Május - Pünkösd hava Tavaszutó - Ígéret hava - Borjútor (Virágzó élet) hava
A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja.
A május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tűnik, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt. Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez. A nép szerelmes szívű legényei május elsején "májusfát" állítanak kedvencük háza elé. E hónap ünnepségei - a majálisok - a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A szerves élet fejlődésének ekkor van a tetőpontja.
Pongrác, Szervác és Bonifác, mint régről fogva tudjuk, könnyen visszacsalogathatja kertjeink rémét a hajnali fagyot, és kárt okozhat veteményeseinkben, sőt még a szőlő-gyümölcs ültetvényekben is. Persze a nagy riadalom előtt célszerű emlékeznünk az agrometeorológusok tapasztalataira, mert a hosszú évtizedek óta folyó meteorológiai megfigyelések elemzése bebizonyította, hogy a fagyosszentekre vonatkozó néphit nem légből kapott állítás.
Népi megfigyelések:
- májusi csendes eső, növeli a vetést
- száraz május, száraz esztendő
- ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső lészen
- ha május elején esik, úgy kevés borunk lesz
- nagyon meleg május után esős június következik
- ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést
- sok bort hoz ám a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz
- Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz
- Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász
- Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök
- májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég
Jeles napok májusban:
Szent Flórián napja (május 04.)
Pongrác, Szervác, Bonifác (május 12.)
Nepomuki Szent János emléknapja (május 16.)
Áldozócsütörtök (május 21.)
Orbán napja (május 25.)
Margit napja (május 25.)
Pünkösd (május 31.)
Rudan Mária: Ikrek zodiákus A meteorológusok Tavaszutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Ígéret havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Borjútor (Virágzó élet) hava elnevezést használták májusra. A hónap régi magyar (katolikus) neve Pünkösd hava. A Nap az Ikrek jegyébe lép.
Népi mondóka
Orbánnak a napja hogyha fényes,
A vincellér mint a páva kényes.
Mint az áldozócsütörtök
Olyan lesz őszi időtök.
Pünkösd-napi esésre
ne várj áldást vetésre.
Május hava hűvössége
A gazdának üdvössége.
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Szép idő lesz, ha az esti pír aranyszínű, ha napnyugtakor a vízeken és a mezőkön sűrű köd keletkezik, ha a szárazon tenyésző békák magasra ülnek és brekegnek. Rossz idő következik, ha reggel pír van, ha az esti pír igen vörös.
Május – Pünkösd hava vagy Kettősök hava ~ Tavaszutó hó
Május vidám, kedves és az év legszebb hónapja. A természet kibontakozásának, a termékenységnek a hónapja, a virágnyílás, a rózsanyílás fő ideje. Nevében Maja, a termékenység hindu istennőjének neve lappang. A rómaiak Floraliájának – Florának, a virágok istennőjének és Majának, a föld termékenysége istennőjének szentelt ünnepnek – a nyomait fedezhetjük fel a májusi ünnepekben. Időszámításunk II. évszázadában pedig Vénusznak, a szerelem istennőjének és a görög-római Dionüszosz ~ Bacchusnak, a szőlő, a bor és a mámor istenének ünnepévé, vagyis a szerelem, a májusi menyasszonyok, a májusi lakodalmak hónapjává vált.
Május a legjobb nevelő hónap, ebben segít a májusi eső, hisz „a májusi eső aranyat ér”. Ezért kérik szinte költői módon fogalmazva a szabadkaiak az esőt, s nem is keveset, hanem annyit, hogy „a kiskacsák lehajtott fejjel úszkálnának az ég alatt”.
A májusban garázdálkodó fagyosszentek még „lecsíphetik” a veteményeket, tönkretehetik, lefagyaszthatják a kukoricát, az uborkát, a virágzó gyümölcsfákat. Palántálni sem ajánlatos a fagyosszentek idején.
A 100 esztendős kalendárium kis versben foglalja össze a májusi időt és a vele összefüggő termésjóslást:
„Május ha sok felleget,
Nem küld nagyon hideget,
Vagy rekkenő meleget,
Bort, búzát várj eleget.”
