november 25.

Katalin napja

Szent Katalin a kórházak, a betegek, az elesettek védőszentje az Szent Katalin ágybavizelőket is oltalmazza. Alexandriai Szent Katalin ünnepét a keresztény egyház november 25-én, vértanúságának napján tartja. A legenda szerint Kosztus ciprusi királynak leánya volt. Amikor hírét vette, hogy a császár üldözi a keresztényeket, Katalin védelmébe vette az üldözötteket. Vitába szállt a császárral is a keresztény tanítás igazáról. Hite miatt börtönbe került, ahol megkínozták, végül lefejezték. A legenda úgy tartja, hogy testét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol tiszteletére kolostor épült. Mivel úgy tartják, hogy utolsó imádságában Katalin a betegekért és haldoklókért is imádkozott, a késő középkorban sok kórház patrónájának tekintette.
Katalin napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódnak. A lányok gyümölcsfaágat állítanak a vízbe, és ha az karácsonyra kihajt, közel van a férjhez menés. Az ágat sokfelé Katalin ágnak nevezik. A fiúk böjtölnek e napon, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.
Számos vidéken dologtiltó nap a Katalin. Nem sütnek kenyeret, nem őrölnek a malmok, nem szántanak. Közismert népi időjóslás: "Ha Katalin kopog, a Karácsony locsog." A régi öregek szerint: amilyen Katalin napja, olyan a január, amilyen a következő nap, olyan a február.


November 25.   Katalin napja
Szent Katalin a IV. században élt, hitéért mártírhalált halt. A házasságra vágyó lányok védőszentje, vértanúságának az eszköze a kerék miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték. Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. A vízbe tett gyümölcság, ha kizöldül karácsonyig, a lány közeli férjhez menetelét jósolja. Az ágat katalinágnak, katalingallynak nevezik.



Katalin napja

Mindenütt azt tartják, ha Katalin kopog, karácsony locsog. Zentagunarason ezt így fogalmazzák meg: „Ha Katalin locsogós, a karácsony ropogós.”

Katalin rámutatónap. Megmutatja január időjárását.

Vojlovicán azt mondják, hogy a mulatságokat Katalin tiltja, András zárja. Vége az őszi mulatságoknak. Topolyán is ekkor tartották az utolsó bálat.

Katalin női dologtiltó nap. Szerémségben ilyenkor nem szabad kenyeret sütni. Doroszlón viszont férfi dologtiltó nap. Nem szabad szántani, sem befogni a kocsiba, ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekek, a malmosok templomba mentek, mert védszentjük volt Katalin. Csantavéren a fiúk Katalinkor böjtöltek, hogy meglássák jövendőbelijüket.

Egy Katalint csúfoló versike a Baranyából, Kő községből (Lábadi Károly gyűjtése):

        „Katica, Katica felmászott a fára,
        Leesett, leesett, kitörött a lába.”

november 22.

Cecília napja

Bálint Sándor említi, hogy „Versecen a Várhegyen él Szent Cecília, a város oltalmazója. Gondoskodik a szőlősgazdákról. Ott lebeg a levegőben, és fonalat húz Versec körül, hogy semmi baj ne érje. Ezért a várost a járvány, tűzvész, háború mindig megkímélte.”

A hagyomány szerint a legtöbb helyen azt mondják, hogy Cicelle (Cecília) táncol a holdban, Dávid király pedig hegedül.

november 19.

Erzsébet napja

Szent Erzsébet Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-re. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon. Több helyütt az országban Erzsébet napja alkalmával jótékonysági bálokat rendeznek.
"Szent Erzsébet napja, tél erejét szabja." - emlegették ilyenkor november derekán a 19-éhez kapcsolódó regulát a régi öregek. Aztán, ha az Örzsébet a "hópendelyét" alaposabban megrázta, abból enyhe decemberre és lágy télidőre következtettek. Még inkább kívánták a késő ősz első kiadósabb havazását az úgynevezett iccés juhászok, mert nekik, a tavasszal megkötött egyezség szerint, addig kellett kint tartani az őrzésre, legeltetésre felvállalt falkát, amíg a birka hátát be nem lepte a hó.


