Pál fordulása
(Ezt a napot pálfordulónak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, mely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és innentől Pál apostol néven emlegetik. Ezen a napon pálpogácsával haláljóslást is tartottak. A családtagok számára készített pogácsákba libatollat tűztek, és akié sütés közben megperzselődött arra halál várt a következő évben.)
“Pálnak fordulása, fél tél elmúlása!” – sóhajtották ilyenkor már több bizakodással a tavaszra is gondolva, a kalendáriumot böngészve a régi öregek. Január 25-e – az őskeresztényeket üldöző Saulból lett Szent PálSzent Pál apostol megtérésének az ünnepe – találóan kapcsolódott össze a népi időjóslással. Hogy tudniillik ezen a napon a tél is ellenkezőjébe fordul, és kifelé ballagva jeget tör, vagy csinál. Se szeri, se száma az erre utaló hajdani jövendöléseknek.
A valamikori veszedelmes járványok szülték a vészjósló megfigyelést is: “Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel.” A nyugtalanabb időjárás sem ígért jobb kilátásokat: “Hogyha szeles Pál-fordulás, akkor lészen hadakozás.” Babonásabb helyeken nem elégedtek meg a regulák jóslataival, a kíváncsi mámikák úgynevezett Pál-pogácsát sütöttek. Annyi darabot, ahány tagja volt a családnak. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűztek, és akinek a pogácsáján sütés közben a toll-életjel megégett, az bizony – legalábbis a kíméletlenebb vénasszonyok szerint – még abban az évben búcsút mondhatott az árnyékvilágnak. A jó termést elősegítendő ajánlatos ilyenkor a hagymadugványos tarisznyát leemelni a fogasról, és megfordítva visszaakasztani, mert akkor nem magzik fel a hagyma, és a ludak fenekét is illik megpiszkálni, hogy szaporábban tojjanak.
Kevésbé közismert tény, hogy a gyertyaszentelő napjához fűződő “medvejóslat” eredetileg szintén Pál napjához kapcsolódott. “Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből – állították Baranyában a múlt század közepén is – és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszasomfordál, mert annyi hideg nap lesz a kitavaszodásig, mint amennyi az esztendőből már elmúlt.” A délvidéken a régi öregek így fohászkodtak jórafordító Pálhoz: “Inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen.” Mert akkor, a tapasztalások szerint, akár meg is számlálhatták a kivénhedt tél utolsó napjait.
A valamikori veszedelmes járványok szülték a vészjósló megfigyelést is: “Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel.” A nyugtalanabb időjárás sem ígért jobb kilátásokat: “Hogyha szeles Pál-fordulás, akkor lészen hadakozás.” Babonásabb helyeken nem elégedtek meg a regulák jóslataival, a kíváncsi mámikák úgynevezett Pál-pogácsát sütöttek. Annyi darabot, ahány tagja volt a családnak. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűztek, és akinek a pogácsáján sütés közben a toll-életjel megégett, az bizony – legalábbis a kíméletlenebb vénasszonyok szerint – még abban az évben búcsút mondhatott az árnyékvilágnak. A jó termést elősegítendő ajánlatos ilyenkor a hagymadugványos tarisznyát leemelni a fogasról, és megfordítva visszaakasztani, mert akkor nem magzik fel a hagyma, és a ludak fenekét is illik megpiszkálni, hogy szaporábban tojjanak.
Kevésbé közismert tény, hogy a gyertyaszentelő napjához fűződő “medvejóslat” eredetileg szintén Pál napjához kapcsolódott. “Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből – állították Baranyában a múlt század közepén is – és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszasomfordál, mert annyi hideg nap lesz a kitavaszodásig, mint amennyi az esztendőből már elmúlt.” A délvidéken a régi öregek így fohászkodtak jórafordító Pálhoz: “Inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen.” Mert akkor, a tapasztalások szerint, akár meg is számlálhatták a kivénhedt tél utolsó napjait.
Pál fordulása ~ Jóraforduló Pál ~ Pálfordulás
Balázs Mátyás oromhegyi pásztor szerint e nap neve Jóraforduló Pál vagy Pálforduló, mert ez a tél közepe, most fordul az idő jobbra.
Horgoson a következőképpen magyarázzák a fordulást Pálkor: „Minden isten teremtménye, aki ősszel a földbe vette magát, a seggit tartotta eddig kifelé. Most megfordul, fejjel kifelé.” (Móra István: Jeles napok, Ethnographia, 1913.)