A Bácskai naptár az 1881. esztendőre a következő tanácsot adja a földműveseknek:
„Nyesd le a vadsarjat, öntözgesd az ágyást,
Almánál-körténél kezdd a szemző oltást.
Megkapáld a szőlőt, első virágzásig.
Karózd föl a babot, mert majd fölburjánzik.
Hó végén ültethetsz dinnye palántákot,
Kölest, lent másodszor, lóherét és mákot.
Forgasd a gabonát a szellős magtárban,
A rajzó méheknél ne hagyj lepkét kasban.”
Többnyire májusban ünneplik pünkösdöt, ezt a másik mozgó ünnepet, ezért nevezik májust pünkösd havának is.
Pünkösd régmúltban gyökerező, változó idejű, mágikus célzatú, riaszt, termékenységet, tavaszt köszöntő ünnep. Már Balassa Bálint is megénekelte a végvári vitézek eme legkedvesebb ünnepének szépségét, kellemetességét:
„Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele,
Neked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak.
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.”
Pünkösd a hatnapos romai Floralia ünnepre vezethető vissza.
Mivel a virágok, fák, rózsák megújhodásának, virágzásának ünnepe, már kora hajnalban a ház kerítésének lécei közé, az ablakba zöld ágakat, virágokat, bodzavirágot, pünkösdi rózsát, jázmint tűznek mindenfele, mert ha nem teszik, belecsap a villám a házba, tartják Törökkanizsán és még sok helyen.
De nemcsak a szépség napja, hanem a gonoszé is. A régi hiedelem és a XVIII. századi boszorkányperek tanúsága szerint pünkösd napja a legfontosabb boszorkányjáró napok egyike. Ugyanakkor az agrármágiának, a termékenységvarázslásnak is egyik alkalma. A királynéjárás, a mimimamások jókívánságai pl. a kender növekedését célozzák.
Idő- és termésjósló nap is. Ha pl. ezen a napon eső esik, akkor rossz gabonatermésre kell számítani, üszkös lesz a gabona. Esővarázslásról is tudunk. A két háború között – Tripolsky Géza emlékezete szerint – Zentán zöld ágakba burkolt alakok járták az utcát, és vízzel öntözték őket.
A pünkösdi szokások lassan már eltűnnek, csak itt-ott lehet meg néhány szokásról hallani az öreg néniktől, bácsiktól. Az ő emlékezetük a századforduló és a XX. század eleji szokásokat őrizte meg. Így emlékeznek vissza a lovagkori hagyományokból eredő pünkösdi király és királyné választására, az aznapi lóversenyekre, szamárfuttatásokra.
Körülbelül 20–25 éve még nemcsak szóban, emléktöredékekben bukkantunk a kislányok királynéjárására, hanem élő valóságában is fel lehetett gyűjteni a szokást Bácskában, Muravidéken, általában a katolikus vidékeken. Egyébként Kodály szép pünkösdölője állít emléket a pünkösdölés szokásának.
Miből is állt a szokás?
A kislányok, 10–14 évesek, öten-hatan összeállnak csoportba. A legfiatalabb, a legszebb, a legjobb barátnőjük a pünkösdi királyné. A kislányok sok helyen fehérbe öltöztek, koszorút tettek a fejükre, a kiskirálynét pedig menyasszonyi fátyollal borították le. Ahol nem öltöztek külön ruhába, a kiskirálynét egy selyemkendővel takarták le, vagy fehér lepedőt tartottak a feje felett sátorként a lepedő négy sarkát tartó lányok. Elöl ment egy kislány, kezében bazsarózsával díszített királyi pálca vagy felszalagozott bodzaág. Sok helyen rózsaszirmot hintettek a ház elé, a házról házra járó köszöntők szíves fogadására. Miután a gyerekek engedélyt kértek és kaptak a háziaktól, elénekelték a köszöntőt:
„Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.”
