzá fohászkodik nemzetünk, hozzá szólnak legszebb népénekeink és hozzá fordulnak még ma is közbenjárásért költőink.

augusztus 10.

2011-08-07T04:45:00.005-07:00

Lőrinc napja

Lőrinc napja a népi hiedelem szerint az utolsó fürdőnap, mert már hideg a víz. A kígyó is már elbújik. Ha nem bújik el, akkor el akar pusztulni, a kerékvágásba fekszik, hogy ott lelje halálát, hiszik a muravidéki Göntérházán. Ezek a hiedelmek azonban a szeptember ötödikei Lőrinc-naphoz fűződő hiedelmek, naptári félreértés eredményei. Mint rámutatónap is a félreértés következményeképpen mutatja meg az ősz időjárását.

A nap időjósló, termésjósló nap. Ha esik, és még a kerékvágásban is megáll a víz, lesz bőven szőlő, gyümölcs. A szép idő szép, hosszú őszt jelez. Topolyán azt mondják: „Lőrinc napja, ha szép, sok a gyümölcs és ép.” Ha Vasas Szent Péter és Lőrinc közt nagy a meleg, akkor tartós, hideg tél lesz. Azt is tudomásul kell venni, hogy Lőrinc után már nem nőnek a fák.

Mivel augusztus a csillaghullás hava, Lőrinckor is lehet hulló csillagokat látni, amit a nép Lőrinc tüzes könnyeinek nevez.

Lőrinc napja

A jeles nap névadó szentjének emléknapja a néphagyományban fontos szerepet játszik. Egyes vidékeken úgy tartották, ha Lőrinckor esik az eső, a sárgadinnye lucskos lesz, rothadásnak indul, ehetetlenné válik. Az Ipoly menti falvakban az uborkára is kiterjesztették a dinnyével kapcsolatos megfigyeléseket: "Ugorkát eltenni csak Lőrinc előtt érdemes - mondták -, utána már haszontalan (rossz ízű) lesz."
Lőrincet itt-ott a hazai vincellérek is megtisztelték, napjának időjárásából, összevetvén az ilyenkor megtartott hegybéli szőlőmustrával, a várható szüretet jósolgatták. Göcsejben várták a Lőrinc napi esőt, mondván: az jó bortermést ígér. E kivételtől eltekintve azonban általában a napsütéses, szép időnek örültek ekkor, mert az hosszú, szép őszt, és bőséges gyümölcstermést jelent. Nem véletlenül született az a régi kalendáriumi regula, miszerint: "Lőrinc napja, ha szép, / Sok a gyümölcs, és ép."

augusztus 4.

2011-08-07T04:45:00.003-07:00

Domonkos napja

Domonkos napjáról csak azt tudjuk, hogy a bánátiak szerint ellentétes téli időmutató nap, azaz más lesz a téli időjárás, mint a Domonkos-napi. A népi rigmus:

„Ha Domonkos fóró,
Kemény tél várható.”

augusztus 1.

2011-08-07T04:45:00.001-07:00

Vasas Szent Péter napja

A Vasas népi eredetű jelzőt Péter az Érdy- és a Winkler-kódexben szereplő Szent Péter vasaszakadatja, azaz börtönből való szabadulása jelentésű szókapcsolatból kapta.

Időjárása a tél ellentétes mutatója, azaz e nap időjárásának az ellenkezője következik be a télen. Azt tartják, hogy a Vasas Szent Péter és Lőrinc közti nagy meleg tartós, hideg télre utal.

A Muravidéken dologtiltó nap a szőlőművelőknek. Még csak kimenniük sem szabad a szőlőbe, mert a szemek lehullanak a fürtökről.

Másutt most vetik a tarlórépát, még van annyi ideje, hogy kifejlődjék és beérjen, hogy takarmány legyen belőle.

Augusztus 1. Vasas Szent Péter napja

Szent Péter ünnepe, annak emlékére, hogy egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Péter napja a Muravidéken a szőlőtermelőknek dologtiltó nap, mert úgy vélik, a szemek lehullanának a fürtről.

július 30.

2011-07-04T04:20:00.003-07:00

Július 30. – Abdon napja

Ha ezen a gonoszjáró napon a gyümölcsfát fejszével megkopogtatják, kipusztul – tartják Baranyában és Bánátban.

Egyébként ez a nap a házi férgek, különösen a patkány kiűzésére alkalmas. Jó lesz már gondolni a közeledő őszre, télre, és megszabadulni a házi tisztátalanságoktól, vélik a háziasszonyok Baranyában és Bánátban.

július 26.

2011-07-04T04:20:00.001-07:00

Július 26. Anna napja
Szűz Mária édesanyjának ünnepe. Szent Anna a gazdasszonyok, bányászok, szabók valamint a járványos betegségben szenvedők, haldoklók egyik pártfogója. Különösen tisztelt védőszentje volt a katolikus asszonyoknak, főként a meddő és terhes és szülő nők fohászkodtak hozzá pártfogásért. Kultusza a középkorban a keddi naphoz kötődött. Több vidéken a meddő asszonyok a keddet megböjtölték. A Szent Annának szentelt kedd sok helyen évszázadok óta asszonyi dologtiltó napnak számított. A hagyomány szerint Anna nap szakad meg a virágos kender töve, ezért ilyenkor kezdték a felszedését.

Július 26. – Anna napja

„Anna asszony reggelre már hűvös, ne játssz vele!” – mondják Topolyán. Nagy eső szokott esni e napon. Mindenféle rovar, légy előjön, éppen ezért csukva kell tartani az ajtókat, ablakokat. Az Annák ugyanis kötényükben hordják a legyeket, bogarakat, s ahol nyitva találják az ajtót, ablakot, beöntik a bogarakat. Egész évben nem lehet majd tőlük megszabadulni. Doroszlón is, mint Topolyán, Annához fűzik a legyek szaporodását.

Ami az időjárást illeti, azt szokták mondani, ha sok a hangyaboly e napon, sok eső, 40 napig is eltartó eső veri majd a határt. Ha szép az idő, lehet szedni a babot. Már lehet gyenge kukoricát is főzni a gyerekeknek. Egyébként Anna is megmutatja a téli időjárást.

Most szakad meg a kender töve, meg lehet kezdeni a nyűvést és a kender hosszadalmas feldolgozását. A fokhagymát, vöröshagymát Doroszlón, Kupuszinán Anna-nap után szedik fel, mert már megérett.

Termésjósló nap is Anna napja. Ha esik, jó lesz a kukoricatermés.