November 19.   Erzsébet napja
Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha e napon havazik, azt mondják Erzsébet megrázta pendelyét.


Erzsébet napja

Erzsébet a tél és karácsony rámutatónapja: „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja.” Mindenütt azt tartják, ha esik Erzsébetkor, akkor lágy tél lesz, nem kell félni a téli zimankótól, erős hidegtől, fagyoktól. A gazdák azt mondják, amilyen Erzsébet, olyan lesz decemberben, karácsonykor. Erzsébetkor rendszerint leesik az első hó. „Erzsébet megrázza a pendelyét”, havazik. Most már mindenféleképpen be kell fejezni az őszi búza vetését (Doroszlón).

Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor mondja: „Az Örzsébet-nap, habár még a téli időszak elég messze van, sokszor meghozza az első havazást, aminek különösen az iccés juhászok örültek. Az őrzést ugyanis tavasztól hóleesésig egyezték meg, és ha ilyenkor egy kicsit is több hó esett, széthányták a falkát. Az persze már nem volt baj, ha elolvadt a hó, mert már csak a saját falkájukat kellett őrzeni, ami sokkal könnyebb volt. Esőben és rossz időben biza könyebb ám a kis falkát őrzeni, mint a pár százat. A régi gulyások is eddig hajtották a gulyát, csak ők ekkor, ha esett a hó, ha nem, befejezték az esztendőt.”

Erzsébet után nincs bál, mert kezdődik az advent.

Az Erzsébet nevűek csúfoló rigmusa:

        „Böske,
        Eltörött a macska farka,
        Kösd be!” (Szlavónia)

november 11.

Szent Márton napja

Szent Márton 316-317-ben Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon - a legenda szerint - kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Szent MártonMárton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-372-ben Tours polgárai püspökké választották. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi. Tours-i sírja híres zarándokhely lett.
Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható."
Márton napja a gazdasági év zárása, az elszámolás időpontja. Ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot, ünnepélyesen bírót választottak maguk közül az új évre. Megkapták a járandóságukat is, a "Mártongarast", a bocskorpénzt, meg a természetbeni juttatásokat, hogy megteljen télre a kamrájuk. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a fő fogás a "likprádlinak" nevezett libapecsenye volt. Mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát, az ínycsiklandozó sültet "gyertyapecsenyének" is mondták. A szőlősgazdák ekkor kóstoltatták meg egymással a kiforrt termést, és az új bornak, miként emlegették: Márton volt a bírálója.

A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő "avis Martis" neve, melyből könnyen vált "avis Martini". Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."


November 11.   Márton napja
Szent Márton 316-ban született Pannóniában. A középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott: emlékét helynevek is őrzik. A XIV. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik."


Márton napja

Régen Márton a gazdasági év fontos őszi zárónapja volt. Baranyában pl. akkor hajtották be a gulyát telelőre.

Márton gonoszjárónap, időjós negyvenes nap, rámutató- és tiltónap. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél” – mondja a rigmus. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik.

Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon.” „Márton fehér lován nyargal.” A bánátiak szerint 40 napig olyan idő lesz, mint e napon, viszont a tél időjárása a maiak ellentéte lesz.

Baranyában a szép, napos Márton-napot és az előtte vagy utána következő napokat Márton nyarának emlegetik, amely hideg telet jelent.

Márton madara, a holló eddig a hideg erdőben lakozott, most előkerült, mindenfele látni.

Márton lúdját is emlegetik, hisz ez a lúd hizlalásának ideje. A lúdhoz több hiedelem fűződik. Pl. időjóslás: „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.” A Muravidéken, Szlavóniában mesélték: „Ha Márton lúdját megölték, megsütötték, akkor levették a melle csontjáról a húst. Az első része a csontnak a nyakánál a karácsonyig tartó időt jelzi, az utolsó része a karácsony utáni időt. A mellcsont fehérje havat és esőt jósol, a vörösesbarna színű csont pedig nagy hideget.”

Egyébként ludat illik enni ezen a napon, mert aki Márton napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Az újbort is megkóstolják a lúdpecsenyéhez, mert „A bornak Márton a bírája”, megforrt az újbor, elválik, hogy milyen.