Esetleg így kezdték a köszöntőt:
„Mimi, mama, mimi mama, piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.”
A folytatásnak többféle változata élt vidékeinken. Egy a sok közül:
„A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
A kisasszony szedje össze, kösse koszorúba.
András bokrétás, feleséged jó táncos.
Jól megfogd a lovad zabláját,
Ne napossá, ne tiporja a pünkösdi rózsát.”
Egy másik változat:
„András bokrétás, feleséged jó táncos,
Jól megfogd, jól megfogd a lovad kantárszárát,
Ne tapossa, ne tapossa a pünkösdi rózsát.”
Topolyán Borús Rózsa gyűjtése szerint így ment tovább az ének:
„Rózsavessző vagyok, mindenfelé hajlok.
Anyám házánál vagyok, nagyot nem szólhatok.
Szép pünkösdöt mindenkinek, fiatalnak, öregnek.”
„Arra kérjük a házigazdát, ajándékozza meg pünkösdünk királynéját!”
Bácsszőlősön az alábbi változatot éneklik a kislányok:
„Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
Szedje fel a királyné, kösse koszorúba.
András, bokrétás, felesége jó táncos,
Csak húzd meg, csak húzd meg a lovam kantárát,
Hogy ne tipedje, hogy ne tapodja a pünkösdi rózsát.”
A Muravidéken és máshol is az ének befejeztével karjánál fogva háromszor felemelték a kiskirálynét a többiek, s mondták: „Ekkora legyen kendergye!” vagy: „Ekkora legyen a kentek kendere!” Ha nem fogadták szívesen a háziak a mimimamásokat, akkor leguggoltak, jelezve, hogy a kender is olyan alacsony marad.
A gazda pénzt, kalácsot, cukorkát adott a gyerekeknek, amit azok Topolyán – Borús Rózsa szerint – egy magukkal hozott virágcsokorral honoráltak. A leskelődő fiúk többnyire megzavarták a lányokat, csalánnal verték őket, azok viszont a királypálcával védekeztek.
Bókos Márta tudósítása szerint Baranyában pünkösdi királynővé a falu legszebb lányát választották. A királynő az ünnep reggelén fehérbe öltözött, fejére virágkoszorút tettek, és fátyollal borították le. Így felöltözve végigkocsizott a falun. Kocsiját lovascsapat kísérte. A kezében levő virágcsokrot szálanként a nézőknek dobta.
A felnőttek szokásai ma már csak töredékesen kerülnek elő. A fenti rítusénekből is ki lehet deríteni, hogy pünkösd napján lóversenyt tartottak, de Borús Rózsa is említi a szokást Topolyáról, Tripolsky Géza pedig Zentáról. A juhászok még szamárfuttatást is rendeztek. Mindkét verseny győztese a következő pünkösdig vezető szerepet töltött be a társaságban.
Borús Rózsa közléséből tudjuk, hogy a felnőtt legények és lányok Topolyán pünkösdi királyt és királynét választottak. Magáról a szokásról már a XVIII. századból van hírünk, az egyház ugyanis tiltja a velejáró tánccal és alakoskodással együtt, Topolyán a földesurak a tanyákon szervezték meg a választást. Sokszor a díszes ruhát is ők adták a királyi párnak. A királyt virággal, szalagokkal feldíszítve beültették a legények egy feldíszített kétkerekű csézába, melyet két legény húzott. A királynak tartania kelleti az egyensúlyt, mert ha kiesett, új királyt választottak helyette. A nagy mulatság azonban akkor kezdődött, mikor a király és a királyné nagy kísérettel körüllovagolta a birtokot. Utána hajnalig állt a tánc, a mulatozás. A királyság azonban csak a mulatság végéig tartott. Ezt fogalmazta meg a XVIII. században feljegyzett szólás: „Pünkösdi királyság nem nagy uraság!”, nem tartós, csak múló hatalom. A szólásmondás még ma is él, noha a szokás már lassan eltűnt. Borús Rózsa Topolya népszokásai című könyvében írja továbbá, hogy bent a városban pünkösdi bálat rendeztek, a bálban választottak királyt és királynőt. De az ő királyságuk is csak egyetlen báli éjszakán át tartott. Viszont nemegyszer megesett, hogy a pünkösdi király és királyné egy pár lett.
