március 12.

Gergely napja

A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa “égi születésnapjának”, azaz halálának emlékünnepe. Ahogy a máig népszerű csíziós versike is mondja: “Gergely napja ritka, ha jó. Hideg, szeles, sokszor van hó.” Való igaz, hogy ekkor még, az erőteljesebb fölmelegedést megelőzően, Gergely, a rossz ember könnyedén megrázhatja hószakállát, de ezt már nem vették zokon a Benedekben bizakodó szántóvetők.
Ezen a napon a kisiskolások tarka, csúcsos süvegben járták körbe a falut, és “Gergelyeztek”. Kicsit a katonatoborzásra emlékeztetően hívogatták leendő pajtásaikat az iskolába. Valamikor a Gergely-nap volt a téli szünet vége, a gyerekhad ilyenkor gyülekezett újra az iskolában, és a Gergely járással összegyűjtött ajándékok elősegítették az újrakezdést.

Március 12. Gergely napja
Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: “Megrázza még szakállát Gergely.”

Március 12. – Gergely napja

Gergely napja a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap, a Juliánus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időpontja volt – olvashatjuk Bálint Sándornál.

Gergelyről ma a pásztorok azt mondják: „Gergő tekergő, csak kárt csinál, mert ha Gergő megrázza a szakállát, a bíbiceket jócskán ellepi a hó. Márpedig a bíbicek Gergő napján már fészken ülnek, Gergő napján tojjak az első tojást.” A Gergő-napi zivatar is rossz időt mutat. A kalendáriumok versben foglalják össze a tapasztalatokat. A Kincses Kalendárium 1935-ben pl. azt írja:

„Gergely napja ritka, ha jó,
Hideg, szeles, sokszor van hó.”

„Gergő napi szél Szent György napig él.”

Gergely napján kezdődött régen az iskolaév tavaszi féléve, melyet a diákok új tanulótársak toborzására használták fel. Ez volt a gergelyezés vagy gergelyjárás, a diákok ünnepe, melyet még IV. Gergely pápa (827–844) rendelt el Szent Gergely pápa, az iskolák, diákok védőszentje tiszteletére.

Vidékeinken sehol másutt, csak Göntérházán, a Muravidéken ápolták és ápolják a gergelyjárás szokását, lassan már több mint 80 éve, mint ahogyan azt adatszolgáltatóim is mesélték, és amint azt leírta Varga Sándor Gelygerjárás címen a Szlovéniai magyarok szemléje című naptárban 1977-ben. A göntérházi népszokás gyakorlása 1895 táján kezdődött, amikor megnyílt az iskola, és bevezették a kötelező népoktatást. Ez bizonyos nehézségekkel járt. Hogy legyőzzék a szülők ellenkezését, a tanító szervezésében egy 3–5 tagú hetedik-nyolcadik osztályos gyerekekből álló csoport házról házra járva népszerűsítette az iskolát, a tanulás fontosságát, hívta az iskolaköteles gyerekeket iskolába.

Az előkészület már egy hónappal előbb megindult. Meg kellett tanulni hibátlanul az éneket, hogy a tanító ne valljon szégyent, ne mondhassák rá, hogy rosszul tanít, nem érdemes a gyereket iskolába küldeni.

A gergelyjárók – gergőgyerkök – jó hangú és jó hallású, jól tanuló gyerekekből kerültek ki. Mindennapi ruhában, de gazdagon felpántlikázott kalappal indul a falunak a négy vagy több gergőgyerök. A vállukig érő, kalapjukról körös-körül lelógó pántlikákat a rokon lányok adták. Akinek jobb módú rokonai voltak, az gazdagabb, szebb pántlikás kalappal dicsekedhetett. Versengtek is a lányos mamák a pántlikák adományozásában. Azt akarták bizonyítani, hogy az ő lányuknak gazdag hozománya lesz, érdemes vele foglalkozni.

A csoport felszereléséhez tartozott és tartozik még ma is egy fakard, melyet a vezető vitt. A kardra egy darab paprikás füstölt szalonnát tűztek. A szalonnadarabot egy módosabb fiú szülei adták. Szükségük volt még egy karkosárra és bugyellárisra, amelyet a legmegbízhatóbb gyerek gondozott.

A gergelyjárást a falu első házánál kezdték. Minden házba betértek. Ha volt a házban iskolába kerülő gyerek, ott szépen, hibátlanul igyekeztek előadni a Gergelyhez, az iskolák pártfogójához szóló ének göntérházi változatát, mely így hangzik:

„Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónak az ő napján,
Régi szokás szerint,
Menjünk isten szerint iskolába

Lám a madarak is,
Hadd szaporodjanak, majd eljönnek,
A szép kikeletkor
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.

Mint illendő helyben,
Mint gyümölcsös kertben fiatal fák,
Nevelkednek ifjak,
Gyermekek, jó fiak isten által.

Ily helyben királyok,
Úrfiak, császárok taníttatnak,
A szegény árvák is,
Elhagyott fiak is taníttatnak.

Ti is ezenképpen
Gyertek el hát szépen iskolába,
Ahol szép tudományt,
Vegyetek adományt magatoknak.

Nem jó tudatlanul
Felnőni parasztul e világban,
Mert így emberségre,
Nem mehet semmire ez országban.

Szívünknek öröme,
Mind drága szép gyöngye,
Kis gyermekek, Krisztus hív titeket,
Mint szüleiteket, eljöjjetek!

Hogyha nem adhattok
Minekünk diákot házatokból,
Papirosra valót,
Adjatok adományt javatokból.

Szerelmes öcséjim,
Tik lesztek társaim,
Jertek el, hát!
Jó taníttó vagyon,
Áldja meg az isten,
Ki minket vár.

Jöjjetek mivelünk,
Azért idejöttünk,
Kis gyermekek,
Mert szép a tanulás,
Mind istentül áldás,
Reá nézve.

Az isten áldása
És szent adománya
Házatokon
Maradjon mindvégig,
Világ végezetig,
Jószágtokon.”

A gyerekek az éneklés befejeztével átvették az ajándékot, pénzt, szalonnát, tojást. Délben a szalonnából és a tojásokból az egyik gyerek édesanyja rántottat készített. Miután elfogyasztották, bejárták még a falu többi házát. A begyűlt tojást azután felajánlották a tanítónak. Újabban a tanító nem fogadja el a szerzeményt, a gyerekek elosztják egymás között a pénzt és a tojást. Régen a tanítónál készítették el a rántottat, és fogyasztották is el egy kis borocskával meglocsolva.

Ami a nap időjárását illeti, mint említettük, Gergely napján még havazhat. Ilyenkor azt mondják: „Gergely megrázta a szakállát.” De már nem veszik komolyan a havat, Szlavóniában pl. Gergely és József között már vetik a lent.

Gergely általában vető- és termésjósló nap. Búzát, rozsot, hüvelyeseket és palántának valót lehet és kell vetni. Kupuszinán Gergelykor csírázatlanul vetik a hagymamagot. Székelykevén azt tanácsolják, hogy a földeken dolgozó ember még kint rázza ki bocskorából a földet, mert ha hazaviszi, nem lesz jó termés. Ezenkívül arra is vigyázzon a gazda, hogy a vetés előtti éjjel ne aludjon a feleségével, mert üszkös lesz a búzája. Hasonló okból pénteken se vessen, de tökös rétest se süssön búzavetésig a háziasszony.