Baranya és Muravidék lakói szerint nem szabad mosni, teregetni, libatojást elültetni Mártonkor, mert odasiet „a dög”, és elpusztul a jószág, majd a jószág bőrét terítik ki, a libatojásból pedig kétfejű kisliba kel ki.

Sepsén megverik egy hosszú póznával a diófa ágait, hogy jövőre többet teremjen.

november 3.

Szent Hubertus

Az erdészek, vadászok, lövészcéhek védőszentjének napja, ismét az élet örömeire fordította az élők figyelmét, melyet nagy eszem-iszommal ünnepeltek a vadászok.

Szent Hubert Hubert (727) a legenda szerint hercegi család elkényeztetett sarjadéka volt, aki teljesen a világi örömöknek élt. Egyszer nagypénteken is kiment vadászni: hirtelen egy szarvas tűnt föl előtte, amely agancsai között keresztet viselt. A látomás annyira megrendítette, hogy életét megváltoztatta. Annyi kétségtelen, hogy Lüttich első püspöke volt. Szentelését - ismét a legenda szerint - maga a pápa végezte. Amikor a püspöki öltözetet átadta neki, a stóla hiányzott. Erre egy mennyei angyal jelent meg, és stólát nyújtott át neki, amelyet ereklye gyanánt őriznek, és máig azokra teszik, akiket veszett kutya harapott meg.

november 2.

Halottak napja

Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat". A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Az ezredvégi világvége várás elmúltával azonban az ünnep megmaradt, egyre inkább elterjedt, és a 14. századtól Róma is átvette.
Bár a Mindenszentek napja néhány száz évvel korábbi, mégis mint a halottak napjának vigíliája ment át a gyakorlatba. Halottak napjaE két napon nem csak az egyház, de az egész társadalom is a halottjairól emlékezik meg. A temetőket kitisztítják, a sírokat feldíszítik, és mindenszentek estéjén gyertyákat égetnek a sírokon, vagy otthon, a lakásban. Számos templomban rekviemmel emlékeznek a halottakra.
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért néhány vidéken a halott családtagoknak is terítettek az asztalnál. A gyertyagyújtás is mágikus szokást idéz, arra szolgál, hogy a sírjukból e napon kiszabadult lelkek visszataláljanak a helyükre, és ne kísértsék az élőket. Régebben a falusi nép vígságos torral emlékezett az elhunytakra.

Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra (a bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták). Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. A hagyományos paraszti közösségek egy részében "a halottak hetén" munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak.
Egyes helyeken halottak napján - a holtak nyugalma érdekében - a gazdaemberek tartózkodtak a mezei munkától. Számos vidéken a halottak napjának hetében tilos volt a mosás, mer különben "vízben állnak a halottak". Gazdasági hagyományok is kötődnek e két naphoz. Az állatok sok helyütt ilyenkor szorultak be az istállóba. Néhány faluban a cselédek és pásztorok felfogadásának napja is ez a két nap. Az öregek a Mindenszentek napján levágott cserfaágból jósolták az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek.


November 2.   Halottak napja
A Mindenszentek napja még azoknak az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A IX. század óta kötelező ünnep. Városon és falun egyaránt a halottakra emlékezés ünnepe: a sírok rendbehozatala, feldíszítése, gyertyagyújtás a halottak tiszteletére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra is megterítenek: kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. Halottak napján, sőt hetében mosási tilalom volt érvényben, mert a néphit szerint a hazajáró halott vízben állna. Ezen a napon tiltották a munkát, mert megzavarja a holtak nyugalmát.


Halottak napja

Székelykevén, halottak napjára virradó éjjel, ha valaki álmában eszik a halott családtaggal, hogy az ne váljon hazajáró lélekké, valamilyen ételt átvisznek a szomszédba.

Ez a nap is még a halottaké. Az élőknek tilos a munka. Szlavóniában semmiféle földmunkát nem szabad végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Ha véletlenül valaki mégis vetne, vagy más hasonló munkát végezne, keléses lesz. Doroszlón szintén nem végeztek földmunkát, a lovakat sem fogták be. Az ok: ne nyugtalanítsák a halottakat. Hasonló okból nem ajánlatos az asszonyoknak sem mosni. Ha megtennék, a család halottjai vízbe kerülnének.