Pünkösd időjárása termésjósló, időjósló. Baranyában, de Palicson is mondják: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.” Vagy: „Ha pünkösdkor érett földiepret látsz, korai gabonatermés és meleg, enyhe időjárás lesz.” Az eső nem kívánatos, mert „a pünkösdi eső ritkán hoz jót”.
Pünkösd szokásos étele a rántott csirke vagy az idei liba uborkasalátával. A pásztorok, juhos gazdák báránysültet, báránypaprikást készítettek. Arra törekedtek, hogy a sütemény lehetőleg sárga legyen, hogy sárga legyen a kender is.
Május a legjobb nevelő hónap, ebben segít a májusi eső, hisz „a májusi eső aranyat ér”. Ezért kérik szinte költői módon fogalmazva a szabadkaiak az esőt, s nem is keveset, hanem annyit, hogy „a kiskacsák lehajtott fejjel úszkálnának az ég alatt”.
A májusban garázdálkodó fagyosszentek még „lecsíphetik” a veteményeket, tönkretehetik, lefagyaszthatják a kukoricát, az uborkát, a virágzó gyümölcsfákat. Palántálni sem ajánlatos a fagyosszentek idején.
A 100 esztendős kalendárium kis versben foglalja össze a májusi időt és a vele összefüggő termésjóslást:
„Május ha sok felleget,
Nem küld nagyon hideget,
Vagy rekkenő meleget,
Bort, búzát várj eleget.”
A Bácskai naptár az 1881. esztendőre a következő tanácsot adja a földműveseknek:
„Nyesd le a vadsarjat, öntözgesd az ágyást,
Almánál-körténél kezdd a szemző oltást.
Megkapáld a szőlőt, első virágzásig.
Karózd föl a babot, mert majd fölburjánzik.
Hó végén ültethetsz dinnye palántákot,
Kölest, lent másodszor, lóherét és mákot.
Forgasd a gabonát a szellős magtárban,
A rajzó méheknél ne hagyj lepkét kasban.”
Többnyire májusban ünneplik pünkösdöt, ezt a másik mozgó ünnepet, ezért nevezik májust pünkösd havának is.
Pünkösd régmúltban gyökerező, változó idejű, mágikus célzatú, riaszt, termékenységet, tavaszt köszöntő ünnep. Már Balassa Bálint is megénekelte a végvári vitézek eme legkedvesebb ünnepének szépségét, kellemetességét:
„Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele,
Neked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak.
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.”
Pünkösd a hatnapos romai Floralia ünnepre vezethető vissza.
Mivel a virágok, fák, rózsák megújhodásának, virágzásának ünnepe, már kora hajnalban a ház kerítésének lécei közé, az ablakba zöld ágakat, virágokat, bodzavirágot, pünkösdi rózsát, jázmint tűznek mindenfele, mert ha nem teszik, belecsap a villám a házba, tartják Törökkanizsán és még sok helyen.
De nemcsak a szépség napja, hanem a gonoszé is. A régi hiedelem és a XVIII. századi boszorkányperek tanúsága szerint pünkösd napja a legfontosabb boszorkányjáró napok egyike. Ugyanakkor az agrármágiának, a termékenységvarázslásnak is egyik alkalma. A királynéjárás, a mimimamások jókívánságai pl. a kender növekedését célozzák.
Idő- és termésjósló nap is. Ha pl. ezen a napon eső esik, akkor rossz gabonatermésre kell számítani, üszkös lesz a gabona. Esővarázslásról is tudunk. A két háború között – Tripolsky Géza emlékezete szerint – Zentán zöld ágakba burkolt alakok járták az utcát, és vízzel öntözték őket.
