május 16.

Nepomuki Szent János emléknapja

A csehországi Pomuk (ma Nepomuk) városkában született 1340-ben az a példás életű férfi, aki országszerte János atyaként vált ismertté. Pappá szentelése után hamarosan a prágai udvarban kanonok, majd érseki helytartó lett. Nagy tudása és egyháza iránti mély elkötelezettsége miatt IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. Ez a megtiszteltetés azonban nem csak a pályáját tette tönkre, hanem élete tragédiáját is okozta. A hitvesére féltékeny király ugyanis arra akarta kényszeríteni a főpapot, hogy számoljon be a királyné gyónásáról, és árulja el a titkait. Mivel János - hivatásához híven - nem engedelmeskedett, az uralkodó elfogatta, megkínoztatta, majd a Moldva folyóba dobatta 1383-ban.
A mártírhalált halt főpap testét a prágai Szent Vid-templomban helyezték örök nyugalomra. Sírjánál a XVII. század elején több ízben rendkívüli eseményeket észleltek. 1618-ban például, amikor a protestánsok elfoglalták a templomot és el akarták távolítani a szent hamvait is - a legenda szerint -, valamennyien szörnyethaltak. Egy másik alkalommal a szent megvédte a templomba menekült jezsuita misszionáriusokat, így azok pártfogójuknak kezdték tekinteni, és szorgalmazták az egyházban János avatást. E csodás jelenségek kivizsgálása után III. Benedek pápa Nepomuki Jánost 1729-ben a szentek sorába iktatta.
A gyónási titok megtartásáért mártírhalált halt papot Csehország égi patrónusává választotta. Ő lett a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és általában a vízen járók, vízen dolgozók oltalmazója. Tisztelete rövid idő alatt hazánkban is elterjedt: a barokk korban az ő nevére szentelték a legtöbb új templomot, szobrai, képei az egész ország területén ismertté váltak. Különösen a vízparton, hidakon láthatók a papi ruhában, vállán hermelin palásttal, karján feszülettel ábrázolt Nepomuki Szent János szobrai.
Ünnepének előestéjén a Duna-parti városokban - Budán, Ercsiben, Dunaharasztiban, Baján, Mohácson nagy vigasságokat rendeztek. Lámpásokkal kivilágított, feldíszített hajókkal kisebb-nagyobb vízi körmeneteket tartottak, amelyeket a parton majálisszerű ünnepségekkel zártak. Baja városában még a múlt század elején is megrendezték minden május 15-én este a vízimolnárok látványos ünnepét, a Jánoska-eresztésnek nevezett mulatságot. A szent zöld ágakkal feldíszített szobrát templomi lobogókkal, fáklyákkal, égő gyertyákkal kísérték a komphoz, ahol egy szintén feldíszített emelvényre állították, majd a Dunán leeresztett a szentet a csónakokba szállt gyülekezet egyházi énekeket énekelve, fáklyás menetben kísérte. A körmenet végén, a főtéren evéssel, ivással, hajnalig tartó táncmulatsággal ünnepeltek.


Május 16. Nepomuki Szent János (a gyónási titkot megőrző cseh vértanú ünnepe)

A hajósok, hídvámosok, derelyések védőszentje

május 14.

Május 14. – Bonifác napja

A három -áccal végződő nevű fagyosszent harmadikának, Bonifácnak napja. Sok gondot okoz a termelőknek másik két „kollégájával”. A három fagyosszent idején Zentán és környékén három napig nem szabad kapálni, mert nem terem a szőlő.

május 13.

Május 13. – Szervác napja

Szervác napja a fagyosszentek második napja. Szervác viselkedése nem különbözik Bonifácétól. Baranyában hallani a következőt: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz.”

május 12.

Pongrác, Szervác, Bonifác

A hagyomány szerint a Krisztus utáni III-IV. században élt három szentéletű férfi a keresztény hitéért halt mártírhalált, míg más források szerint a három szent azért fagyott halálra, mert ruháikat a szegényeknek adták. Egyes kutatók a fagyosszenteket magyar szenteknek nevezik. Tény, hogy a magyar néphit számos legendát ismer a három férfiról: ezek szerint Pongrác kánikulában, a subájában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsípték a szúnyogok. Mivel ezért ők haragszanak ránk, bosszút esküdtek ellenünk, és évről-évre visszajárnak, hogy tönkretegyék a termést. Fagyot ráznak, letarolják a veteményt, megdermesztik a földet, sok fájdalmat okozva ezzel az embereknek. Egyes vidékeken viszont úgy vélik, hogy e rosszindulatú szentek jóságosak is tudnak lenni, ugyanis, ha kisüt a nap, bő termést hoznak a szőlősgazdáknak.


Május 12. – Pongrác napja

A három fagyos nap, a három -ác végű fagyosszent Pongrác, Szervác, Bonifác napja közül az elsőn, Pongrác napján évszázados tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás hirtelen hidegre fordul, sőt fagy is jelentkezhet, ami „leszüreteli a szőlőt”, tönkreteszi a vetést. Védekezésül trágyát égettek, füstöltek a gyümölcsösökben, veteményes kertekben.

A megfigyelés szerint mindenfele azt tartják, hogy amilyen a Pongrác-napi időjárás, olyan lesz Orbánkor. Mivel fagy is várható Pongráckor, nem ajánlatos, sőt nem is szabad palántálni, mert a gyenge palánták lefagynak. A bab, uborka vetése, a paradicsom palántálása is várhat még, legjobb lesz majd a fagyosszentek után vetni, palántálni.

Ha esik az eső, akkor Baranya és Muravidék népe örül is meg szomorkodik is. Az eső jót tesz a mezőnek, viszont árt a szőlőnek. „Ha elmúltak és elengedték a fagyot Pongrác, Szervác, Bonifác, akkó egész Orbánig nem köll féni a talaj menti fagyoktu. Orbán az utolsó fagyosszent” – mondják Doroszlón.

A fagyosszentek csak annyiban érintették a juhászokat, hogy a bekövetkező napokon elvitték a tejet a jószágtól.