december 6.

Miklós napja

A keleti egyházak máig legtiszteltebb szentje Miklós püspök. Szent MiklósNapját - december 6-át - főleg a gyerekek várják különös izgalommal. Merthogy a jeles nap előestéjén jön a Mikulás, akár be is kopogtathat a legkisebbek otthonába, és ahol netán csintalanabb a gyerkőc, oda még a virgácsos krampuszt is magával viszi. Ahová pedig csak éjnek évadján jut el, ott sem marad üresen, ajándék nélkül az ablakba kitett kiscipő. A rendkívüli szociális érzékkel megáldott püspök jó cselekedeteiről és csodatételeiről számtalan legenda mesél. Legismertebb talán az a történet, amelyben egy gazdag nemes hirtelen nagy szegénységre jutott, és úgy akart magán segíteni, hogy három leányát erkölcstelen életre adja. Miklós mentette meg a lányokat a bűntől, mivel három egymást követő éjszakán egy-egy zacskó aranyat dobott be a házuk ablakán. Innen ered az egész világon elterjedt szokás, hogy Szent Miklós napján a szülők megajándékozzák gyermekeiket, mondván, ez a Mikulás ajándéka. Kevésbé közismert, hogy a szülőket is lázba hozó Mikulás-járás hazánkban a viszonylag új keletű népszokások közé tartozik. Alig másfélszáz esztendeje terjedt át hozzánk osztrák és cseh földről, és nem egyenes utódja a régi magyar Szent Miklós kultusznak. A legendás szent a középkorban a gyermekek, a hajósok és a diákok patrónusa volt, de hozzá fohászkodtak a férjhez menő lányok is. Szent Miklós a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságok védőszentje is volt. Névünnepét sokfelé az asszonyok dologtiltó napnak tartották, míg az időjósok szerint Miklós a karácsonyi időjárást is megmutatta.


December 6.   Szent Miklós napja
Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás szokása.


Miklós napja ~ Mikulás napja

Miklós a gyermekek barátja, meg is ajándékozza őket. Amikor a századfordulón a Mikulás még világos nappal járta a falut, a szigorú, botos Mikulás előcsalta a kuckóba bújt gyereket, kifaggatta, tud-e imádkozni. Járt a vessző, ha bebizonyosodott, hogy nem tud, még az anyja is kikapott.

Az ajándékokat a szülők a kiskapuban adták át a Mikulásnak. Csak dió, alma, cukorka volt az ajándék. Később jött szokásba, hogy a Mikulás az ablakba kitett, tisztára „suvickolt” cipőkbe, megmosott, bemeszelt faklumpákba tette reggelre puttonyából a megérdemelt ajándékot a jó és szorgalmas gyerekeknek. Társa, a hosszú nyelvű krampusz, ördögfióka pedig arannyal befuttatott virgáccsal vagy festetlenül maradt ágacskákból kötött csomóval „jutalmazta”, illetve büntette a haszontalan rossz gyerekeket.

Miklós napja ma inkább mindenfele termőnap, illetve időjósnap voltát őrizte meg. Tudniillik, ha ezen a napon születnek kismalacok, akkor a koca felnevelheti majd őket. Baranyában viszont úgy vélekednek, ha fúj a szél Miklóskor, elpusztulnak az egerek.

Mint időjós megmutatja a hónap végének az időjárását. Ha pedig enyhe idő volt, mondják a baranyaiak, Miklós egészen biztosan megrázza majd a szakállát. Azt is tartják, hogy megmutatja karácsony időjárását.

december 4.

Szent Borbála

Európa csaknem minden országában, ahol bányászat folyik, évszázadok óta megünneplik december 4-ét, a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a napját. Elterjedése annak köszönhető, hogy a bányászhagyományok és tradíciók közösek egész Európában, közös a természettel vívott harcuk. Munkájukat állandó életveszélyben végzik, és ez olyan összetartó erőnek bizonyult, amelynek még a nemzetek határai sem szabtak korlátot. Bányászaink 1945 előtt munkaszünettel ünnepeltek. A vértanúságot szenvedett ókeresztény Borbálát tartották védőszentjüknek a tüzérek, a harangöntők és a kőfaragók is.
Szent Borbála emléknapjához évszázadokon át sok hiedelem fűződött. Ha a Borbála napján vízbe helyezett cseresznyefaág, a "borbálaág" karácsonyra kivirágzott, az eladó lánynak közeli házasságra volt kilátása. Hasznosnak bizonyult az is, ha a lányok András napján az eresz alá dugott almát december 4-én a másik oldalára fordították, majd karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére. Ugyanis aki a mise után először szólította meg őket, annak a családjából várhatták a vőlegényt.
Borbála dologtiltó nap is volt. A hiedelmek ilyenkor tiltották a varrást, fonást, söprést. Ám ha női látogató tévedt a házba - ami az egész téli ünnepkörben szerencsétlenséget jelentett - azt feltétlenül seprűvel verték ki. Idegen férfit sem láttak szívesen, mert az is elviszi a ház szerencséjét, akárcsak az ajándékozás és a kölcsönkérés. Fonás és varrás helyett Borbálakor tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak, hogy annak zöldjéből majd a következő év termésére jósoljanak.
Ugyanakkor Baranyában ezen a napon a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyoknak tilos volt hozzányúlni a rokkához, mert ezek a műveletek - felgerjesztvén az ártó szándékot - megbetegíthették volna a marhát.