A pünkösdi szokások lassan már eltűnnek, csak itt-ott lehet meg néhány szokásról hallani az öreg néniktől, bácsiktól. Az ő emlékezetük a századforduló és a XX. század eleji szokásokat őrizte meg. Így emlékeznek vissza a lovagkori hagyományokból eredő pünkösdi király és királyné választására, az aznapi lóversenyekre, szamárfuttatásokra.
Körülbelül 20–25 éve még nemcsak szóban, emléktöredékekben bukkantunk a kislányok királynéjárására, hanem élő valóságában is fel lehetett gyűjteni a szokást Bácskában, Muravidéken, általában a katolikus vidékeken. Egyébként Kodály szép pünkösdölője állít emléket a pünkösdölés szokásának.
Miből is állt a szokás?
A kislányok, 10–14 évesek, öten-hatan összeállnak csoportba. A legfiatalabb, a legszebb, a legjobb barátnőjük a pünkösdi királyné. A kislányok sok helyen fehérbe öltöztek, koszorút tettek a fejükre, a kiskirálynét pedig menyasszonyi fátyollal borították le. Ahol nem öltöztek külön ruhába, a kiskirálynét egy selyemkendővel takarták le, vagy fehér lepedőt tartottak a feje felett sátorként a lepedő négy sarkát tartó lányok. Elöl ment egy kislány, kezében bazsarózsával díszített királyi pálca vagy felszalagozott bodzaág. Sok helyen rózsaszirmot hintettek a ház elé, a házról házra járó köszöntők szíves fogadására. Miután a gyerekek engedélyt kértek és kaptak a háziaktól, elénekelték a köszöntőt:
„Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.”
Esetleg így kezdték a köszöntőt:
„Mimi, mama, mimi mama, piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.”
A folytatásnak többféle változata élt vidékeinken. Egy a sok közül:
„A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
A kisasszony szedje össze, kösse koszorúba.
András bokrétás, feleséged jó táncos.
Jól megfogd a lovad zabláját,
Ne napossá, ne tiporja a pünkösdi rózsát.”
Egy másik változat:
„András bokrétás, feleséged jó táncos,
Jól megfogd, jól megfogd a lovad kantárszárát,
Ne tapossa, ne tapossa a pünkösdi rózsát.”
Topolyán Borús Rózsa gyűjtése szerint így ment tovább az ének:
„Rózsavessző vagyok, mindenfelé hajlok.
Anyám házánál vagyok, nagyot nem szólhatok.
Szép pünkösdöt mindenkinek, fiatalnak, öregnek.”
„Arra kérjük a házigazdát, ajándékozza meg pünkösdünk királynéját!”
Bácsszőlősön az alábbi változatot éneklik a kislányok:
„Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
Szedje fel a királyné, kösse koszorúba.
András, bokrétás, felesége jó táncos,
Csak húzd meg, csak húzd meg a lovam kantárát,
Hogy ne tipedje, hogy ne tapodja a pünkösdi rózsát.”
A Muravidéken és máshol is az ének befejeztével karjánál fogva háromszor felemelték a kiskirálynét a többiek, s mondták: „Ekkora legyen kendergye!” vagy: „Ekkora legyen a kentek kendere!” Ha nem fogadták szívesen a háziak a mimimamásokat, akkor leguggoltak, jelezve, hogy a kender is olyan alacsony marad.
A gazda pénzt, kalácsot, cukorkát adott a gyerekeknek, amit azok Topolyán – Borús Rózsa szerint – egy magukkal hozott virágcsokorral honoráltak. A leskelődő fiúk többnyire megzavarták a lányokat, csalánnal verték őket, azok viszont a királypálcával védekeztek.
Bókos Márta tudósítása szerint Baranyában pünkösdi királynővé a falu legszebb lányát választották. A királynő az ünnep reggelén fehérbe öltözött, fejére virágkoszorút tettek, és fátyollal borították le. Így felöltözve végigkocsizott a falun. Kocsiját lovascsapat kísérte. A kezében levő virágcsokrot szálanként a nézőknek dobta.