A muravidéki ember azt mondja, azért is fordulónap, mert „Szempá napko fele kenyir, fele sziéna efogyott.” Fogytán a tartalék. A bácskaiak, többek közt a doroszlóiak ugyanezt a tényállást így fogalmazzák meg: „Pálfordulásko fele kenyér – fele tél.” Mások szerint: „Pálnak forduláso fé té emúláso.” Baranyában: „Pál fordulása fél tél” vagy: „Pál fordulása fél tél, fél kenyér”.
Pál fordulása termésvarázsló –, de főleg jóslónap vidékeinken is, de másutt is. A termés biztosítására Doroszlón meg Kupuszinán és környékén a dughagymás tarisznyát fordítva kell visszaakasztani.
Termésjósló jelek is felfedezhetők e napon. Az egész napi jó idő pl. jó. termést jelent. „Pál fordulása, ha tiszta, bőven terem mező, puszta. Ha havas vagy nedves, lesz a kenyir igen kedves.” „Ha fénylik Szent Pál, minden termés szépen áll.” „Pál fordulása napján, ha tiszta az idő, bőven terem puszta, mező. Ha fénylik is Szent Pál, akkor minden termés szépen áll.” Ha Pál napján fúj a szél, szűk szénatermés várható – tapasztalták a Muravidéken. A régi regula is utal Szent Pál napjának termésjósló szokására. „Mikoron fénlik Szent Pál, minden termés szépen áll, havas pedig avagy esős, ha lészen, mértékletes esztendőt jelent. Felleges, ha lészen, avagy ködös, hirtelen halál várható.” Baranya-szerte a hó vagy eső drágaságot hoz. A köd, mint adatszolgáltatóim magyarázták, a jószág pusztulására figyelmeztet. Ezek szerint haláljóslónap is ez a nap. Erre mutat még a számos megfogalmazásban általánosan elterjedt népi regula: „Ha Pál fordul köddel, ember hullik döggel.” Kolera, dögvész, had, pusztulás fenyeget. Ha nedves szél támad, betegség fenyeget. „Ha Pál fordul köddel, hal az ember döggel.” „Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel.” „Ha szeles, jő hadakozás, ha ködös, embernek sírt ás, ha pedig havas vagy nedves, lesz a kenyér igen kedves.” „Ha Pál fordul köddel, hull az ember döggel. Hogyha szeles Pálfordulás, akkor lészen hadakozás.” „Pál napján, ha köd van, nagy halás lesz. A Pál napján fújó szél háborút jelent.” Baranyában azt a tanácsot adják, jó lesz rá felkészülni.
Topolyán nem elégednek meg a regulák jóslataival, ők maguk vallatják meg a jövőt. Pálpogácsát sütnek. Életkor szerinti nagyságban annyi pogácsát készítenek, ahány családtag van. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűznek. Megsütik. Ha sütés közben valaki pogácsáján megégett a toll, akkor halál vár rá. De ha csak éppen megpörkölődik a toll, akkor még nem esedékes a halál, csak valami betegség leskelődik az illetőre.
Az időjárást is meg lehet jósolni e napon, mert Pálfordulása időjósló nap is. Laskón a hátralevő tél negyvenes napja, azaz, úgy vélik, még negyven napig olyan lesz az idő, mint most. Általános hiedelem szerint Pál fordulásakor a tél ellenkezőre fordul, vagy jégtörő, vagy jégcsináló lesz. Ha az ember meglátja az árnyékát, hosszú télre kell számítani – tartják Baranyában, Szlavóniában és a bácskai Telecskán. Ha Pál napján szép az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, mint amennyi már eltelt az esztendőből.
Az állatok is jelzik az időt. Közismert a medve időjárás jelzése. Baranyában ezt így adják elő: „Ha Pálfordulókor a medve kijön a téli menedékéről, és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszamegy, mert még annyi hideg nap lesz, mint amennyi már elmúlt az esztendőből.” A bácskaiak részletesebb képet festenek. „Ha Pál fordulóján napos idő van, akkor kijön a medve a barlangjából, körülnéz, azután visszamegy, megigazítja a fekvőhelyét, újra visszafekszik, mert még hideg lesz.” Az ürge is időjós lehet. Ha kijön az odújából, jó idő lesz.
A pásztorok még talán a földműveseknél is jobban igazodnak el a természet ellenséges jelei között. Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor is kiváló megfigyelője a természetnek. Ő mondja, ha kisüt a nap Jóraforduló Pálkor, vagyis Pálfordulókor, akkor a tél második fele keményebb lesz, mint az első. Ha nem süt ki, gyengébb időjárásra van kilátás.
Általában mindenütt, többek között Topolyán is azt vallják: „Inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen!” Annál jobb, minél hidegebb az idő e napon, mert akkor megmenekülünk a betegségektől, háborúságtól, szegénységtől, nyomorúságtól és nem utolsósorban a hosszú téltől.