Ha e napon esik az eső, a csantavériek szerint sok felnőtt halott lesz.

Szajánban ezen a napon liszttel, gabonával, főzelékkel, kaláccsal ajándékozták meg a koldusokat.

november 1.

Mindenszentek napja

Mindenszentek ünnepén azokat a megdicsőült lelkeket ünneplik, akikről - mivel sokan vannak - név szerint nem emlékezik meg a naptár.
Mindenszentek egyetemes ünneppé 844-ben, IV. Gergely pápasága alatt vált. Az ünnepet még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tették át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék, ezzel ötvözve a régi hagyományt az újjal. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. A katolikus egyház az ünnepet tehát november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje. Ez a nap 2000 óta újra munkaszüneti nap Magyarországon.


Mindszentek ~ Mindszentek napja

E nap estéjének halott-tiszteleti szokásai a római Feralia ősi halotti ünnepeiből nőttek ki. Mindenszentek napján Zentán a család minden tagja meggyújt egy-egy gyertyát. Akié a leghamarabb ég el, az hal meg elsőnek.

Mindenütt már délután megtisztítják és virágokkal díszítik a sírokat. Este vagy késő délután kivilágítják gyertyákkal, örökmécsekkel. A temető kapujában a mézesbábosok sátrainál válogatnak a gyerekek, valamint a szülők. Egy-egy huszár, menyecske, szív, tányér alakú bábu vagy egy-egy zacskó mézes mogyoró vagy egy-egy nyakba akasztható füzér cserél gazdát. A gyertyaöntőknél rövidebb, hosszabb gyertyákban, mécsekben válogatnak. A gesztenyesütőknél füst gomolyog, a sülő gesztenye kesernyés illata tölti be a levegőt. Mindez együtt kissé vásári hangulatot kelt a sírok tövében.

Különös hangulata, illata van ennek a késő őszi napnak. Az ismerősök, a ritkán látott rokonok adnak találkozót egymásnak a temető kapujában, a síroknál. Megtárgyalják az elmúlt év eseményeit. Most mindenki ráér. Erre a napra már el kellett végezni a vetést, de dologtiltó nap is mindenszentek. A férfiak sem dolgoznak, az asszonyok is tartózkodnak a nagyobb munkáktól, főleg a mosástól, mert ha mosnak, a halottaik vízben lesznek.

Egyes helyeken élelmet is tesznek a sírra. Topolyán pl. az erre a napra készített sima kelt kalácsból vendégelik meg halottjaikat. A koldusokról sem feledkeznek meg, megajándékozzák őket zsírral, liszttel, kaláccsal. Minden házban készült sima vagy mákkal megszórt kelt fonott kalács.

Doroszlón ünnep volt mindenszentek. Templomba mentek, ünnepi ebédet főztek, kalácsot sütöttek. Virágot vittek a temetőbe, este gyertyát gyújtottak a sírokon. Még éjjel is kint tartózkodtak a temetőben. Azt tartották ugyanis, amikor harangoznak, kint kell lenni a közeli hozzátartozók sírjánál, mert a harangszó alatt találkozhatnak halottjaikkal.

A pásztorok azt mondják, hogy ezek a napok, mindenszentek meg halottak napja hozzák meg az esős őszi időket, amitől egyaránt fél a pásztor is meg a juh is. A birka ugyanis olyan állat, amely szeretne mindig szép időben, jó mezőben járni, de esőt sohase lásson. Ha már egy kicsit megveri az eső, akkor úgy megszakadozik a gyapja, hogy egy budlibicskával át lehet szúrni.

Időjárásra mutató nap, mégpedig a tél időjárására. Régen úgy jósolták meg az időjárást, hogy levágtak egy cserfáról egy ágat, ha belül száraznak találták, akkor azt mondták, kemény tél fenyeget. Ha nedves volt belül az ág, akkor nedves telet lehetett várni. „A nap nedvessége lágy telet jósol, ha tiszta a nap, akkor erős, havas lesz a tél.”