Szent Borbála
Európa csaknem minden országában, ahol bányászat folyik, évszázadok óta megünneplik december 4-ét, a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a napját. Elterjedése annak köszönhető, hogy a bányászhagyományok és tradíciók közösek egész Európában, közös a természettel vívott harcuk. Munkájukat állandó életveszélyben végzik, és ez olyan összetartó erőnek bizonyult, amelynek még a nemzetek határai sem szabtak korlátot. Bányászaink 1945 előtt munkaszünettel ünnepeltek. A vértanúságot szenvedett ókeresztény Borbálát tartották védőszentjüknek a tüzérek, a harangöntők és a kőfaragók is.
Szent Borbála emléknapjához évszázadokon át sok hiedelem fűződött. Ha a Borbála napján vízbe helyezett cseresznyefaág, a "borbálaág" karácsonyra kivirágzott, az eladó lánynak közeli házasságra volt kilátása. Hasznosnak bizonyult az is, ha a lányok András napján az eresz alá dugott almát december 4-én a másik oldalára fordították, majd karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére. Ugyanis aki a mise után először szólította meg őket, annak a családjából várhatták a vőlegényt.
Borbála dologtiltó nap is volt. A hiedelmek ilyenkor tiltották a varrást, fonást, söprést. Ám ha női látogató tévedt a házba - ami az egész téli ünnepkörben szerencsétlenséget jelentett - azt feltétlenül seprűvel verték ki. Idegen férfit sem láttak szívesen, mert az is elviszi a ház szerencséjét, akárcsak az ajándékozás és a kölcsönkérés. Fonás és varrás helyett Borbálakor tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak, hogy annak zöldjéből majd a következő év termésére jósoljanak.
Ugyanakkor Baranyában ezen a napon a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyoknak tilos volt hozzányúlni a rokkához, mert ezek a műveletek - felgerjesztvén az ártó szándékot - megbetegíthették volna a marhát.
December 4. Borbála napja
Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt. Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Például a női munkatilalom, e napon a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.
Borbála napja
Borbála napjának több funkciója van. Termésjósló nap. A Borbála-ág kivirágoztatása Doroszlón, Becsén és másutt is szokásos termésjósló mód, de sok helyen már elvesztette ezt a szerepét. Egyszerűen csak azért fordulnak a Borbála-ágak kivirágoztatásához, hogy karácsonyra virág legyen a házban, ha nincs másféle virág, mely színt, vidámságot visz a téli napok szürkeségébe.
A Borbála-ágat, Doroszlón sárgabarack termőrügyes ágát vagy venyigét befőttes üvegben, vízben feltették a kemence vállára vagy a meleg szobába az asztalra. Ha karácsonyig kihajtott, kivirágzott, meg lehetett látni, milyen lesz a termés a következő esztendőben.
E nap szétszedő-, bontónap, mert csak szétszedő, bontó munkát lehet végezni, termelő, valamit alkotó munkát nem.
Mivel részleges dologtiltó nap Borbála napja, a férfiak Baranyában nem fejthetnek bort, a nők pedig nem fonhatnak, mert megsántul a marha. A Muravidéken meg is magyarázzák, miért nem szabad hozzányúlni a rokkához. Azért, mert ha fonnának az asszonyok, Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának. Ha ez megtörténhet, biztonságosabb a tollfosztás. Különben is csak bontó munkát lehet végezni, a tollfosztással pedig nem árthat senkinek és semminek a gazdasszony.
Európa csaknem minden országában, ahol bányászat folyik, évszázadok óta megünneplik december 4-ét, a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a napját. Elterjedése annak köszönhető, hogy a bányászhagyományok és tradíciók közösek egész Európában, közös a természettel vívott harcuk. Munkájukat állandó életveszélyben végzik, és ez olyan összetartó erőnek bizonyult, amelynek még a nemzetek határai sem szabtak korlátot. Bányászaink 1945 előtt munkaszünettel ünnepeltek. A vértanúságot szenvedett ókeresztény Borbálát tartották védőszentjüknek a tüzérek, a harangöntők és a kőfaragók is.
Szent Borbála emléknapjához évszázadokon át sok hiedelem fűződött. Ha a Borbála napján vízbe helyezett cseresznyefaág, a "borbálaág" karácsonyra kivirágzott, az eladó lánynak közeli házasságra volt kilátása. Hasznosnak bizonyult az is, ha a lányok András napján az eresz alá dugott almát december 4-én a másik oldalára fordították, majd karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére. Ugyanis aki a mise után először szólította meg őket, annak a családjából várhatták a vőlegényt.
Borbála dologtiltó nap is volt. A hiedelmek ilyenkor tiltották a varrást, fonást, söprést. Ám ha női látogató tévedt a házba - ami az egész téli ünnepkörben szerencsétlenséget jelentett - azt feltétlenül seprűvel verték ki. Idegen férfit sem láttak szívesen, mert az is elviszi a ház szerencséjét, akárcsak az ajándékozás és a kölcsönkérés. Fonás és varrás helyett Borbálakor tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak, hogy annak zöldjéből majd a következő év termésére jósoljanak.
Ugyanakkor Baranyában ezen a napon a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyoknak tilos volt hozzányúlni a rokkához, mert ezek a műveletek - felgerjesztvén az ártó szándékot - megbetegíthették volna a marhát.
December 4. Borbála napja
Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt. Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Például a női munkatilalom, e napon a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.
Borbála napja
Borbála napjának több funkciója van. Termésjósló nap. A Borbála-ág kivirágoztatása Doroszlón, Becsén és másutt is szokásos termésjósló mód, de sok helyen már elvesztette ezt a szerepét. Egyszerűen csak azért fordulnak a Borbála-ágak kivirágoztatásához, hogy karácsonyra virág legyen a házban, ha nincs másféle virág, mely színt, vidámságot visz a téli napok szürkeségébe.
A Borbála-ágat, Doroszlón sárgabarack termőrügyes ágát vagy venyigét befőttes üvegben, vízben feltették a kemence vállára vagy a meleg szobába az asztalra. Ha karácsonyig kihajtott, kivirágzott, meg lehetett látni, milyen lesz a termés a következő esztendőben.
E nap szétszedő-, bontónap, mert csak szétszedő, bontó munkát lehet végezni, termelő, valamit alkotó munkát nem.
Mivel részleges dologtiltó nap Borbála napja, a férfiak Baranyában nem fejthetnek bort, a nők pedig nem fonhatnak, mert megsántul a marha. A Muravidéken meg is magyarázzák, miért nem szabad hozzányúlni a rokkához. Azért, mert ha fonnának az asszonyok, Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának. Ha ez megtörténhet, biztonságosabb a tollfosztás. Különben is csak bontó munkát lehet végezni, a tollfosztással pedig nem árthat senkinek és semminek a gazdasszony.