A felnőttek szokásai ma már csak töredékesen kerülnek elő. A fenti rítusénekből is ki lehet deríteni, hogy pünkösd napján lóversenyt tartottak, de Borús Rózsa is említi a szokást Topolyáról, Tripolsky Géza pedig Zentáról. A juhászok még szamárfuttatást is rendeztek. Mindkét verseny győztese a következő pünkösdig vezető szerepet töltött be a társaságban.
Borús Rózsa közléséből tudjuk, hogy a felnőtt legények és lányok Topolyán pünkösdi királyt és királynét választottak. Magáról a szokásról már a XVIII. századból van hírünk, az egyház ugyanis tiltja a velejáró tánccal és alakoskodással együtt, Topolyán a földesurak a tanyákon szervezték meg a választást. Sokszor a díszes ruhát is ők adták a királyi párnak. A királyt virággal, szalagokkal feldíszítve beültették a legények egy feldíszített kétkerekű csézába, melyet két legény húzott. A királynak tartania kelleti az egyensúlyt, mert ha kiesett, új királyt választottak helyette. A nagy mulatság azonban akkor kezdődött, mikor a király és a királyné nagy kísérettel körüllovagolta a birtokot. Utána hajnalig állt a tánc, a mulatozás. A királyság azonban csak a mulatság végéig tartott. Ezt fogalmazta meg a XVIII. században feljegyzett szólás: „Pünkösdi királyság nem nagy uraság!”, nem tartós, csak múló hatalom. A szólásmondás még ma is él, noha a szokás már lassan eltűnt. Borús Rózsa Topolya népszokásai című könyvében írja továbbá, hogy bent a városban pünkösdi bálat rendeztek, a bálban választottak királyt és királynőt. De az ő királyságuk is csak egyetlen báli éjszakán át tartott. Viszont nemegyszer megesett, hogy a pünkösdi király és királyné egy pár lett.
Pünkösd időjárása termésjósló, időjósló. Baranyában, de Palicson is mondják: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.” Vagy: „Ha pünkösdkor érett földiepret látsz, korai gabonatermés és meleg, enyhe időjárás lesz.” Az eső nem kívánatos, mert „a pünkösdi eső ritkán hoz jót”.
Pünkösd szokásos étele a rántott csirke vagy az idei liba uborkasalátával. A pásztorok, juhos gazdák báránysültet, báránypaprikást készítettek. Arra törekedtek, hogy a sütemény lehetőleg sárga legyen, hogy sárga legyen a kender is.
Május 1.
Május 2. – Zsigmond napja
Május 4. – Flórián napja
Május 5. – Gotthárd napja
Május 6. – Babevő János napja
Május 12. – Pongrác napja
Május 13. – Szervác napja
Május 14. – Bonifác napja
Május 21. – Konstantin napja
Május 25. – Orbán ~ Urbány napja
Május 28. – Emil napja
Május 31. – Petronella napja
Június - Szent I(st)ván hava Nyárelő - Napisten hava - Gödölyetor (Eper) hava
A június hónap nevének származtatásánál már maguk a rómaiak is zavarban voltak. Egyesek a régi római "Junius"-nemzetség nevéből eredeztették, amelynek leghíresebb tagjai: L. Junius Brutus, a római királyság intézményének megszüntetője, továbbá a két fivér - M. Junius Brutus és D. Junius Brutus - voltak, tudvalevőleg Julius Caesar gyilkosai. Miután ez a Marcus Junius Brutus a naptárt reformáló Caesarnak természetes fia volt, lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új kalendáriumban róla nevezték el a június hónapot. Amikor azonban ez a Brutus a saját természetes atyját politikai okból meggyilkolta, akkor őt már nem tartották arra méltónak, hogy az egyik hónap az ő nevét viselje, s ettől fogva - főként Ovidiusnak, a költőnek befolyása alatt - Juno istennőről származtatták a hónap nevét. Ovidius kimondottan "mensis Junonius"-nak, Juno istennő havának mondja.