December 4.   Borbála napja
Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt. Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Például a női munkatilalom, e napon a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.


Borbála napja

Borbála napjának több funkciója van. Termésjósló nap. A Borbála-ág kivirágoztatása Doroszlón, Becsén és másutt is szokásos termésjósló mód, de sok helyen már elvesztette ezt a szerepét. Egyszerűen csak azért fordulnak a Borbála-ágak kivirágoztatásához, hogy karácsonyra virág legyen a házban, ha nincs másféle virág, mely színt, vidámságot visz a téli napok szürkeségébe.

A Borbála-ágat, Doroszlón sárgabarack termőrügyes ágát vagy venyigét befőttes üvegben, vízben feltették a kemence vállára vagy a meleg szobába az asztalra. Ha karácsonyig kihajtott, kivirágzott, meg lehetett látni, milyen lesz a termés a következő esztendőben.

E nap szétszedő-, bontónap, mert csak szétszedő, bontó munkát lehet végezni, termelő, valamit alkotó munkát nem.

Mivel részleges dologtiltó nap Borbála napja, a férfiak Baranyában nem fejthetnek bort, a nők pedig nem fonhatnak, mert megsántul a marha. A Muravidéken meg is magyarázzák, miért nem szabad hozzányúlni a rokkához. Azért, mert ha fonnának az asszonyok, Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának. Ha ez megtörténhet, biztonságosabb a tollfosztás. Különben is csak bontó munkát lehet végezni, a tollfosztással pedig nem árthat senkinek és semminek a gazdasszony.

december 3.

Ferenc, disznóölő Szent Ferenc, Disznóölő Ferenc napja

Gombos, Doroszló dunántúli községekből származott lakosai emlegetik Ferenc napját Disznóölő jelzővel. Régen ugyanis azt tartották a Dunántúlon, hogy e nap kiváló alkalom a disznók levágására, feldolgozására, már elég hideg van, van ideje és lehetősége a húsnak, hogy kifagyjon.

december 1.

Elza napja

A meteorológiai tél kezdetét hirdeti. A gazdaasszonyok rendszerint ekkor fogták be hizlalásra a karácsonyi pulykát, míg az időjárás megfigyelői a gallyakat rázó, szeles Elza-napból végleg szeles decembert jósoltak. "Elza-napi éles szél, négyheti széllel jár."


Elza napja

December első napjával már megkezdődik a hóvégi ünnepekre való előkészület. Többek között befogják a karácsonyi pulykát is hízni.
Az időjárást illetően negyvenes nap. Mindenütt azt tartják, ha e napon fúj a szél, akkor 40 napig szeles lesz az idő.

november 30.

András napja

András, Jézus tanítványainak egyike, halász volt, éppúgy, mint testvére, Szent András Simon Péter. Jézus halála után a Fekete-tengertől délre hirdette az evangéliumot. Krisztus után 60-ban, Petra városában keresztre feszítették. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András kereszt néven emlegetik. Ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.
Az András naphoz legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz. A házasságjósló praktikákat a lányoknak titokban kellett végezniük. A párna alá tett férfiruha volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe. Ha a disznóólat a lányok megrugdalták ezen a napon, a disznó röffenéseinek a száma megadta azon évek számát, amíg még pártában maradnak. A közös jóslások közül említésre méltó az ólomöntés, ahol az öntvény formájából az eljövendő férj foglalkozására következtettek.
A hagyományos falusi gazdálkodás szerint a disznóvágások ideje is ekkor kezdődik, így karácsonyra már elkészül a füstölt hús is. Ekkor már általában elég hideg van ahhoz, hogy a "disznóságokat" a hagyományos eljárásokkal is el lehetett tartani. Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot.
Az András körüli napokra esik Advent első vasárnapja, a karácsonyi négyhetes előkészület kezdőnapja. Ilyenkor tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. Ehhez az időszakhoz hozzátartoztak a katolikus egyházban a hajnali misék, a roráték. Advent időszaka a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepére való testi és lelki felkészülés ideje volt. Ekkor készültek fel a betlehemesek, szerveződtek a csoportok, tanulták be a szerepeiket, ádventben jártak az ostyahordó gyerekek. A kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki. Díjlevélben foglalt járandóságuk volt ez a vékonypénzű tanítóknak.
Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik. Ez a Megváltó születését váró, előkészítő időszak. Szép szokásként adventi koszorút készítenek a családok, amelyet vagy az asztal közepére helyeznek, vagy felfüggesztenek valahová a szobában. Fenyőágból készül, koszorú formájú, rajta négy gyertya, advent négy hetének megfelelően. Minden vasárnap egy gyertyát meggyújtanak, így karácsonyra már mind a négy gyertyácska ég.


November 30.   András napja
Szent András apostol a keleti egyház védőszentje az I. században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért hívják az ilyen keresztet andráskeresztnek. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek.


András napja

András a téli évnegyed kezdőnapja. Mint ilyen, a férjjósló, párjósló cselekmények egyik fontos napja. Egész nap böjtöltek.

A lányok este tükröt, férfi alsóruhadarabot tettek a fejük alá, és azt remélték, hogy megálmodják jövendőbelijük nevét. A Bácskában Topolyán, Csantavéren, de a Bánátban, Baranyában is a lányok egész nap böjtöltek, lefekvéskor pedig a topolyai lányok ezt mondták:

„Agyláb, léplek, András, kérlek,
Mutasd meg a jövendőbeli vőlegényemet.”

Azt remélték, hogy álmodnak a jövendőbelivel, vagy álmukban meghallják a nevét.

Párjósló cselekmény volt az András-pogácsa készítése is. Három pogácsát sütöttek, mindegyikben egy-egy férfinévvel. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, a benne levő cédulán szereplő nevű személy lesz a jövendőbeli.

Ólmot is öntöttek, ólmot tettek egy rossz kanálba, betették a kanalat a tűzbe, ahol az ólom megolvadt. Kivették a kanalat, s hirtelen egy bögrében levő vízbe öntötték a kanál tartalmát, a megolvadt ólmot. Az ólom a hideg vízben részekre bomlott, vagy egyben maradt, s valamilyen alakot vett fel. Az alakból próbálták kiolvasni a jövendőbeli foglalkozását.

A legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól. Ők 13 cédulát írtak lánynevekkel. Lucáig egyenként eldobálták a cédulákat, az utolsónak maradt cédulán találták a menyasszonyjelölt nevét. A lányok is gyakorolták szinte mindenfele a párjóslásnak ezt a fajtáját.

Lábadi Károly szerint Baranyában, Laskón így történt a jóslás: „András napján a hajadon lányok, fiúk egész nap nem esznek, nem isznak semmit. Fésülködni, mosakodni nem szabad. Este, amikor lement a nap, és a fiatalság le akar feküdni, meg kell mosakodnia. A mosdóvizet nem szabad kiönteni, hanem az ágy mellé kell tenni, ahonnan lesz a feje. Egy vadonatúj törülközővel megtörülköznek. Evvel letakarják a vizüket. Megfésülködnek, és a fésűben benne hagyják a hajukat, és a tükörrel együtt, amelyben nézték magukat, a fejük alá tették. Enni és inni még most se szabad. Abban az éjszakában meg kell hogy álmodja, hogy ki lesz a jövendőbeli párja. Ha a lányok azt álmodják, hogy egy kutya harapja őket, annak lányfejjel gyereke lesz.”

Doroszlón másképpen akarták fellebbenteni a jövendőt takaró leplet. Cédulára írták fel a számba jöhető legények nevét. A cédulát meg fésűt, tükröt tettek a párnájuk alá. Ha a cédulán levők valamelyikével álmodtak, az lesz a férjük. Az almamag is jóslóeszköz. András előtt nagy szeretettel ették a lányok az almát, számolták a magokat. Ha olyan almára bukkantak, amelyben 7 vagy 9 magot találtak, akkor a magokat papírba csomagolták, András nap estéjén a fejük alá, a párna alá helyezték, hogy megálmodják a férjüket.

„András, haza láss!” Vége az őszi időnek, jön a tél – mondták Bezdánban.

András időjósló nap is. Topolyán, de másutt is hagymakalendáriumot készítenek. „Egy jókora fej vöröshagymát négyfele vágtak, és ízekre szedtek. Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipetnyi sót szórtak. A lemezeket sorban egy tányérba tették, közben megjegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz. Amelyikben nem volt víz, az száraz lesz” (Magyar néprajzi lexikon). Gyümölcsfaágat is tettek vízbe, felhelyezték a kemence vállára. Ott a kellemes melegben karácsonyig szépen kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepe, akkor január végére erős tél várható, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége fele köszönt be majd a nehéz idő, fagy, jég, havazás.

A székelykeveiek szerint Andráskor indulnak el a farkasok juhokat rabolni. (Ez a hiedelem valószínűleg még bukovinai tartózkodásuk idejéről származik, még mielőtt 1883-ban ideköltöztek volna.)

A gazdálkodással összefüggő András napi szokásokról is tudunk. Bánátban azt tartják: „András napi hó vetésnek nem jó.”

András termőnap is. Kotlót, fát ültettek a bánátiak, disznókat párosítottak e napon.

András-nap bontónap is. Bánátban már disznót ölnek ezen a napon, hisz elég hidegek járnak, kifagy a hús. A szerémségiek azt vallják, hogy még most ki lehet irtani a háziférgeket.

Ezen a napon semmi szín alatt ne vágasson eret senki!

Andrással befejeződik a zajos mulatozás, „András zárja a hegedűt”. Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehet még otthon muzsikálni, de másutt nem, mondják Szlavóniában a református községekben. András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, advent. Ehhez a periódushoz is fűződik néhány népi megfigyelés Baranyában és a Muravidéken: „Adventi malac nem maradós, nem jó hízó.” „Adventi kutyakölykökből lesz a legjobb házőrző.”