A névnek ez az átmagyarázása annál könnyebben ment, mivelhogy Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Juppiter famíliájába (akiről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték), hiszen Juno istenasszony Juppiter nővére és felesége volt (a római istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak válogatósak), a házasságnak és a születéseknek védőistennője, azonkívül pedig a csillagos égboltnak is királynője.
Juno a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya. Ő védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A művészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett női szépséget. Kedvenc madara a páva.
Népi megfigyelések:
- ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik
- a júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe
- ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága
- ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sültalmát ehetünk
Jeles napok júniusban:
Szentháromság vasárnapja (június 07.)
Medárd napja (június 08.)
Úrnapja (június 14.)
Szent Vitus (június 15.)
Jézus Szent szíve (június 19.)
Alajos és Szent Iván (június 21.)
Péter-Pál napja (június 29.)
Rudan Mária: Rák zodiákusEz az egyik legzivatarosabb hónapunk. Június 21-e a nyári napforduló dátuma, a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja ez, amikor a nappal 15 óra 58 percig tart. Sajnos, e naptól kezdve már három perccel újra rövidülnek a nappalok, ám a nyarat élvezők ezt még nemigen veszik észre. Az optikai csalódáshoz hozzájárul a nyári időszámítás is, amely késő estig nyújtja a nappalt. A meteorológusok Nyárelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Napisten havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Gödölyetor (Eper) hava elnevezést használták júniusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent I(st)ván hava. A Nap a Rák jegyébe lép.
Népi mondóka
Ha száraz a nyár eleje
Szent Víd
Bő esőt hoz, szavamra, ezt
Elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek.
János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Szép idő lesz, ha Szent János bogara igen fénylik, ha az égen sok bárányfelhő létez, ha a dongók este sűrűen repülnek.
Rossz idő vagy eső szokott lenni, ha sok béka jő elő, ha a macskák nyalják, tisztítják magukat, ha a tyúkok a porban fürdenek, ha a kutyák füvet rágnak, ha a vakondok magasra túrnak.
Június – Szent Iván hava vagy Rák hava ~ Nyárelő hó
„A nyár ráklábon érkezik, nyúlhatom szalad el”, júniusban ugyanis a Rák csillagkép az uralkodó. A régi rómaiak Juno istennőnek, a házasélet istennőjének szentelték ezt a hónapot.
A népi tapasztalat szerint e hónap időjárása sok veszélyt rejteget, noha már a nyár hírnöke. Az alábbi közmondásként megfogalmazott tapasztalatot mindenütt ismerik: „A júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe.” Ebben a hónapban ugyanis a szárazság a kívánatos, hisz itt van a gabonaérés ideje. „A júniusi derült ég bőség, júniusi sár szükség” – summázzák mindenfele.
Az időjárás rámutató ebben a hónapban, mégpedig a decemberire utal, vagyis amilyen az időjárás júniusban, olyan köszönt majd be decemberben. Doroszló népe azt a régi tapasztalatot emlegeti, hogy a júniusi ködök hamarjában jégesőt hoznak.
A Bácskai naptár e havi tanácsai:
„Tisztán tartsd a fákat. Vigyázz a gyümölcsre,
Hogy a javát hernyó-madár el ne költse.
Karózva, indáit tördösve, gyomlálva,
Készítsd a szőlőt másod kapálásra.
Töltsd fel a burgonyát. Az őszi vetésre
Szánts. Gondot fordíts a dohányültetésre.
Most van helye széna- s lóherkaszálásnak,
Készen nézz elé a közel aratásnak.”
Június 8. – Medárd napja
Június 10. – Retkes Margit ~ Legyes Margit napja
Június 11. – Barnabás napja
Június 13. – Antal napja
Június 14. – Éliás napja
Június 15. – Vida ~ Vid ~ Vitus napja
Június 18. – Úrnapja
Június 24. – Szent Iván ~ Búzavágó Szent János napja
Június 27. – László napja
Június 29. – Péter-Pál napja
